Az ADHD-sokat figyelemzavarosnak nevezik. Hiperaktivitás is társulhat hozzá.
Az ADHD esetében hiány van figyelemből és koncentrációból. Túlmozgásossággal is járhat, és tanulási nehézségeket okoz.
(© Irina Gornostaeva)
„A fiam nem tud tanulni. Kiabáltam vele, hogy lusta, mindent megpróbáltam, de nem tudott koncentrálni. Szétszórt volt, mindent félbehagyott, nehezen állt neki a feladatoknak; pedig amúgy egy igazi szeretetgombóc volt. Már végigkínlódta a középiskolát, mikor elolvastam egy cikket az ADHD-ról. Akkor tudtam meg, hogy mi a baja. Összeállt a kép a fiam furán működő agyáról.”
„Folyton halogatok. Kevés dolog tudja lekötni a figyelmemet, állandóan elkalandozom. Nem bírom a monotóniát, a rutint. Harcot vívok magammal, hogy úgy tudjak teljesíteni, mint a normális emberek, de soha nem jön össze. A nap végére már zombi vagyok." (Egy figyelemhiányos vallomása.)
Mindenképpen több ma az ADHD-s gyermek, mint korábban. Régen is voltak gyerekek, akikre azt mondták, hogy „rossz gyerek”, meg „eleven”, ma azonban egyre több van belőlük. Mint ahogyan autista gyermekből is sokkal több van, mint régen.
Csak figyelemzavar és feledékenység?
Az ADHD-nak ezeken kívül még sok jele van: hiperaktivitás, mehetnék érzés, túlzott beszédesség, újdonságkeresés.
Miért gyakori?
Sokan azt mondják, hogy a gyorsan pörgő idő miatt ma gyakoribbak ezek a rendellenességek. Sok család szétesik, különválik. A szétesett családok gyermekei pedig nem bírják, és nem értik ezt a mai világot. Egy szeretethiányos és figyelemhiányos világban nem véletlenül vannak figyelemzavaros gyerekek.
Az ADHD okai
Az ADHD neurológiai eredetű fejlődési rendellenesség. Kialakulásának okát még nem ismerik teljesen. Sokszor egy nehéz szülés áll a háttérben, de genetikai okokról is beszélnek a kutatók. A tervezett császármetszéssel született gyerekek körében is magasabb az ADHD-sok aránya.
A gyógyszerezésről
Fiam külföldön jár mesterképzőre, Németországban. Azt mondja, osztálytársainak majd harminc százaléka ADHD-s, és a vizsgaidőszak alatt – hogy tudjanak figyelni és koncentrálni – komoly gyógyszereket szednek. Gyógyszerek nélkül nem tudnának tanulni. Állítólag a gyermekeknél még jobb eredményeket érnek el a gyógyszerezéssel, mint a felnőtteknél. A kezelés itt is a figyelemkoncentrációra hat.
A gyermek három-négy órát tud figyelni, de utána a gyógyszer kiürül a szervezetből. Ilyenkor szoktak esetleg további, vagy hosszabb hatású gyógyszert adni, hogy a teljes iskolaidőt lefedje a hatás. A gyógyszer adagolását a testsúlyra számolják ki, tehát ha nő a gyermek vagy hízik, emelkedhet az adag.
Mi segítheti a boldogulásukat?
Tehetségfejlesztéssel, családterápiával, drámapedagógiával, szülőtréningekkel lehet javítani az ADHD-s gyerekek helyzetén. A mozgásfejlesztés is majdnem mindig hatékony, csak időben kell elkezdeni a fejlesztést.
Iskola!
A mai rendszerben az ADHD-s gyerekek túlnyomó többsége nem tud érvényesülni. Ezért könnyen a perifériára kerülnek. Egy kezeletlen ADHD-s komoly kihívás elé állítja a környezetét. Jellemző, hogy ami nagyon érdekli őket, azt tökélyre fejlesztik, ami pedig nem, azt félreteszik. A felnőttek felelőssége az lenne, hogy a tehetségükön keresztül felemeljék őket: hiszen ha egy gyermeknek sikerélménye van, akkor jobban lehet őt motiválni. Erre viszont egy harmincfős osztályban nincs lehetőség. Arról nem is szólva, hogy a szlovákiai ellátásból hiányoznak a szakemberek. Pedig rengeteg sportoló, elnök, feltaláló, zeneszerző rendelkezett gyermekkorában ADHD-s tünetekkel.
