Sorozatunkban modern apákat mutatunk be. Milyen a férfi, amikor gyermeket nevel? Milyen a jó apa? Besegít a háztartásba? És mi a helyzet a közös teherviseléssel? Vendégünk Forró Krisztián, a Szövetség elnöke, akiről kevesen tudják, hogy három gyermek apja.
Forró Krisztián az üzleti életben is jelen van vállalkozóként. Ugyanakkor kevesebben ismerik azt a Forró Krisztiánt, aki munka után hazamegy a családjához, és neveli három gyermekét. Vajon hogyan gondolkodik a férj és apa feladatairól? Az apa legfőbb feladata az, hogy biztonságot teremtsen a családja számára, mondja. És fontos, hogy felelősségre nevelje és ösztönözze a gyermeket. Vagyis a hagyományos értékek mellett teszi le a voksát.
– Kezdjük egy klasszikus kérdéssel. Mit jelent Önnek a család?
– Számomra a család a legfontosabb dolog az életben. Ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, hisz az otthon melege, a család szeretete mindenki számára fontos. Szinte minden döntésem és cselekedetem mögött ott húzódik a kérdés, vajon mit szól ehhez a család. A társadalom alapköve a család, ezért is fontos, hogy rendben legyen.
– Minden fontos kérdést megbeszél a feleségével? A női vezetők gyakran mondják: a férjem támogatása nélkül sehol nem lennék. Ilyet férfiaktól nem hallunk, vagy alig...
– Számomra fontos a feleségem támogatása, anélkül nem működhetne az én személyes történetem. Ha az ember nem érzi maga mögött a biztos hátteret, vagyis nem érzi, hogy a család támaszt jelent a nehéz pillanatokban, akkor a törekvésnek nincs semmi értelme. Általában minden fontos döntés előtt leülünk megbeszélni a feleségemmel. Természetesen nem értünk egyet mindenben, de mindig lefektetjük a szabályokat. Ugyanez a helyzet a fiúkkal is.
Három fiam van, tekintettel vagyok a korkülönbségre, ezért szigorúan az ő nyelvükön folyik a diskurzus. A legidősebb fiam 14 éves, a középső 11, a legkisebb pedig 9.
– Hogyan lehet a politikáról beszélni egy kisfiúval?
– Amikor megmérettem a pártelnökségért, egy vasárnapi ebédnél megkérdeztem, mit szólnak hozzá, hogy apa ezentúl jobban belemélyed majd a politikába. Mire ők visszakérdeztek, hogy ez mit jelent. Valószínűleg többet látnak majd a médiában, és lehet, hogy őket is cikizni fogják az iskolában, válaszoltam. Sőt, előfordulhat, hogy majd valakik filctollal bajuszt rajzolnak a fényképemre. A választási kongresszus előtti napon aztán a legkisebb fiam elém állt, és megkérdezte, hogy miért akarom ezt. Egy 8-9 éves kisfiúnak mégsem válaszolhattam azt, amit egy újságírónak. Ezért annyit mondtam: azért, hogy az ő unokái is tudjanak magyarul tanulni itt, ahol élünk, vagyis Szlovákiában. Mire ő rávágta: „Akkor jó.”
– Mindig is nagy családról álmodott?
– Két testvér mellett nőttem fel, van egy két évvel fiatalabb öcsém és egy tizenhét évvel fiatalabb húgom. A feleségemnek is két testvére van, így adott volt, hogy mi is három gyermeket szeretnénk. Ahogy mondani szokás: egyet apának, egyet anyának, egyet meg a hazának. Bízom benne, hogy a fiaim is így gondolkodnak majd, mert csak így tudjuk megerősíteni a közösségünket.
– Mit gondol, mi egy férfi, vagy ha úgy tetszik, egy apa feladata az életben?
– Biztonságot teremteni a családjának, ösztönözni és jóra nevelni a gyermekeit. A jó apa jó példaként szolgál a gyermekeinek. Nagyon sok példaképem van, sok embertől tanultam és tanulok a mai napig. Persze nem muszáj, hogy az illető politikus legyen, akár egy játszótéren is rengeteget tanulhat az ember, más nézőpontokat ismerhet meg. Apám életéből is sok tanulságot merítettem. Emellett igyekszem mások hibáiból is tanulni. Sok híres ember életrajzát elolvastam, és próbáltam megkeresni, hogy hol tudnék az ő tapasztalataikból meríteni. Igazából Kosztolányi András vállalkozó, tőzsdeguru volt rám a legnagyobb hatással. Mellettük még Steve Jobs, Winston Churchill nevét tudnám említeni.
