Egy gyermek születése általában új fejezetet nyit a nő életében. Egyre többen vannak, akik előtt az anyaság új kapukat nyit meg: kiteljesednek hobbijukban vagy a tanulásban. Míg otthon vannak a gyerekkel, energiájuk egy részét önfejlesztésre fordítják. Mások – a régi normát felrúgva – hamar visszatérnek munkájukhoz.
Olyan nőket mutatunk be, akik amellett, hogy gondoskodó édesanyák, egyben dolgozó nők vagy kreatív szervezők.
AKI NEM MARADHATOTT KI SOKÁIG: Molnár Éva (37) ügyvéd Nagymegyerről. A 4 éves ikrek, Izabella és Marcell anyukája.
Éva esete iskolapéldája annak, hogy vannak szakmák (ilyen az ügyvédi például), amelyekből az ember „nem maradhat ki”. Ha kimarad, lemarad. Éva az ikrek megszületése után már nemsokára ismét – a számítógép mellett ült. S bámulatosan össze tudta egyeztetni a szerepeket, nem görcsölt rá. Mosolygós és kiegyensúlyozott maradt, mint volt azelőtt mindig.
Molnár Éva
– Szerencsés vagyok, hiszen nem kell feltétlenül benn ülnöm az irodában. Otthonról is tudok dolgozni. A gyermekeim nyolc hónaposak voltak, amikor újra munkába álltam. Eleinte részmunkaidőben. Csak heti két napot dolgoztam – addig két napot a bölcsiben voltak. Fokozatosan emeltem a munkás napok számát. Majdnem egy egész évig tartott, míg ráálltam az ötnapos munkahétre. A fokozatosságra nemcsak a gyermekeimnek, de nekem is szükségem volt. Eleinte nehezen tudtam összehangolni a benső érzéseimet, a külső igényeket és a környezetemből érkező visszajelzéseket. Bizony sok kritika ért, hiszen nálunk egyáltalán nem elfogadott, hogy egy anya (főleg ikrekkel!) pár hónap után visszatérjen a munkájához. Én magam is vívódtam, sokszor megfordult a fejemben, jól csinálom-e, hogy idegenekre bízom a gyermekeimet. Ugyanakkor sok megerősítést is kaptam. Az egyik az volt, hogy láttam: a gyermekeim jól érzik magukat a bölcsiben.
Reggel mosolyogva mentek, délután mosolyogva vártak. Nem bántam meg a döntésemet, viszont a mostani eszemmel kitolnám pár hónappal a visszatérést. Nem akarom az eszet osztani: minden dolgozó nő maga tudja, hogy a munkahelyén és az ügyfeleivel szemben mit engedhet meg magának. Azonban abban teljesen biztos vagyok, hogy a kimaradást három éven keresztül nem engedhettem volna meg magamnak.
AKI ÚJ HOBBIRA LELT: Ürge Czafik Aranka (34) Somorjáról, az 5 éves Zsombor és a 3 éves Zsóka édesanyja.
A gyermekgondozási szabadság ideje alatt szökkent szárba a kreativitása. Sok nő számára ez kedvező időszak arra, hogy szusszanjon egyet, s nyisson új és más tevékenységek felé. A női energia ugyanis határtalan és befoghatatlan.
Ürge Czafik Aranka
– Villamosmérnökként végeztem ugyan, de egy percig sem dolgoztam a tanult szakmámban. Asszisztensi pozícióból mentem gyermekgondozási szabadságra. Mikor Zsombor óvodás lett, egyedül maradtunk otthon Zsókával. Akkor csodálkoztam rá igazán, hogy milyen más is a két gyermekem. Míg Zsombor örökmozgó, eleven kiskölyök, addig Zsóka a nyugalom szigete. A háztartás mellett szabadidőre is futotta. Így kezdtem el keresgélni, mindig is vonzott a kézműveskedés. Először a horgolásba szerelmesedtem bele. Annak idején a nagymamám tanított meg rá, most az internetre cuppantam rá. Először csak a gyermekeimnek gyártottam sapikat, kalapokat, sálakat, később mesefigurákat. Aztán jött a pólófestés, és a legújabb őrületem: a hajcsatok és hajpántok gyártása. Ez jelenti nekem a kikapcsolódást, míg a gyerekek alszanak, alkotva pihenek. Imádom a gyermekeimet, élvezem az anyaságot, de igazság szerint egy idő után szerettem volna visszatérni a munkahelyemre.
