A szerzők, Derzsi Bernadett és Dömötör Ede a Vizeskönyvet azoknak ajánlják, akik szívükön viselik a Csallóköz és a környezetünk védelmét. Fogadják szeretettel a könyv egy-egy részletét a Komáromi Jókai Színház színészeinek előadásában!
A videósorozat harmadik részében Molnár Xénia olvas fel, a Komáromi Jókai Színház színésze.
Víz hozta, víz elmosta – Árvizek a Csallóközben
Apuka mindig azt mondta, hogy a víz sokkal rendesebb, mint a tűz, mert amit az egyiktől elvesz, azt a másiknak odaadja” – kezdi a doborgazi Czafik Rózsi néni (88), aki szerint a 20. század derekán egy-egy nagyobb áradás igazi népünnepélynek számított a felső-csallóközi falvakban. A víz gyakran hozott magával gerendát, ólat, bódét, fát, melyet a helyiek csáklyával szedtek ki, s fordítottak a hasznukra. Az 50-es évek körül például jóképű, két és fél méteres fahordókat hozott a víz, melyből hatot kifogtak, majd jó pénzért eladták azokat.
A Duna mentén élő ember az idők során megtanult együtt lüktetni a természettel. Nem félt a víztől, számolt azzal, hogy a folyó év közben többször is kilép a medréből. A víz azonban nemcsak adott, de el is vette a jussát az embertől: volt, hogy a megélhetést biztosító termést vagy éppenséggel a kukkók otthonát sodorta magával. Ennélfogva több árvízvédelmi társulat is létesült az évek során, hogy megelőzzék a bajt.
– Nemegyszer volt csúnya, jeges árvíz az Öreg-Dunán. Egy ilyen alkalommal pont kint voltunk a töltésen, és láttuk, hogy a víz hordja fel a jégtáblákat, s ekkor olyat láttunk, mint még sose: igazi jéghegy keletkezett, amely magasabb volt a vajkai templomtoronynál is! A víz csak jött, jött, a jég meg rakódott egymásra. Ekkor megjelent két repülő, és lebombázta az egészet, hogy az áramlás meginduljon alatta. Másképp eláztatott volna mindent – meséli Rózsi néni. Ám nemcsak a jeges ár, hanem a tavaszi és a zöldár is igen veszélyes volt.
A ’65-ös árvíz idején míg a Felső-Csallóközben a víz „csupán” a termést vitte el, addig az Alsó-Csallóközt tulajdonképpen a földdel tette egyenlővé.
– Emlékszem, erős ár áztatott minket, buzgárok keletkeztek, a pince megtelt fenékvízzel. A szakemberek nyúlgátat építettek Doborgaz mellé, nehogy szakítson a Duna. Az öregeket, a gyerekeket, a betegeket és az állatokat gyorsan elszállították, ekkorra már víz alatt volt az egész kert.
Nézd meg a videósorozat többi részét is: Szeressük a vizet!; Halászok karácsonya
KATTINTS A VIDEÓRA
⇩⇩⇩
