Él a Bodrogközben egy magyar drótos, akinek nevét külföldön is dicsérik, s aki a legjobbakat is lekörözi. S aki ilyenkor, nyár tájékán gyerekeket tanít a drótos mesterségre.
A drótozás tipikus szlovák mesterség a 18-19. századból. A drótosok néha két három évre is világgá mentek, főleg edények foltozásából tartották fenn magukat. A mesterség bölcsője Trencsénben volt.
Tandemező friss házasok, hintázó vagy bicikliző angyal, dzsessz-, punk- és népi zenészek, a pokol tüzét őrző ördögök, lovon ülő nemes, óriásvirágot cipelő emberkék… A figurák Gelvanics József keze nyomán nyertek alakot. A drótemberke a védjegyévé vált. Mint mondja: ez a fekete drótfigura földi és földöntúli alakokat is formáz. Számos ékszer, látványos dísztárgy dicséri Jóska tehetségét. Az alkotás a hobbija – és a megélhetése. Egy apró falucskában éldegél, Királyhelmec mellett.
– Igazából hatéves koromig itt éltem. Mindig az volt az álmom, hogy egyszer ilyen nyugodt helyen éljek. És hogy a magam ura legyek, otthon dolgozhassam. Egyszer aztán a Bodrog partján üldögélve azon töprengtem, hol legyen az új otthonom. És a folyó szinte megsúgta a megoldást. Pár nap múlva találtam ezt a csodás kis parasztházat itt, Bodrogszögben. Megvettem, azóta itt élek. Éppen úgy, ahogy egykor megálmodtam.
– Hosszú ideig éltél Kassán, pörögtél a mókuskerékben. Miért váltottál?
– Kassán végeztem az iskoláimat, majd egy királyhelmeci barátommal nyitottunk egy reklámirodát. Mikor beütött a válság, valami kreatívabb munkában gondolkodtam. Valahogy megtetszett a drótozás. Nehéz volt az áttörés, főleg az első fél év. A boltosok attól tartottak, nyakukon marad az áru, így az elején csak bizományban vették át. Közben rengeteg kézműves vásáron megfordultam – aztán már erre sem volt szükség. Keresték a munkáimat. A honlapom ismertté vált, ma már online is kapok megrendeléseket.
– Honnan jött a drótemberke ötlete?
– Szerettem volna megformázni egy jellegzetes vezéralakot. Először elkészült a váz, amit tovább tökéletesítettem, majd számtalan variációban elkészítettem. A sok megrendelés is segített a fejlesztésben.
– Tavaly nyáron te készítetted egy híres bicikliversenyre a díjakat. Hogy találtak rád a szervezők?
– A neves szlovák világbajnok kerékpáros, Peter Sagan nevével fémjelzett gyermek-bicikliverseny szervezői szerették volna, ha a díjaik drótozással készülnének.
A drótozás, ugye, tipikus, a 19. század elejéről származó szlovák mesterség. Több drótost megszólítottak – köztük engem is –, és végül RÁM, egy magyar drótosra esett a választásuk.
Büszke voltam rá nagyon. Az idei nyaram pedig a gyerekeké. Az utóbbi időben egyre több felkérést kapok kézműves foglalkozásokra, ahol szülők, gyerekek együtt drótoznak. A szünetben jönnek a gyerekek a faluból, a párom is szívesen foglalkozik velük. Néha 14 gyerek is összegyűlik nálunk! Talán ezt szeretem a legjobban, a gyerekekkel való foglalkozást. Egyszóval: várom a felkéréseket – búcsúzik Jóska mosolyogva.
Jóska munkáit JozkoKvietok név alatt a www.sashe.sk oldalon találhatjuk meg. Sőt, a YouTube-on is láthatjuk munka közben.