Tipikus szlovákiai problémába ütköztem: a részmunkaidőt nem engedélyezték. Viszont két kicsi mellett lehetetlenség ingázni (Pozsonyban dolgoztam), órákat tölteni a dugóban. Így maradtam otthon, és mielőtt Zsóka betöltötte a hármat, felmondtam. De ősztől szeretnék már munkába állni.
AKI TANULNI KEZDETT: Álló Nagy Zsuzsa (28) Vajkáról a két és fél éves Gáborka anyukája.
Az a fajta nő, akibe dinamit van beépítve: sok más elfoglaltsága mellett az anyasági alatt újabb diplomát szerzett.
Álló Nagy Zsuzsa
– Nem szeretek unatkozni. Gáborka születése után sem változott semmi, továbbra is ügynökösködtem egy kozmetikai cégnél, és korrepetálást is vállaltam. S még mindig maradt fölös időm. Az egyetemen statisztikából és valószínűség-számításból diplomáztam. Mivel mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, úgy gondoltam, leteszem a pedagógiai alkalmassági vizsgát. Beiratkoztam a Nagyszombati Egyetem képzésére, amit nemsokára befejezek. Munkát azonban nem kerestem direktben – azt az élet hozta elém. A közeli iskolában kaptam egy részmunkaidős állást, ami azt jelentette, hogy heti két napot töltöttem munkával. Mielőtt döntöttem volna, először mérlegeltem: mi lenne a legjobb Gáborkának?
– Szerencsére családon belül meg tudtuk oldani a felvigyázást, így igent mondtam. Ebben az iskolaévben pedig már tudatosan kerestem a lehetőséget, hogy dolgozhassak, most éppen heti három napot. A jövőmet most már csak az iskolaügyben tudom elképzelni. Az a fajta ember vagyok, akinek szüksége van a zsongásra, a jövésre-menésre, és ebben a fiam teljesen rám ütött. Nem nyűgölődik utazáskor, és imád társaságban lenni. Az együtt töltött minőségi időben hiszek. A férjem, a nagyszülők és a keresztszülők is besegítenek, így erős kapocs alakul ki köztük és a kicsi között.
AKI AZT MONDJA, GYŐZNI KELL MINDKETTŐT: Tolnay Andrea (27) Fülekről, a két hónapos Lara anyukája.
Neki olyan szakmája van, ami klientúrára épül: huzamosabb időre nem eshet ki, mert a vendégek új fodrász után néznek. Ha tehát meg akarja tartani őket, néha a szerepkonfliktust is vállalnia kell. Délelőtt tehát „ellátja” a kislányát, délután pedig a szalonjában hajat vág. S hogy néz ki a hétköznapokban az előbb említett szerepkonfliktus? A beszélgetés alatt például a kicsinyét szoptatta. S ment minden, mint a karikacsapás. Jó anya, feleség, és ügyes, kreatív fodrásznő, akinek a hobbija a lánya és a munkahelye.
Tolnay Andrea
– Gyerekkorom óta világhírű fodrásznő szerettem volna lenni. Merész, tapasztalatlan 19 éves lányként nyitottam meg Fülek belvárosában az első fodrászboltomat. Lassan kilencedik éve, hogy a testvérem segítségével vezetem a szalont. Nem volt egyszerű helyt állni, mert nagy a konkurencia, de a vendégköröm egyre szélesedett. Két hónappal ezelőtt született meg első gyermekem, Lara. Nagyon élvezem az anyaságot, életemben nem voltam még ilyen boldog!
Viszont nem tudtam nemet mondani a klienseimnek, akik nehezen bírták nélkülem, így aztán egyeztetek. Első a kislányom, a kliensek pedig szerencsére alkalmazkodnak.
– Csupán pár órára járok be a szalonba. Míg én hajat formálok, addig a lányom a nagymamival sétál. Nagyon jólesik, hogy ennyire ragaszkodnak hozzám a kuncsaftjaim. Idáig én alkalmazkodtam hozzájuk, most ők a megértőbbek. Szoptató anyaként volt már rá eset, hogy a hajszobrászatot félbe kellett hagynom. Igen, vannak nők, akik szeretnek csak otthon lenni, de én nem ilyen nő vagyok. A szülés előtt két héttel még dolgoztam. Olyan erős bennem az „akarom”, hogy győzni akarom! El se tudnám képzelni az életemet a családom és a munkám nélkül. Egyszerű munkáscsaládból származom, és büszke vagyok arra, amit elértem. Nem adom fel: sem az egyiket, sem a másikat. Győzni kell, nincs más út!
