Mit tehetünk a kamasszal, aki mind nagyobb és nagyobb szabadságot követel magának?
Arra az egyre vigyázzunk, hogy ne használjuk az ilyen megkopott, nevetséges frázisokat: Amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit én mondok! Erre a válasza ugyanis az lesz, hogy amint lehet, elmegy dolgozni. Keres és költ, elfelejti valódi céljait, ráadásul évekbe kerül, amíg újra normális kapcsolatba kerülhet velünk, a családjával.
A másik vicces és elavult szöveg: Én a te korodban már ezt vagy azt csináltam! (Hát igen, az egy másik ember volt, egy másik helyzetben.) Visszatérve a kamaszokra: meg kell tanulnunk ügyesen tartani a gyeplőt: néha engedni, néha visszafogni, hogy érezzék, egyre nagyobb szabadságot és bizalmat kapnak, de azért még figyelünk rájuk. Egyébként is hányszor kényszerültünk a régi szép időkben szépítő hazugságokra, amikor matek pótóra címén Krisztiék bárszekrényét kóstolgattuk végig, és hogy a szülei ne vegyék észre, vízzel szépen feltöltögettük az italokat. (Legalább vigyáztunk, hogy ne igyunk túl sokat, mert akkor a vizet azonnal észrevették volna.) Amikor lógtunk sportkörről, és körbebicikliztük a várost, vagy éppen akkor is, amikor tanulást tettettünk, hogy ne kelljen otthon segíteni, miközben a fizikafüzet alatt éppen a legfrissebb szerelmes regény lapult, és nem a gyakorlókönyv.
Lehet, hogy nem voltunk mindenben szabadok, de voltak, akiket jóval szigorúbban fogtak, és ennek sok esetben nem lett jó vége. Lehet, hogy könnyelmű anya vagyok, de nem zavar, ha a majdnem tizennyolc éves fiam bulit szervez a barátaival. Megbízom bennük. Az persze más lenne, ha összevissza csavarogna, vagy egy barátnőjéhez költözne (mert bizony ilyenre is van példa). De mivel jól érezzük magunkat együtt, otthon, szeretjük a közös vacsorákat, nem hiszem, hogy ilyesmivel számolnom kellene. Nehéz a kamaszok nevelése, de legyünk nagyvonalúak és egyben következetesek.
Alapelveinkből ne engedjünk, olyan apróságokon viszont, hogy egy vagy két órával később ér haza, mint ahogyan mi szeretnénk (főként, ha ez nem rendszeres, és még telefonál is, hogy késni fog), ne akadjunk ki. A gyerekeink úgyis tudják, hogy csak akkor vagyunk igazán nyugodtak, ha mindenki otthon alszik, a saját ágyában.
Amikor a gyerekeim még kicsik voltak, gondoltam rá, hogy mi lesz, ha egyszer majd önállósulnak, de akkor még azt hittem, hogy ennek az ideje később jön el, és addigra már ők is sokkal bölcsebbek lesznek. Dehogyis lettek bölcsebbek! Erre aztán eszembe jut, hogy hányszor, de hányszor történt meg az életben, hogy bedobtak a mély vízbe, és nem volt más választásom, úsznom kellett. Bármilyen nehéz is, sokkal jobb úszni, mint örökké csak állni a parton egy mentőövbe kapaszkodva – és félni, ahelyett, hogy élnénk.
Kisgyermekek (1-től 3 éves korig)
Ajánlott a baba-mama programok látogatása, találkozás hasonló korú kisgyermekekkel. Ennyi idősen ott alhatnak a nagyszülőknél apu és anyu nélkül. Ügyesen segítenek, ha olyan tárgyakat kérünk tőlük, amelyekre a munkához szükségünk van, de már rakodni is tudnak (nem csak szétdobálni). Szeretnek kevergetni (például kitűnően összekeverik a pudingport vízzel), edényeket adogatni, (de azért óvatosan, mert még könnyen elejtik, ami a kezükben van), vagy méréshez a tálba önthetik a lisztet, a cukrot, és persze hagyhatjuk őket játszani egy-egy kis darab tésztával is (jobb, mint a gyurmázás).
