Karriert építünk, és büszkék vagyunk rá, hogy a munkánkban is nők tudunk maradni. Mit jelent ez?
Olyan nőket mutatunk be önöknek, akik szakmájukban magasra jutottak, s egyöntetűen mondják: boldogok, mert megtalálták az egyensúlyt álmaik munkája és a család között.
A magyar sajtó nagyasszonya
Név: Slezák Edit
Kor: 51
Lakhely: Pozsony
Családi állapot: férjezett, két felnőtt fiúgyermek édesanyja
Foglalkozás: A Petit Press kiadó magyar divíziójának igazgatója
Elérhető távolságban
– A közgazdász diploma megszerzése után, újságíróként nem gondolkoztam ekkora karrierben. Sőt, akkoriban álmodni sem mertünk volna arról, hogy a lapkiadás valaha magánkézbe kerülhet. Aztán a 90-es évek elején létrehoztunk egy kis kiadóvállalatot, mely két magyar lap, az Új Szó és a Vasárnap kiadásáért felelt. 2000-ben egy fúziót követően létrejött a mai Petit Press, s az igazgatótanács tagjaként rám maradt – mintegy örökségül – a két kisebbségi lap, új feladatként pedig a nyomdai felügyelet.
Slezák Edit
– Megtanultam újságpapírt vásárolni, és azt is, hogy a nyomdagépek alá milyen teherbírású beton szükséges, tehát nem ijedtem meg az új feladattól. Mindig új és új kihívások elé kerülök, és az elmúlt húsz év alatt folyamatosak voltak a változások, melyekhez mindig alkalmazkodni kellett. A munka mellett azonban mindig a család az első. Az elejétől kezdve sokat és sokáig dolgoztam, de mindig igyekeztem úgy alakítani a napomat, hogy a gyermekeim érezzék: rám bármikor, bármiben számíthatnak. Mindig tudtuk, hol van a másik. Úgy gondolom, ez a hozzáállás bevált, mert beszélgetéseinkből kiviláglik (a fiaim már felnőttek, külföldön tanulnak, de szinte naponta telefonálunk), hogy sosem érezték magukat egyedül.
Az én munkám – néha sajnos, néha szerencsére – nem ér véget azzal, hogy becsukom az irodám ajtaját. Nem gondolom magamról azt, hogy nélkülözhetetlen vagyok, ugyanakkor vannak helyzetek, mikor késő este vagy akár éjjel is szükség van rám.
Őszinteség és bizalom
– Vezetőként három dolgot tartok fontosnak. Az első a csapatjáték. Nem gondolom magamról, hogy az én szavam szentírás, ellenkezőleg: várom és szívesen fogadom a kollégák ötleteit, javaslatait. A második dolog szervesen kapcsolódik az előzőhöz: az én irodámban nem lehet butaságot mondani. Számomra fontos, hogy mindenki őszintén merje vállalni a véleményét. Minden ötlet vagy meglátás a maga módján jó, csak lehet, hogy az aktuális helyzetben épp nem kivitelezhető. A harmadik dolog pedig a nyíltság és az őszinteség. Meg tudom érteni, és el is tudom fogadni, hogy vannak helyzetek, amikor a munka a második helyre kerül (néha munkaidő alatt is), de mindent meg lehet beszélni. A megrendült bizalmat viszont nehéz visszaállítani. Igazgatóként nagyon szerencsésnek tartom magam, mivel zseniális, felkészült kollégáim vannak, akikkel még a viták is élvezetesek: intelligens módon tudjuk a nézeteinket ütköztetni.
Egy szoknya a nadrágok között
– Sokáig fel sem vetődött bennem, hogy nőként valamiféle hátrányba kerülhetnék. Még akkor sem, amikor egyedüli nőként ültem le tárgyalni öt férfival. Én mindig csak az elvégzendő feladatra figyelek. Ugyanakkor biztos vagyok benne: egy nőnek háromszor annyit kell teljesítenie ahhoz, hogy bizonyítson. Azt gondolom, az, hogy nő vagyok, eddig csak a javamra vált. Büszke vagyok rá, hogy a beszélgetéseimbe, tárgyalásaimba érzéseket, érzelmeket tudok belevinni, hogy próbálom megérteni a másikat.