Miben különbözik az ADHD az autizmustól?
Míg az autista kerüli a szemkontaktust, addig az ADHD-s gyerekek ölelkeznek, puszilkodnak, bújnak. Van azonban, hogy ugyanúgy nem csinálják meg a teszteket, mint az autisták. Vagy épp értelmesebbek a koruknál, de ez előfordul az autistáknál is – vékony tehát a mezsgye a két probléma között, csak a szakember dönthet a diagnózisról.
(© Irina Gornostaeva)
Tévútra mennek
Ha az ADHD-sokat nem jól kezeljük, akkor a tehetségükhöz képest aluliskolázottak lesznek, nem tudják hozni azt a szintet, amit egyébként hozhatnának. Ezért aztán sokszor válnak munkanélkülivé, kirekeszti őket a társadalom. Ha egy, a kamaszkor kezdetén álló gyermek sem otthon, sem az iskolában nem talál megértésre, előbb-utóbb megtalálja egy olyan csoport, s velük törvénytelen dolgokba keveredhet – mivel meg szeretne felelni, és itt végre megkapja az áhított dicséretet. Ezzel pedig elindul egy lavina. Ráadásul az ADHD-s fiatalok a velük született magas érzelmi intelligencia okán azért ilyenkor is tudják, hogy nem helyes, amit tesznek. S így létrejön egy diszharmónia bennük, amit nem tudnak kezelni. Sokan például kábítószerekhez is nyúlnak. Bizonyos vélekedések szerint a bűnelkövetők, a kábítószerfüggők majdnem fele kezeletlen ADHD-s. Ami tragikus.
A neurofeedback-terápia
Ez a tréning az agyhullámokon keresztül segíti a gyerekeket. Lényege, hogy a gyerek – a fején kis érzékelőkkel – fél órán keresztül mesét néz, és az agyműködését figyelve leáll a film, ha elveszti a figyelmét. Mindez segíti a koncentrációt, mert a figyelem erősödését vonja maga után. Úgy is mondhatjuk, hogy megtanítja az agyat figyelni, megtanít tanulni; sok szülő számol be már rövid időn belül is jó eredményekről. Ma már számos hatékony módszer áll rendelkezésre.
Sokan veszik igénybe például a lovasterápiát. Több mindent érdemes kipróbálni, figyelni kell, kinél mi válik be. De ne egyszerre próbálkozzunk, mert a terápiák gyengíthetik egymást! Persze, az állapotot egy terápia nem fogja megoldani. Az étrend is fontos, jó kihagyni a cukrozott ételeket.
Cukor nélkül!
A mai gyerekek szénhidrátfüggők, a rengeteg péksütemény, a sok félkész gyorsétel nagyon ártalmas nekik. A sok cukros étel felpörgeti a „hiperséget”, de tompítja a figyelmet, ami az ADHD-sokra fokozottan igaz. Rengeteg gyereknél különböző ételintoleranciák is fennállnak... Ebből is látszik, micsoda terhek nehezednek egy családra, akik ilyen eltérő fejlődésű gyermeket, gyermekeket nevelnek. Egy nap végén gyakran nemcsak a rengeteg különórára hordott gyerek használhatatlan, hanem a szülei is. Számos család széthullásának a „rossz” gyerek az oka (és vice versa).
Ezért meg kéne tanulni más szemlélettel tekinteni a gyermekeinkre, rengeteg értéket láthatunk meg bennük. Mennyivel jobban járnának ők is, ha a „szétszórt”, „ábrándozó”, „hiperaktív” jelzőkkel való dobálózás helyett inkább azt vennénk észre, hogy lelkesek, kreatívak, könnyű felkelteni a figyelmüket egy új ingerrel. Fejlett az igazságérzetük: a kimondott szónak náluk súlya van, ezért ne ígérjünk olyat, amit nem tudunk betartani, mert a gyermek számon fogja kérni. Emellett az ADHD-sok művészeti területeken sokszor kiemelkedően tehetségesek, jó a hallásuk, érzékenyek – és nagyon tudnak szeretni.
