Képünkön egy New York-i család karácsonyát láthatjuk a Hudson-völgyi hétvégi házukban. Egy bukolikus hangulatú istállót alakítottak át, a külsejét újrahasznosított fapallókkal fedték.
A párnak európai gyökerei vannak, és a két hangulat (az amerikai és a holland) keveredik a házban. Jellemző, hogy minden amerikai család őrzi a maga eredethagyományát, de mára kialakultak az amerikai karácsonyi szokások is.
A pukkantót (cracker) egy angol pék találta ki száz évvel ezelőtt. Úgy néz ki, mint egy megaszaloncukor, s a belsejében ajándékok, gyűrűk, papírkorona található. Mindig két ember szakítja szét, s akinél a nagyobb rész marad, az viszi az ajándékokat.
A széthúzáskor a pukkanást (a „crack” pukkanást jelent) egy kémiai anyaggal átitatott csík okozza, amelyik felrobban.
Amerikában Santa Claus hozza karácsonyeste az ajándékokat. A szokás Szent Miklós püspökre utal, aki megajándékozta a szegényeket, de St. Nicholaus nevét a puritánok betiltották, az ajándékozást is üldözték. St. Claus legendáját később a holland telepesek hozták magukkal.
Rénszarvasok húzta szánnal érkezik este, bemegy a kéményeken, megkóstolja a sütiket, amiket a gyerekek készítettek ki neki, utána iszik egy pohár tejet, és otthagyja az ajándékokat a zoknikban.
A csomagokat a gyerekek mindjárt reggel, még pizsamában kibontják...
A házban a 19. századi portré megadja az alaphangot, de a hatalmas nyitott terek már az amerikai szokásokat tükrözik.
Az asztalnál akár tízen is elférnek, a díszítéshez tobozokat és fagyöngyöt használtak (a fehér papírmasé fácánokat az amerikai IKEA-ban vették).
Hatalmas sült pulyka az ünnepi menü, és a rumos-tejszínes datolyatorta, amelyet a család együtt készít, és a tányérról nem hiányozhat a pukkantó sem.
S miután kiszedegették az ajándékokat a kandallópárkányra felaggatott zoknikból, koktéloznak és beszélgetnek. A délutáni program pedig szánkózás és korcsolyázás.