Az igazi perpetuum mobile
Név: Csady Zsuzsanna
Életkor: 46
Lakhely: Feketenyék
Családi állapot: férjezett, egy felnőtt fiú édesanyja
Foglalkozás: Feketenyék polgármestere
A származás kötelez
– Már 2006-ben indultam szülőfalum polgármesteri székéért, akkor azonban még alulmaradtam a megszokással szemben. A sikertelenség nem tántorított el, s négy évvel később célt értem. Sokan nem értették, miért akarok egy igazgatói posztot polgármesterségre cserélni (kerületi egészségügyi igazgató voltam). A válasz egyszerű: örök életemben szerettem segíteni – és imádok intézkedni. Éreztem, hogy szeretett szülőfalum, Feketenyék megérett a változásra. (Az előző polgármester 13 év után köszönt le tisztségéről – a szerk. megj.) Az első év nagyon nehéz volt: nemcsak a választóimnak, hanem minden lakosnak be kellett bizonyítanom, hogy a falu javát tartom szem előtt.
– A változások – főként egy kis közösségben – mindig nagy traumát jelentenek. Főleg, ha sokáig nem változik semmi. Engem is értek támadások, gyanúsítások – s érnek mind a mai napig, de erről nem szívesen beszélek. Megtanultam kezelni az intrikát. Az elején még bántott a támadás, letört a rossz szándék, de az idő és az akaratom megedzett. Rövid idő alatt látványos eredményeket értünk el: pályázatainknak köszönhetően sikerült korszerűsíteni a községháza információs rendszerét, felújítani a piacteret, pódiumot, szabadidőközpontot építettünk, a hangszórók korszerűsítésére is sor került, és még a falunapot is pályázati pénzből tartottuk meg. A szociális és az egészségügyi kérdésekben egész jól kiismerem magam, és mindent megteszek annak érdekében, hogy Feketenyék rászorulói éljenek a törvény adta lehetőségekkel. Most már úgy érzem, a falu örül az újnak: az emberek nyugodtabbak, a légkör barátságosabb.
Csady Zsuzsanna
Nem szeretem a döntőbírót játszani
– Élvezem a munkámat, a szívemmel dolgozom. Az a fajta ember vagyok, aki a munkából táplálkozik. Nagyon törekvő, sőt, törtető tudok lenni, ha arra van szükség. Nem adom fel: addig megyek, amíg el nem érem, amit akarok. Egy kis falu polgármesterének lenni huszonnégy órás szolgálatot jelent. Azt gondolom, hogy ennyit csak erős családi háttérrel lehet dolgozni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiam már felnőtt, saját családot alapított, a férjem pedig a hétköznapokon külföldön dolgozik. Így a munka tölti ki a szabad óráimat is. Emberi problémákat oldani nem könnyű, az ember néha tojáshéjakon lépked. Vallom: sok nézeteltérés megoldható lenne, ha az emberek többet beszélgetnének egymással. Sokan hozzám jönnek be panaszkodni, ahelyett, hogy a szomszédjuknak mondanák el a bajukat, amit úgyis csak egymással tudnak megoldani. Még mindig érvényes, hogy konfliktust felvállalni és nyíltan megoldani nem nagyon szeretünk.
Amit ma megtehetsz…
– Szeretem a rendet magam körül, és szeretem, ha tempósan végezzük a munkánkat. Magamtól és munkatársaimtól is elvárom, hogy a bejövő leveleket azon nyomban megválaszoljuk, a kérvényeket iktassuk, és a lakosság ügyes-bajos dolgait is megvárásra elrendezzük.
