Feloldhatatlan köztük az ellentét. Alteres és felteres. Mélység és magasság. Laza és elegáns. Csak éppen: melyik van magasan és melyik mélyen? A bebújós pulcsi vagy a Michael Kors táska?
A divatban most minden keveredik, még a szubkultúrák is. A nagy divatházak például lemásolják az alternatív fiatalok egy-két ruhadarabját, amivel hidat emelnek az utcai divat és a high fashion közé. Gondoljunk csak a Chanel tervezőjére, Karl Lagerfeldre, aki bizony lenyúlta az alternatívok csukáit, és átemelte a Chanel divatház kollekciójába. Persze, csak a cipőt – a meggyőződést, amellyel az alteresek ezeket a cuccokat viselik, már nem vette át (hisz azzal a Chanel sírját ásta volna meg).
Összeállításunkban az alteresek és a felteresek divatját mutatjuk be. Ma ugyanis ez a két fő stílus uralja az Instagramot, ők diktálják a divatot. Amikor egy lány batikolt nadrágban és törökülésben ül egy fesztivál közepén, a szájában cigaretta lóg, és a fotó alatt az olvasható: „a nap issza söröm, a zene meg táncol“, rögvest arra gondolunk, hogy egy alteres lánnyal állunk szemben. Az elbűvölő és vagány Bukovszky Orsolya (20, Komárom) Budapestre jár a Színház- és Filmművészeti Egyetemre.
– Először megsértődtem, mikor azt mondták rám, hogy alteres vagyok – kezdi nevetve. – De ez már régen volt. Később rájöttem, hogy csak a címkézés zavart. Én szeretek mindenféle lenni, és abban hiszek, hogy mindannyian mások vagyunk. A nagy alteres arcok szerint mindenki másmilyen. Sajnos, az emberek mindjárt skatulyáznak. Pedig az alteren belül is rengeteg stílus van. Napom minden percében az akarok lenni, aki vagyok: ez az alterség lényege.
– Egy alteres lánynak az Instagramja is alteres. Te milyen képeket raksz fel az oldaladra?
– Nemrég egy busz ablakpárkányán megláttam egy húscafatot, mellette pedig egy hajtincset. Tökéletes csendélet. Lefényképeztem, és feltöltöttem a képet. Azok a képek tetszenek, melyek provokálnak.
Én nem tudnék szelfit készíteni a szülinapi tortám mellett, nyakamban egy gyöngysorral, de egy narancsos zsákkal a fejemen – azzal igen! Néha valami pont azért bravúros, mert nem csodálatos.
– Van példaképed?
– Általában olyan embereket követek, akik a táplálkozás, a környezettudatosság, vagy a jóga terén újat tudnak mondani. Magamtól nem tudnám, hogy mit főzzek, vagy hogyan hasznosítsak újra egy ruhát, de tőlük megtanulom. Ám azt jól tudom, hogy milyen pulcsit akarok felvenni – olyat, ami engem tükröz. Amúgy minden ember érdekel, a kevésbé alternatívak is, hátha megérthetem a gondolkozásukat. Főleg azokat akarom megismerni, akikkel egyébként nem tudnék azonosulni. A változatosság gyönyörködtet. Ez is egy alternatív gondolat.
– Honnan vannak a ruháid?
– Nagymamám és anyukám régi ruháit viselem. Például ez a fekete nadrág, ami most rajtam van, édesanyámé volt. Ő egyébként naprakészen követi a divatot. Néha rácsodálkozik, hogy mit húzok magamra. Ma tudta, hogy fotózunk, ezért diszkréten megkérdezte: „Orsi,nem szeretnéd inkább a zöld ruhát felvenni?” Támogat, de figyelmeztet is, ha átesek a ló túlsó oldalára.
– Hol forrt ki a te alteres stílusod?
– Komáromban sok az alteres, ez valószínűleg a Selye giminek köszönhető. Az altereseket összeköti a zene vagy a táncház. Gyakran ellátogattunk a Borozóba és a Révbe. Az egyik a kultúrát, a másik pedig a nagybetűs zenét jelentette nekem. Megismertem embereket, akik azt mondták: menjek csak, és igyak meg egy sört, közben hallgassak népzenét, és beszélgessek a színházról. Komáromban azért nem mertem nagyon vagány ruhákat viselni. Ha ma meglátok egy gusztustalan pulcsit a túrkálóban, megveszem, mert azt gondolom: annyira csúnya, hogy már nem is csúnya! Utána megmutatom a barátnőmnek, és felváltva hordjuk, mert ilyen senkinek nincs.
– A barátaid is alteresek? Milyen témákról beszélgettek?
