Tisztelt Szerkesztőség! Már most szégyellem magam azért, amit le fogok írni, de nincs a környezetemben olyan ember, akivel bizalommal tudnék az érzéseimről beszélgetni.
54 éves, elvált nő vagyok. A férjemmel 9 éve váltunk el. Ő volt az első és eddig az egyetlen férfi az életemben.
Kezdetben jól megértettük egymást az ágyban is, de a gyerekek születése után fokozatosan elhidegültünk egymástól. A házasságunk utolsó 7-8 évében már egyáltalán nem volt közös szexuális életünk, a férjem a szeretőinél kereste a kielégülést. Elég csúnya válásunk volt, a férjem mindent elkövetett, hogy kisemmizzen, hogy bebizonyítsa, milyen értéktelen ember vagyok, és még a felnőtt gyerekeinket is ellenem fordította.
Minden erőmre és találékonyságomra szükségem volt, hogy ne az utcán végezzem. A válás után azt gondoltam, hogy én már életem végéig egyedül maradok. A munkahelyemen viccelődtek is vele, hogy keressek társat az interneten, vagy majd ők összeboronálnak valakivel. Engem azonban egyáltalán nem hozott lázba a párkeresés gondolata.
Fél évvel ezelőtt azonban egy továbbképzés alkalmával összetalálkoztam egy kedves férfival, akivel rögtön kölcsönös szimpátiát éreztünk.
Három évvel ezelőtt özvegyült meg, ez az első kapcsolata a veszteség óta. Nagyon jól érezzük magunkat együtt: sokat beszélgetünk, emellett biciklizni, sétálni járunk. Ahogy kezd a kapcsolatunk egyre komolyabbra fordulni, úgy kezd bennem nőni a félelem. Ő ugyanis szeretné, ha a szex is természetes része lenne az együttlétünknek. Felvetette, hogy nyár végén menjünk el együtt kirándulni. Én azonban nagyon félek ennyire kitárulkozni előtte. Attól tartok, hogy csalódás leszek a számára.
Mi van, ha nem tetszik majd neki, amit a ruhám alatt lát? Nem beszélve a dolog technikai részéről! Az elmúlt majdnem 20 évben alaposan kijöttem a gyakorlatból – már ha a házasságom kezdetén benne voltam egyáltalán. Nagyon jól érzem magam vele, jóleső érzés, ha hozzám ér, ha megölel. Jó együtt lenni, együtt nevetni. Nagyon félek, hogy a szex mindezt tönkreteszi.
T.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