Az első lépésem az volt, hogy megváltoztattam a félfogadás rendjét. Feketenyéken ezentúl mindennap szívesen fogadjuk az intézkedni vágyókat!
Afrodité nagykövete
Név: Haszterman Ildikó
Életkor: 44
Lakhely: Galánta
Családi állapot: férjezett, egy lány édes- és egy fiú nevelőanyja
Foglalkozás: Az Oriflame területi menedzsere
Vegyészből szépségtanácsadó
– Vegyészetet végeztem, a környezetvédelemre szakosodtam, az első munkahelyemen pedig hulladékgazdálkodással foglalkoztam. A rendszerváltás után induló családi vállalkozásunk kedvéért pedig megtanultam könyvelni, és majd húsz éven keresztül könyvelőként dolgoztam. Nagyon szeretem a számok világát, de egyre inkább éreztem, hogy hiányzik valami az életemből: valami kevésbé szárazra, de azért kiszámíthatóra vágytam. A munkám mellett kíváncsiságból – hosszabb-rövidebb ideig – mással is kacérkodtam: voltam biztosítási ügynök, és a II. nyugdíjpillért is terjesztettem.
– Tulajdonképpen az Oriflame is piramis módjára szerveződik, hiszen a munkám lényege a hálózatépítés. Viszont itt a piramis lefelé irányul, és senkit nem hagyunk magára: mindenkinek addig segítünk, amíg arra szüksége van. Az Oriflame-mel először csak termékfelhasználóként találkoztam. Mindig problémás volt a bőröm, és bármit kentem az arcomra, a pattanások nem múltak el. Először kicsit kétkedve próbáltam ki a svéd termékeket, de a kozmetikumok mellé valami pluszt, közvetlen hangnemet és szakértői tanácsokat is kaptam. S ami igazán váratlanul ért: a krémek fantasztikusak. Ezen felbuzdulva fokozatosan elkezdtem szélesebb körben is terjeszteni a termékeket. Fokozatosan leépítettem a vállalkozói ügyfeleimet, és két évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy kizárólag a szépségiparral szeretnék foglalkozni.
Hasztermann Ildikó
Kapd el a hullámot
– Ma már csak a családnak könyvelek. Lépésről lépésre jutottam el a mostani pozíciómhoz, de ez még korántsem a csúcs – szeretnék feljebb jutni a ranglétrán. Területi igazgatóként már nem én ajánlgatok: az én feladatom jobbára a tanítás. Előadásokat tartok, például a bőrápolásról vagy a sminkelésről. Azok az emberek, akik az elejétől együtt dolgoznak velem, a barátnőjüknek tekintenek. Ahogy azonban a kör tovább bővült, úgy vált belőlem a később érkezők szemében főnök. A csoportjaimnak igyekszem átadni tudásom legjavát: a jó kommunikáció, az empátia és a pozitív gondolkodás a munkám legfőbb kelléke. Jómagam is előadásokon képzem tovább magam, hiszen először magunkat kell eladnunk ahhoz, hogy sikeresek legyünk.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nincs kötött munkaidőm, és nem vagyok helyhez kötve. Magam osztom be az időmet úgy, hogy a családomra és magamra is elegendő jusson. Szeretek dolgozni, élvezem, hogy sokfelé hívnak, rengeteg új emberrel ismerkedem meg. Óriási dolog számomra, hogy tanácsaimmal segíthetek másokon, megtaníthatom nőtársaimat helyesen gondoskodni önmagukról.
Pozitív mellékhatás
– Én az Oriflame-nek köszönhetően óriási változáson mentem keresztül, azt is mondhatom, hogy kinyíltam. Előtte inkább befelé forduló ember voltam, mindig csak a háttérben segédkeztem. Nem mertem kiállni, beszélni, ma pedig már nem okoz gondot a mikrofon. Tulajdonképpen az Oriflame-nek hála jöttem rá arra, hogy tudok beszélni és mosolyogni.
