Ma már nem ismeretlen térségeinkben a ghí vaj. Eredetileg Indiából származik, ahol azért volt rá szükség, mert a vaj az ottani éghajlat miatt hamar megromlott (hiszen nem mindig létezett hűtőszekrény). Addig tisztították hát a vajat, amíg a romlandó összetevők el nem tűntek belőle – így jött létre a ghí, egy hűtés nélkül akár évekig is elálló zsiradék!
A ghí vízibivaly vagy tehén tejéből készülő tisztított vaj. Előnyei közé sorolható tartóssága mellett az is, hogy sok hasznos tápanyagot tartalmaz, például ómega-3 zsírsavat és K2-vitamint. Miről ismerhetjük fel a jó minőségű ghít, illetve mire figyeljünk oda a felhasználását tekintve? Tények a ghíről!
Érdekesség, hogy a magyarok is készítettek az indiaiakéhoz hasonló tisztított vajat, amit jászvajnak neveztek.
Milyen a jó minőségű ghí?
- A minőségi ghí aranysárga színű.
- Enyhe mogyoróillata van, illetve kellemes vajízű. Erős illatú ghít ne vásároljunk, mert az rossz minőségre utal!
- Szobahőmérsékleten a ghí állaga szilárd, gyenge melegítés esetén könnyen olvad. Ne vegyük meg a ghít, ha az szobahőmérsékleten folyékony!
A bioghí gyakran minőségi tanúsítvánnyal van ellátva, amely szavatolja a tehenek biotartását és a tej kiváló minőségét.
Mire figyeljünk?
- A ghít fogyasszuk mértékkel, általában napi 1-2 evőkanálnyi elegendő.
- Viszonylag sok koleszterint tartalmaz: 100 gramm ghí átlagosan 250 milligrammot, ami több mint kétszerese az egyszerű vaj koleszterintartalmának (ami 100 gramm).
- A ghí forráspontja magas, ugyanakkor 100 fokra felhevítve gyorsan oxidálódik. Tehát ügyeljünk rá, hogy ne hevítsük túl!