– A legtöbb időt most az osztálytársaimmal töltöm. Többségük az alteres stílus felé húz. A bölcsészek világa mindig is alteres világ volt. Viszont mindenki másként öltözik, mert pont ez az alterség lényege.
Én például vegetáriánus vagyok, főként turkálókban vásárolok, és a fölös ruháimat elajándékozom. Persze, bemegyek a Zarába is, de nem halmozom a ruhákat.
– Színésznek tanulsz. A művészek világában sok alterest látni?
– Szebben kellene megfogalmazni, de nem tudom: a művészekre valahogy tapad a mocsok. A színházban, a költészetben, a zenében nem feltétlenül az a művészi, ami szép. A művészek inkább a tökéletlenségeikbe kapaszkodnak bele. Abból ritkán születik remekmű, ha valaki nagyon jól van. A közelmúltban hallottam, hogy a mindig tökéletes színész nem érdekes. Az alteres szeretné gondolkozásra sarkallni a környezetét, szeretne talány lenni. Aki készen van, azt az embert könnyen „el lehet olvasni“, mert érthető. Az alter és felter közti fő különbség az, hogy a felteres szereti, ha a külseje tipp-topp. Míg az alteres úgy gondolja, hogy a tökéletlen a szép.
– El tudod képzelni, hogy plasztikai beavatkozást vegyél igénybe?
– Egy alteres is lehet elégedetlen önmagával – de inkább ezt nem képzelem el. Például nem szeretem az egyik anyajegyem, ennek ellenére nem vetetném le. Rajtam van, az enyém, meg kell tanulnom megszeretni.
– A színekkel hogy állsz?
– Színrajongó vagyok. Ha rossz napom van, azért veszek fel színes ruhát, mert ha ránézek, mindig feldob.
– Milyen előítéletekkel találkoztál?
– Sokszor arra az emberre is azt mondják, hogy alteres, aki szimplán igénytelen. Pedig a kettő nem ugyanaz. Vannak napok, mikor magamra kapom az első ruhát, ami kiesik a szekrényből. Máskor gondosan összeválogatom a szettemet – de még akkor is úgy nézek ki, mintha nem lenne fontos számomra a ruha. Pedig szuperegyedi cuccokat viselek.
– Hogyan vélekednek az alteresek a sminkről?
– Sokan sminkelnek. Én nem használok arcfestéket, mivel olyan érzést kelt bennem, hogy az a kikent lány nem én vagyok. Én az életben nem akarok játszani, nem akarok más arcot – arra ott a színpad. Persze, bulik esetén kivételt teszek. Szerintem a felteresek igenis tiszteletre méltók, hiszen ők az életben játszanak. És mindig tökéletesek, mert jól játsszák a szerepüket.
– Egy alteresnek fontos a szépségápolás?
– Én odafigyelek a bőrápolásra. A környezettudatosság jegyében magam készítem a kencéimet. Olajakat használok hozzá, virágokat szedek. A gombaszögi táborban tanultam meg az alapokat, a többit a szépségvideókból.
Szabaidőmben futok és jógázom. Szeretem az egyedüllétet. Néha zenét hallgatok, de a durva rockot és metált nem tudom befogadni. Popzenét sem hallgatok.
– Általában milyen fiúk tetszenek az alteres lányoknak?
– Többnyire a környezetünkből választjuk a párunkat. Nem láttam még focistát alteres lánnyal, de készséggel elhiszem, hogy létezik ilyen szerelem. Egy focista barátnőjének kifogástalan külsővel kell rendelkeznie – ez íratlan szabály. Ám nekem a belső a fontosabb. Ha jól el tudok beszélgetni egy sráccal, akkor teljesen mindegy, hogy alteres vagy focista.
– Milyen kiegészítőket viselsz?
– Nagyon sok fülbevalóm van, és kedvelem az ásványokból készült ékszereket. Az ásvány a természetből származik: és a természet mindig segít. Minden ásványnak van energiája, ahogy nekem is. Valaki azt mondta, hogy az energiája segíti az én energiámat.
– Az alteresek szeretik a fesztiválokat. Milyen a tökéletes fesztivál számodra?
– A kedvencem az Ördögkatlan fesztivál, Pécs mellett. Négy-öt falucskában zajlik, és stoppal kell eljutni az egyik helyszínről a másikra. Vannak, akik egész héten mezítláb járnak. Emellett szeretem Gombaszögöt is. Egy alteres számára a fesztivál arról szól, hogy azokkal van, akiket szeret. Előttem van a tökéletes kép: a barátaimmal ülünk a fűben, a kedvenc zeném szól a háttérben, miközben hűl a sör a mellettünk csordogáló patakban. Mindegy, hogy milyen ruha van rajtam, mert csak a pillanat számít, semmi más.
