Két olvasónk, Gál Mária és Táborská Ildikó egy-egy Zepter serpenyőt nyertek Receptverseny nevű nyereményjátékunkon.
Az egyik nyertes, Táborská Ildikó: – Nyárasdon lakom, és azért jelentkeztem erre a versenyre, mert nagyon szeretek főzni. Sőt, a férjem kedvéért sütni is megtanultam. Igazság szerint főzni is csak az ő kedvéért tanultam meg.
– Régóta olvassuk az Új Nőt, már több nyereményjátékba bekapcsolódtunk. Mikor megláttuk a felhívást, a férjem kedvenc tortájának, a Sacher-tortának a receptjét küldtem be. Álmunkban se gondoltuk volna, hogy mi fogjuk megnyerni a fődíjat. Nagyon boldogok voltunk, mert a férjem is imád főzni. Együtt várjuk, hogy kipróbálhassuk az új Zepter edényt. Az ismerőseinktől csak jót hallottunk róla, hogy energiatakarékos, időtakarékos és egészséges, hiszen zsír és só nélkül lehet főzni benne.
Táborská Ildikó
– Most, főzés közben milyen különbséget tapasztalt a Zepter edény és a hagyományos edények között?
– Például a húsokat egyáltalán nem sóztuk meg, és a só nem is hiányzott. Ez az edény jó tulajdonsága, hogy az alapanyag természetes sótartalmát kioldja. A másik meglepő dolog az volt, hogy otthon a rántott húst jó bő zsírban sütjük – itt meg jó, ha két evőkanál olajat használtunk. Az íze egy kicsit más volt, de finom volt. Van egy egyéves kislányom, és ezekben az edényekben bármit el lehet készíteni a kisgyerekeknek. Kukoricát főzni, zöldségeket párolni, a nyers krumplit víz, zsír és só nélkül lehet elkészíteni. Mint itt a konyhában.
– Talán utólag tettünk a krumplira egy csipet sót, bár nekem az sem hiányzott. A rántott hús és a petrezselymes krumpli is könnyebb volt, mint az, amit eddig otthon készítettünk. Ami a legjobban ízlett az itteni ételek közül, az a tejszínes pulykamell: a kiveregetett húst Ilonka először beleforgatta egy fűszerkeverékbe, megszórta pirospaprikával, közben az edényt föltette a gázra melegedni. Amikor forró volt, beletette a hússzeleteket, jól rányomkodta az edény aljára, aztán megfordította, öntött alája talán fél pohár vizet, lefödte, és megpárolódott a hús.
Amikor a hús puha volt, behabarta tejszínes habarékkal. A mandulás-mazsolás rizs is nagyon finom volt.
Gál Mária: – Naszvadról érkeztem. A főzés érdekes dolog. Bevallom, amikor férjhez mentem, még egy rántást se tudtam megcsinálni. Az anyósomhoz kerültem. Ő nagyon türelmes volt velem, soha nem csúfolt ki. Próbálkoztam, és jólesett, amikor láttam, hogy ízlik a főztöm. Magam se hittem volna, hogy ennyire megszeretem a főzést meg a sütést. Ma három jól megtermett férfi van a családban, imádják a leveseket. Van kertünk, megterem benne a zöldség. Beviszem, és főzök belőle.
– Azt a levest össze sem lehet hasonlítani azzal, amit az üzleti zöldségekből főzök. Egyszerű leveseket főzök, egyszer paprikásan, egyszer simán, daragombóccal vagy tésztával, csipetkével, kockatésztával, reszelttel vagy hosszútésztával... Ezeket mind magam készítem. Nem dolgozom, háziasszony vagyok, ezért van rá időm. És van még valami, amitől igen jóízű az étel. Minden éven teszek el darált zöldséget sóval, és én ezt annyira szeretem, hogy mindenbe – pörköltbe, gulyásba, bablevesbe, lencselevesbe – teszek egy-két kanállal, csak a fehér levesekbe nem. Télen nagyon jól jön, amikor nincs friss zöldség a kertben.
Gál Mária
– Elárulná ennek a receptjét?
– Minden van benne: sárgarépa, petrezselyem, zeller (persze a zöldjével együtt), karalábé, karfiol, zöldpaprika, piros paprika – miből mennyi. A nyers zöldségeket húsdarálóval ledarálom, az egész mennyiséghez kilónként húsz deka sót keverek, majd a pépet bébiételes üvegekbe rakom és elteszem. Kifőzni se kell, hisz a só tartósítja. Húst is szoktam elrakni, ezt még az édesanyámtól tanultam. Régen, amikor disznót öltünk, nem volt mélyhűtő, hát konzervben raktuk el a húst, a disznótoros káposztát.
– Ilyen húskonzerveket ma is csinálok, de nem pléhdobozba, hanem szintén bébiételes üvegekbe. Öt kiló húsra kilenc deka só kell. A húst – hogy a kis üvegekbe is beleférjen – apró kockákra vágom, és egy nagy vájdlingban összekeverem a sóval. Semmi más nem kell bele. Az egészet belerakom a kis üvegekbe, lezárom, és két és fél órát főzöm. Ez a hús mindenre használható, még így natúr is ehető. Főzelékbe, gyorsgulyásba, gyorspörköltbe, bármibe használható. Rizzsel, krumplival komplett vacsora.
Most két süteményreceptet küldtem be, ezzel nyertem meg a Zepter serpenyőt. Az első két Új Nő-receptkönyvben is szerepeltek az ételeim, és az egyiket, a rakott rostélyosomat le is fotózták. Sütni is nagyon szeretek, és a fiaim mindig azt mondják: anyu süti a legjobb süteményeket.
– Van egy nagyon finom sütemény, a fiam kedvence, amelyet még az anyósomtól tanultam. Ez a jégkrémtorta, de én már egy kicsit variáltam. Öttojásos barna piskótatésztából készül. Másik öt tojásnak különveszem a sárgáját, majd a tojássárgájából és a cukorból, lisztből, tejből pudingot főzök. Amikor kihűlt, belekeverek egy vajat vagy Herát, kikeverem, és ez megy a barna tésztára. A tojásfehérjéből gőz fölött habot verek kristálycukorral, megvárom, amíg kihűl, és ezt kenem a tetejére. Végül csokoládét reszelek rá.
– A férjemnek a gyümölcstorta a kedvence. Itt sárga piskótát sütök. A gyümölcsbefőttnek leöntöm a levét, ebből lesz majd a zselé a tetejére. A gyümölcsöt rárakom a piskótatésztára. Egy zacskó húszgrammos zselatinport egy deci tejbe beáztatok. Három tojássárgáját, egy csomag vaníliás cukrot és három evőkanál porcukrot gőz fölött kikeverek, beleteszek egy deci tejet, és tizenöt percig keverem. A forró krémbe beleteszem a zselatint. Fölverem a tojásfehérjét, külön fölverek fél liter tejszínt, a kettőt összekeverem, és belecsurgatom a tojásos krémet. Ez a habos-zselatinos krém jön a torta tetejére.
– Ezt bárki boldogan megkóstolná!
– Ennek nagyon örülök. Akárcsak a Zepter serpenyőnek. Nagyon boldog vagyok, hogy eljöhettem, és nagyon szépen köszönöm.
