Miért hagyja el az anya a gyermekét? Mi állhat vajon a háttérben? Mi írhatja felül az anyai ösztönt? – kérdeztük a szakembertől.
Sokszor a tinianyák mondanak le a gyermekükről. Kamaszkorban a támogatottság hiánya (az apuka, illetve a szülei nem állnak mellette) lehetnek a leggyakoribb okai a lemondásnak. Emellett szerepe van annak, milyen életet képzelt el magának a fiatal anyuka (például továbbtanulás, utazgatás, párkeresés, bulizás). Ha úgy érzi, hogy ebben akadályozná egy gyermek, hamarosan „meg akar szabadulni” tőle. Ő még fiatal, nem fogja feláldozni az életét.
(© Gustave Van De Woestyne)
Ám nem csupán a tinianyák mondanak le a gyermekükről. Bármely életszakaszban előfordulhat, hogy egy nő úgy érzi, nem akar a gyermekével élni. Minden történet mögött találunk majd okot arra, hogy miért ment el az anya. Többek között:
- A saját édesanyja sem szerette, így az anya nem tanulta meg, hogyan kell szeretni, nem tanulta meg, hogyan kell egy gyermeket szeretni. Hiányzott a minta, ezért ott tudja hagyni a gyermekét.
- A férje bántalmazta, a saját irháját akarja menteni. A férj a gyerekeket nem bántja, csak őt. Pénze nincsen, hogy a gyermekeket magával vigye, így egyedül menekül ki a rossz kapcsolatból.
- A nő racionális típus, nála az észérvek diktálnak. Most például szerelmes, a saját életét akarja élni. Vagy az anya egy hideg ember, nincs helye nála a gyengeségnek (ez védekezés a sebezhetőséggel szemben). Ő aztán nem akar gyönge ember lenni, őt nem fogják kihasználni. A gyermekei már gimnazisták vagy főiskolások – ő mint anya a magáét megtette, most már a saját útját akarja járni.
Nem engedi meg magának, hogy szeressen, és másnak, hogy szeresse. Már korábban volt negatív tapasztalata, nem akarja, hogy kiszolgáltatott legyen az érzelmeinek. (Az ilyen nőt mintha egy fal venné körül, ezzel védi énjét, mert aki szeret, az szenved is – ezt tanulta meg például egy szeretett személy halála kapcsán.) Ő aztán többet nem akar kötődni, szenvedni.
- Az apával megromlott a párkapcsolat, és a nő a saját útját akarja járni. Nevelje most az apa a gyereket.
- Úgy érzi, a gyermek „tiszta apja”, rá emlékezteti, esetleg gyűlöli, haragszik a kicsire.
- Egy eget rengető új szerelem miatt lemond a válás után a gyermekéről. Ilyenkor az anya azt érzi – esetleg az új párja ráhatására –, hogy a gyerek csak akadályozná. A párjának nem kell a gyerek, s az anyának sem kell éppen ezért.
Mit él át a gyermekét elhagyó anya?
Nem lehet kitörölni, meg nem történtté tenni a várandósságot, egy gyermek világrahozatalát és a sorsáról való döntést. De ebből is ki lehet szállni, bármily kegyetlenül hangzik. Vannak anyák, akik elfojtják érzéseiket, és belevetik magukat például a munkájukba. Igyekszenek úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Mások időnként álmaikban vagy gondolataikban aggódnak, szoronganak, hogy jól döntöttek-e, vagy teljesen tudattalanul bele is betegszenek a tettükbe (például alvászavaruk lesz, vagy szenvedélyproblémák jelentkeznek, esetleg pszichoszomatikus megbetegedések).
A lelkiismeret-furdalás, megbánás is előfordul náluk. Ilyenkor igyekeznek legalább anyagilag támogatni gyermeküket, vagy levelet írnak neki, esetleg emlékeket, fotókat gyűjtögetnek számára (amit sosem adnak oda, vagy csak sokkal később). Másoknak nincs lelkiismeret-furdalása, találkoznak is a gyermekükkel, de szeretik az új életet is, amiben nem kell mindig a gyerektől függni, minden percben.
Hogyan reagálhat minderre egy közeli hozzátartozó?
Nagyszülőként, szülőként fontos lehet, hogy megpróbáljuk tiszteletben tartani az anya döntését. Ha látjuk, hogy hajthatatlan, ne avatkozzunk bele a fiatalok életébe, de segítsünk nekik, amikor szükség van ránk.
Közelít a két nem!
Férjként megrázó lehet a helyzet. Sok esetben azonban vissza lehet keresni korábbi utalásokat, jelzéseket a feleség részéről, hogy ő még nem volt felkészülve az anyaszerepre, nem is akart gyereket, teljesen felforgatja az életüket. Az anya szerelmes lesz, elmegy egy másik férfival, új életet kezd, s otthagyja az apát a gyerekkel. Amikor fordítva történik, azon már nem csodálkozunk. Lassan ezen sem fogunk. Egyre jobban közelít egymáshoz a két nem. Ma már a nő is el tud menni, és ott tudja hagyni a családot.
