Kerényi Éva történész–muzeológus, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum munkatársa és a széles környék relikviagyűjtője. A munkája a hobbija: szüntelenül kutatja és gyűjti az I. világháborús propagandatermékeket.
Legkedvesebb darabja dédnagyapja zsebórája. Nagyon szeret utazni, saját magát „világjárónak és hazajárónak” nevezi. Célja, hogy beutazza a „vén Európát”.
– Kedvenc számom Presser Gábor Nagy utazás című dala. Mintha rólam énekelne, mert az én életem is egy nagy utazás! Ha a földi paradicsomban élnék, és tudnám, hogy onnan már nem mehetek tovább, az a legborzasztóbb kín volna számomra. Márquezt idézve: „Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek!” Én is ez alapján élek.
– A jövőnk a múltunkban gyökeredzik! Történész lévén megpróbálom felkeresni azokat az (emlék)helyeket, amelyek a múltunkhoz kapcsolódnak, a párom pedig mindig elkísér. A spanyolországi ösztöndíjas részképzésen éreztem azt először, hogy hazataláltam. Andalúzia déli részén voltam – talán ezért is szeretem annyira a spanyol zenét és irodalmat.
– Otthon van egy térképem, amelyen csillaggal bejelölöm, hol, merrefelé jártam. A szülőföldemet egy piros szívvel jelöltem meg, mert mindig hazahúz, bárhol is legyek a világon!
A kutatás igényes munka, ezért tudni kell kikapcsolni. Kikapcsolódásképp a természetet járom, vagy sportolok. A hétvégéken gyakran leutazom a nagymamámhoz a Medvesaljára, és a Pogányvár tetejéről kémlelem a tájat.
Kedvenc fülbevalóm, melyet Sevillában vásároltam, amikor fél évig kint diákoskodtam.
Az I. világháborús gyűjtőszenvedélyemtől eltekintve, az egyik legékesebb kincsem dédnagyapám Doxa típusú zsebórája, mely a két világháború közti időkből származik.
A párom nagy természet- és túrakedvelő. Az idén az alpesi hegyet másztuk meg.
Kedvenc cipőm, a praktikus retikülöm és minden, ami belefér.
