A durvaságért az iskolában kettes magaviselet jár. Nem úgy az életben. A megfelelően adagolt nyersesség valóságos kincs!
Gyorsan reagálni, frappánsan, elegánsan, szellemesen visszavágni valódi művészet az újkapitalista körülmények között.Tanuljon meg replikázni, a csípős megjegyzésekre villámgyorsan „tüzelni”. Ha ez sikerül, sose fogják félretolni.
(© Ahmed Othman, Ahmed Kamal, Ahmed Hashish)
Zsófinak ugyancsak fölvágták a nyelvét. Talpraesett, igazságszerető teremtés, nem ijed meg a saját árnyékától. Múltkoriban a hivatali teakonyhában belebotlott egyik kollégájába. A kolléga valami miatt dühös volt, és amikor meglátta Zsófit, jobb híján rajta töltötte ki a mérgét: „Neked sem ártana, ha megnagyobbíttatnád a melledet!” Zsófi úgy meglepődött, hogy egy hang se jött ki a torkán, pedig szívesen a kötözködő hátába vágta volna a kést. A kolléga elmosolyodott, és otthagyta a sóbálvánnyá vált Zsófit. A visszavágás pillanata elmúlt.
Önnel hányszor fordult már elő, hogy hirtelen képtelen volt „megfelelni” annak, aki megsértette? Vannak emberek, akiknek az agya egy szempillantás alatt kapcsol, és máris nyelvükön a csattanós válasz. Eszükbe jut a megfelelő válasz, szellemes idézet, csípős hasonlat, szójátékra készek, azonnal visszaütik a feldobott labdát. A jó viszontválasz alapja a meglepetés. Ezt kellene megtanulni.
Visszavágni jóleső érzés. És nem csak erről van szó. Arról is, hogy ellenfelünk ne gázolhasson bele emberi méltóságunkba, ne csorbítsa önérzetünket.
„A gyors visszavágás sose szokott kellemes megjegyzés lenni. Éle van, de ez hozzátartozik a dolog természetéhez. Gyakran megtalálható benne egy csepp gonoszkodás is. Ez teszi szikrázóvá, ez erősíti a hatását” – mondja Matthias Nöllke német újságíró, a Szóbeli önvédelem nagy könyve című könyv írója. Nem kell feltétlenül otrombának lenni, mert ezzel csak ellenséget szerez magának az ember. De azt sem szabad hagyni, hogy mások a fejünkön táncoljanak. Ezzel csak elveszítjük mások tiszteletét, sőt lesajnálnak bennünket, ami szintén kellemetlen. Főleg arról van szó, hogy a neveletlen embereket visszatereljük az illendőség határai közé. A kutatások azt mutatják, hogy a munkahelyi zaklatás mindig valamilyen utálatos megjegyzéssel kezdődik, amelyre a célba vett személy nem tud vagy nem mer frappánsan megfelelni.
Szirupos, elkent, félreértett...
Az első fontos pont: mérjük fel helyesen a helyzetet. Az undok kolléga megérdemli, hogy az orrára koppintsunk. A második pont: ne engedje, hogy a másik kihozza a sodrából. Vonjunk magunk köré egy belső páncélt, például elképzelhetjük, hogy üvegfal mögött állunk, vagy egy vánkos van előttünk, amelyik felfogja az ütéseket. Kényes helyzetben ezekhez folyamodunk, és akkor biztonságban leszünk. A nyugalom fontos kiindulópont: csak ek-kezdődhet a szópárbaj.
Ha nem született éles nyelvvel, készítsen be egy adag előre gyártott mondatot. Ezek olyan mondatok, amelyek minden helyzethez megfelelnek. Lehetnek idézetek, közmondások vagy filmekből vett szállóigék. Kreativitásunkat is felhasználhatjuk saját válaszok gyártásához. Remek taktika, ha abszurd ellenérvvel válaszolunk. Az ellenérv lehet vitriolos, ironikus, gyilkos, diplomatikus. Ha csak el akarjuk rontani a támadó örömét, mondjuk ezt: „Bizony. Én is úgy érzem.” Ez se nem szellemes, se nem eredeti ugyan, de felelni sem lehet rá, és a támadó eloldalog. Néha egy egyszerű kérdés is segít, például: „Ezt hogy érti?” Vagy: „Erre hogy jött rá?”
A legnagyobb művészet persze az, ha a csipkelődésre szellemesen megfelelünk. Kezdetnek az is elég, ha a sértés után nem hallgatunk, hanem mondunk valamit. Bármit. Bármit, ami megvéd bennünket. A legjobb módszerek egyike a bohóckodás. A bohóc sose nevetséges, a bohóc sérthetetlen, mert magát gúnyolja ki, és ezzel kifogja a szelet a támadó vitorlájából. Csűri-csavarja a szavakat, mindent félreért – ezért a támadás lepereg róla. De ezt sem szabad túlzásba vinni, nehogy bolondnak tartsanak bennünket...
Hárítson elegánsan
Válasz a sértésre
- „Olyan ez a ruha, mint a krumpliszsák!”– „Ha valaki szép és okos, akár egy krumpliszsákot is felvehet!”
- „Maga nem normális!” – „Mutasson valakit, aki a maga társaságában normális tud maradni!”
Durvaságra válaszoljon kedvesen
- „Maga a leglustább munkaerő. Mindig elsőnek megy haza!” – „Igen, ebben az irodában én vagyok az egyedüli, aki a munkaidőben mindent elvégez.”
Játsszon abszurd színházat: „Maga nem tud bánni az ügyfelekkel!” – „Dehogynem, elvégeztem egy önvédelmi tanfolyamot.”
Feleljen meg a gónyolódóknak
- „Persze, mert maga a legokosabb!” – „Ez talán túlzás, bár valóban jó eszű vagyok."
A legjobb védekezés a támadás
- „Magának mindig eszébe jut valami.” – „Az én fejemet nem lehet összehasonlítani a magáéval.”
Válasz a kétértelmű megjegyzésre
- „A tegnapi ruhája jobban tetszett.” – „Nem is tudtam, hogy női ruhát hord.”
Az ,,igaza van" módszer
- „Magában nincs semmi ambíció.” – „Igaza van, a főnökömnek mindig közelharcot kell vívnia velem, ha elő akar léptetni.”
