E havi számunkban a víz és a nap nyomában járunk, tiszta vizet iszunk, nagy vizek partján nyaralunk, napocska érlelte gabonaföldeken futunk, keressük a nyári boldogság titkát.
Nekünk – itt, a Csallóközben – van vizünk. Olyan ez, mint a levegő: egyszerűen van.
Akinek pedig van, az nehezebben érti meg, mit jelent a nincs. Sokáig én is csak azt hittem, hogy értem.
A nagy rádöbbenés akkor ért el, mikor Kambodzsában az Angkorvat templomainak esővízmedencéit mutogatták: mármint hogy ezekbe fogták fel az esővizet a khmerek.
Sétálgattam ott, bólogattam, aztán megkérdeztem: „De hát miért nem fúrtak a földbe? Nem volt annyi eszük?”
Mire jött a válasz, hogy: „Itt a föld mélyén nincs víz. Itt homok van.” Ott értettem meg, mit jelent az, hogy mi a Csallóközben csak leverjük a kutat, és máris jön a víz. Az ivóvíz.
