Úgy hiányzik a zene az életünkből, mint ételből a só.
Ádám Gyula a legszebbb zenés képeit küldte el nekünk Erdélyből. Volt egyszer egy muzsika...
Szagtalan gáz?
A zene mindenhol ott van. Egy jól lejátszott és meghallgatott zene mélyen megérinti a lelket. Ezért is hiányzik olyan nagyon az élő zene, mert annak nincs mása.
A zene segíti a közösségformálódást, hiszen a közös zenélés és éneklés az ember egyik legősibb megnyilvánulása.
Lassan nem emberek, hanem fogyasztók vagyunk, a felhalmozás kényszere a zenére is vonatkozik. Ha akarjuk, ha nem, ömlik ránk a rengeteg háttérzene. A reklámokat már a zenéjükről felismerjük. (Gondoljunk csak a Dedoles márkára: annyit nyomták a fülünkbe a reklámját, hogy már nevetve táncolunk rá.)
Ma már minden kávéházban, áruházban zene szól, többnyire silány minőségben. Nem véletlen, hogy sokan nem szeretik a háttérzenéket.
Lebutítják a zenei befogadóképességet – és egy idő után már ez is jó lesz, és meg sem tudjuk különböztetni a jó zenét a rossz zenétől. Az egyik karnagy a gejl zenéket a színtelen, szagtalan gázhoz hasonlítja, amit ugyan nem érzünk, a végén mégis meghalunk tőle...
Aki hangszeren zenél, annak a zene olyan élményt nyújt, mint a szerelem.
Ha képesek vagyunk befogadni a jó zenét, az olyan, mintha két tükröt állítanánk egymással szembe. Az eredmény határtalan lesz. És fontos, hogy a közös zenélés és éneklés is több figyelmet kapjon.
S hogy milyen a jó zene? Az a jó zene, ami szárnyakat ad, és szárnyalni tanít. Ahogy képeinken is látszik...
Csíksomlyó
Régi Zenei Napok Csíkszeredán
