A fiatalok a statisztika szerint egyre több pénzt költenek erotikus segédeszközökre. Főleg, mióta ezek nemcsak szexshopokban, hanem az interneten is megvásárolhatók (ez sokkal diszkrétebb).
A modern nők éjjeliszekrény-fiókjában már nem Dumas-regény, hanem különféle erotikus segédeszközök gyűjteménye található, amelyet használnak is.
A fő ok: a félelem
„Én vagyok a világ legunalmasabb szeretője…” Kinek a fejében nem fordult meg – főleg A szürke ötven árnyalatának elolvasása után – ez a megalázó gondolat? A sok dominás-korbácsos mozi és reklámkép után csak eszünkbe jut, hogy bizony nem lehet valami izgalmas szerető az, aki nem éjfekete fűzőben fekszik ágyba a szerelmével, s nem szorongat a kezében bőrkorbácsot… Pedig aligha tévedünk, ha azt mondjuk: még ma is elenyésző azoknak a pároknak a száma, akik napirenden ilyesmivel teszik változatossá szerelmi életüket. Inkább arról van szó, hogy az ágyba (vagyis a szerelmi életünkbe) is belépett az üzlet: a média által közvetített képeket meglovagolja a szexipar, és tömegével gyártja a fantasztikusabbnál fantasztikusabb szexkellékeket, amelyeket aztán a reklámipar közreműködésével rátukmál a szegény fantáziátlan fogyasztókra.
Mikor támad a párokban ilyen gondolat? Amikor tíz év után észreveszik, hogy a szex „már nem ugyanaz”, ami azelőtt volt. Ilyen esetekben jelenik meg a hálószobákban a felszerelhető mesterséges pénisz, amitől a pár férfi tagja sokkot kap (ha nem infarktust, aminek korhatára negyven évre csökkent), jobb esetben nevetőgörcsöt – de egyik sem serkenti a szerelmi kedvet.
Olvasónknak, Tímeának is megvan a véleménye a segédeszközökről: barátnői tanácsára egyszer tigrismintás kezeslábasban lépett ki este a fürdőszobából, amitől szegény férje úgy megrémült, hogy kereket oldott. Később egy pohár bor mellett bevallotta, hogy még az elképzeléstől is hideg futkározott a hátán, hogy ilyen nővel kell ágyba mennie.
Berregő készülékek
Sok nő ajándékba kapja a vibrátort (talán gyengéd célzásul, hogy élő férfi szemében mint nő már nem lehet érdekes, ezért vibrátorra szorul?!). A tapasztalat mégis az, hogy – hacsak nem szingli az érintett – a vibrátor dobozostul a szekrény alján porosodik. Pedig a férfiak nagyon szeretik a vibrátort! Balázs, egykori gimis padtársam mesélte: „Kicsit erőszakoskodnom kellett, hogy Luca használja, mert szégyellte magát, de engem nagyon is érdekelt, hogy mit csinál vele, hogyan működik…” Jellemző. A férfiak imádják a játékokat, főleg azokat, amelyeken valamilyen gomb is van, amelyet meg lehet nyomni, és akkor a szerkentyű működik. Ez az igazság, nincs mit tenni.
A vibrátor a férfiakat visszaviszi kisfiú korukba. Rozi barátnőm mesélte ezt a vidám történetet: „Egyszer kaptam egy távirányítású vibrátort. Hát, nem mondhatom, hogy nagy szükség lett volna rá, hiszen ott feküdt mellettem a férjem. Bezzeg ő lelkesedett érte! Kezébe kaparintotta a távirányítót, vadul nyomkodta rajta a gombokat, egészen elfeledkezett arról, hogy én is ott vagyok!” Ha tehát ez a ritka kincs már három éve ott hányódik a szekrényben, ideje lenne felhívni rá a legnagyobb gyerek – a férj figyelmét.
Ne legyen meglepetés
A férjünket többévi együttélés után már alaposan ismerjük, intim szokásait úgyszintén, néha túlságosan is. Mégis éppen ez a legfőbb akadálya annak, hogy új szokásokat vezessünk be szerelmi életünkben. Vegyünk például egy tipikus, befuttatott házasságot. A házaspár hetente egyszer él házaséletet, többnyire elsötétített szobában, hangtalanul, többé-kevésbé ugyanolyan pózban – a fiatalkori vad szeretkezések ideje elmúlt. A férfi titokban izgalmas kapcsolatról álmodik, mondjuk, korbácsról, az asszony minden újságban azt olvassa, hogy a korbács „felkorbácsolja” a vágyat. Egy szép napon próbát tesz vele. S mi történik? A férj rémülten meregeti a szemét, az asszony ettől elbizonytalanodik, elszégyelli magát, szorongás támad mind a kettőjükben, s oda a hangulat. Soha többet nem beszélnek a dologról.
Bár mindenki lejátssza magában a vadabbnál vadabb erotikus jeleneteket, kevesen lépnek a tettek mezejére. A férfiak egyébként is meglehetősen gyanakvóak. Ha tizenöt évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy minket a korbács nem érdekel, akkor magukban megkérdezik: „Hogyhogy most egyszeriben érdekli a feleségemet? Csak nem a titkos szeretőjétől tanulta?” De ha nem ennyire gyanakvó a pasi, akkor is piszkálni fogja a csőrét, hogy tízévnyi megszokott szex után miért rukkol elő az asszony korbáccsal és láncokkal. Ezért a pszichológus azt ajánlja, hogy a házaspár lazán beszélje meg az újítást, és csak akkor fogjanak bele kis „softosabb” pornóba, ha mind a kettőjüknek kedve van hozzá.
Ezt tapasztalta otthon Emma is, amikor előhúzta a fiókból a bőrszíjakat: „A férjem döbbenten meredt a szíjra, aztán megkérdezte, ezeket hogyan kell használni… Én sem tudtam, de végül rájöttünk… Bár a szex jobb szíjak nélkül – azóta is…”
Segédeszközzel vagy a nélkül?
Néha hiába tíz év házasság, a párok nem ismerik egymást eléggé. Sok mindent azért nem tesznek, hogy ne bizonytalanítsák el a párjukat. Ez az a pont, amin változtatni kellene. Mert a szex elsősorban a fejben dől el. Nem a kellékek teszik igazivá. A szeretkezés ma is ugyanolyan, mint évszázadokkal ezelőtt. Akkor jó, ha szeretjük a másikat, ha elfogadjuk, ha közel érezzük magunkhoz. A szeretethez nincs szükség se korbácsra, se másra, csak egymásra – a szerető másikra. Még hogy forradalom! (Eme utolsó két mondatot felvilágosulatlan nagyim diktálta.)
