Aligha van nagyobb kihívás az életben, mint megbarátkozni a gondolattal, hogy minden ember, aki a sorsunkat keresztezi, az életünkön átutazó. Vannak, akiket egy-egy lecke erejéig kapunk, másokkal a legnagyobb kalandjainkat éljük át, megint mások örökre nyomot hagynak a lelkünkben.
Ám ahogy az évek előrehaladtával változunk, úgy a kapcsolataink intenzitása is dinamikában van: a barátságaink hol megerősödnek, hol elgyengülnek, hol pedig végleg megszakadnak. Íme nyolc jel, amelyekből sejthetjük, hogy a barátságunk a végéhez közelít.
Közöny
Már nem törjük magunkat, hogy megosszuk a másikkal az előléptetésünk hírét, vagy hogy mennyire beégettük magunkat a kollégánk előtt. A beszélgetéseink megmaradnak a felületesség szintjén, s egyikünk sem érdeklődik mélyebben a másik élete iránt.
Unalom
Olykor bevillan a gondolat, hogy csak egymás idejét raboljuk.
Komorság
Belső poénjaink régóta nincsenek, s mintha a humorérzékünk is egyre gyakrabban hagyna minket cserben a másik társaságában.
Kifogások: semmiből jött fejfájás, halaszthatatlan feladat, megbetegedett kutya: ha a találkozások lemondásáról van szó, kifogásokból mindkettőnk tárháza kiapadhatatlan.
Viták
A közös program megválasztása épp úgy vitára ad okot, mint egy szemhéjpúder minőségének a megítélése. Olykor meg csak azért sem értünk egyet a másikkal, mert azt történetesen ő állítja.
Megritkult üzenetek
Hiába mulattuk évekkel ezelőtt ronda szelfik küldözgetésével az időt, s beszéltük ki online életünk legapróbb mozzanatait is. Mostanra azt is nehéz visszakeresni, hogy mikor üzentünk egymásnak utoljára.
Érzelmi eltávolodás
Nem tudunk többé ugyanúgy örülni a másik sikerének, mintha az a sajátunk volna.
Különbségek
Mindketten más típusú emberekkel, másfajta közegben érezzük jól magunkat. A stílusunk, az ízlésünk és az érdeklődési körünk szinte semmilyen ponton nem egyezik. Kegyetlen, ha valaki, aki egykor minden titkunk tudója volt, mostanra idegenként sétál el mellettünk az utcán. S kegyetlen, ha az az ember, akivel valaha világmegváltó terveket szövögettünk, mostanra kifejezéstelen tekintettel bámul rajtunk át.
Mégis: azokat a kiüresedett emberi kapcsolatokat, amelyeket minden igyekezetünk ellenére sem sikerül megjavítanunk, egyszerűen el kell engednünk. Hogy miért? Mert csak akkor jöhet a helyükre valami új, valami értékesebb, ami életünk aktuális szakaszában sokkal jobban szolgálja majd a fejlődésünket.