Óvodáskorúak (3-tól 6 éves korig)
Már ügyesen ellátnak olyan feladatokat, mint a kenyér megkenése vagy a zöldség óvatos feldarabolása, italok szétöntése. Képesek arra, hogy rendszeresen gondoskodjanak valamiről, például öntözzék a virágokat, vagy megetessék az aranyhörcsögöt. Nem lehet gond az alkalmi esti ott alvás az oviban vagy az ovisok erdei iskolájában. Már maguk is meg tudnak rendelni egy-egy egyszerű ételt, ha étterembe megyünk.
Kisiskolás korúak (7-től 11 éves korig)
A saját szobájuk rendben tartása már igencsak időszerűvé válik. Nem okozhat gondot az apróbb vásárlások elintézése, hiszen már tudnak összeadni és kivonni. Általában rájuk bízhatjuk a kutyasétáltatást (ez azért a kutya természetétől és termetétől is függ). Nem lehet probléma, ha valamilyen tömegközlekedési eszközzel kell rövid utat rendszeresen megtenniük (a nagyvárosokban élők helyzete ilyenkor valamivel bonyolultabb, de a betanult útvonalon a nagyobbak egyedül is ügyesen boldogulnak).
Felső tagozatosok (12-től 15 éves korig)
Nem okozhat gondot az autóbusz- és a vasúti bérlet elintézése vagy a taneszközök megvásárlása. Tudják kezelni a zsebpénzüket. Hasznos lehet egy limitált bankkártya. Kaphatnak saját feladatot, és a szemét levitelén kívül képesek további háztartási teendők – például bútorfényezés, -tisztítás vagy a rendrakás a fürdőszobában – önálló elvégzésére.
Nagykamaszok (15 éves kor felett)
Képesek az önálló gazdálkodásra, rájuk bízhatjuk az ebéd vagy a buszbérlet befizetését, akár bankszámlára is. Gond nélkül tudnak önállóan is ruhát vagy cipőt vásárolni maguknak. Nyaranta, a szünidőben már idénymunkát végezhetnek.
Ennyi idősen akár cserediákként is tanulhatnak külföldön, és eddigre már valószínűleg mindent meg tudnak oldani ezzel kapcsolatban (ha pedig elakadnak valahol, tudják, hogyan kérjenek segítséget).
Mennyi önállóságot engedhetünk gyermekünknek?
Tudták azt, hogy egy kétéves gyermek kicsit ügyetlenül, de azért meg tudja kenni a kenyerét vajjal, és egy négyéves már a paradicsomot is fel tudja hozzá darabolni? És bizony ez az első lépés ahhoz, hogy egyszer majd ki merjük őt engedni a külvilágba. A szülők rettegnek attól, hogy gyerekeiket beengedjék az oroszlán barlangjába: kamasz lányukat diszkóba, fiukat buliba. Másrészt meg attól is tartanak, hogy önállótlan felnőttek válnak belőlük. Sajnos, az önállóság nagyon is összefügg az oroszlánbarlanggal. Ezért kell gyermekünket lassacskán, még a pubertáskor beköszönte előtt önállóságra szoktatni. Mert kamaszként már minden olyat ki szeretne majd követelni tőlünk, ami a többieknek már rég megengedett. (Vigyázat, vannak olyan szülők is, akik csak a saját életükkel vannak elfoglalva, ezért mindent megengednek, sőt fütyülnek rá, mit csinál a már nagyocska gyermekük, egészen addig, amíg őket felelősségre nem vonják érte!)
Egyébiránt az önállóság a nemszeretem munkák elvégzését is jelenti. A kicsiknek próbáljuk meg izgalmassá tenni a házimunkát. Ne lássák rajtunk, hogy nekünk sincs kedvünk hozzá, és legyen türelmünk kivárni, amíg elfogadható eredménnyel tudják elvégezni. (Egy kisgyermek portörlés címén eleinte csak a koszt fogja szétkenni mindenfelé, de gyorsan belejön, csak dicsérjük meg, és segítsünk neki, hogy megtanulja, hogyan kell helyesen csinálni.)