– Beszéljünk egy kicsit a nevelésről. Manapság sok szülő elveszíti a kontrollt, nem tudja kijelölni a határokat, és a gyermek szava lesz a döntő a házban. Mi a véleménye erről?
– Meg vagyok győződve róla, hogy minden szülő, nevelje bárhogy a gyermekét, a legjobbat akarja neki. A mi esetünkben én vagyok a szigorúbb, és a feleségem az, akihez bújni tudnak, aki finomabban áll hozzájuk, úgymond, kedvesebb velük. Persze tőlem is kapnak simogatást, ölelést és dicsérő szót. Ugyanakkor fontos, hogy érezzék, van egy határ, amit nem lehet átlépni, vagy ha átlépik, akkor vállalni kell a következményeket. Tudom, manapság szigorúan hangzik ez a krédó, de úgy gondolom, fontos a felelősségtudat kiépítése a gyermekekben. Mindannyian követünk el hibákat, de utána tudni kell bocsánatot kérni. Vagy épp csak azt mondani, hogy köszönöm, szívesen, tessék.
Amíg a fiúk kisebbek voltak, mesét olvastam nekik lefekvés előtt, utána meg beszélgettünk róla. Ezek fontos dolgok, fontos, hogy a gyerekek tudják, mi az alapállásunk az életben. Nem vagyok szigorú apa, igyekszem játékos formában átadni nekik az értékrendünket.
– Hogyan kell elképzelnünk Forró Krisztián egy napját?
– Noha minden nap más, általában én készítem a reggelit a fiúknak. Utána elviszem a legidősebb fiamat Galántára, ott jár iskolába. Így indul a nap, aztán következik a munka. Ha este hat órakor otthon tudok lenni, akkor az nagyon jó. Az időnkbe általában belefér még egy közös vacsora, közben megbeszéljük a napi történéseket. Lefekvés előtt igyekszem beszélgetni egy kicsit mindegyik fiúval. Szeretem tudni, hogy minden rendben van-e velük, mi újság a suliban, a barátokkal vagy a lányokkal. Fontos a kapcsolattartás, hogy tudjam, miről mit gondolnak. Nem szeretnék eltávolodni tőlük. Mert ha ez megtörténne, akkor minden, amiért dolgoztam és dolgozom, elveszítené az értelmét. Persze nem könnyű egyeztetni az időnket, vagy azt, hogy jó pillanatban üljek le melléjük, hisz nekik is megvan a napi ritmusuk. Ebben óriási segítséget jelent a feleségem, aki otthoni életünk karmestere, de a vállalkozásunkban is aktív, olaszból tolmácsol.
– A feleségével mennyire értenek egyet akár társadalmi, akár „otthonteremtési” kérdésekben?
– Két különböző személyiség vagyunk, nagyon határozott véleménnyel, és valóban nem mindig értünk egyet. De mindig megegyezünk, hiszen az élet sok esetben a kompromisszumokról szól. A legfőbb értékek mindkettőnk számára azonosak: a család, a tisztesség és a korrektség. Közös szenvedélyünk az utazás. Nem kell nagy távolságokra gondolni, inkább az a fontos, hogy megismerjünk új dolgokat. Magyarországra mindig örömmel megyünk, és persze Olaszországba. Az ottani kultúra fogva tart bennünket.
– Mit tart a legnagyobb problémának manapság?
– Talán a káoszt mondanám. Ez az, ami a társadalmat, úgymond, leuralja. Nem tudunk tervezni, nagy a bizonytalanság. Tiszta iránymutatásra lenne szükségünk, ehelyett állandóan változnak a szabályok. Márpedig az ember elveszik, ha nincsenek biztos pontok az életében. Ha egy gyermek minden nap máskor ebédel, máskor fekszik le, az zavart hoz az életébe. De így van ezzel a felnőtt is.
– Hogyan látja ma a családalapítás kérdését? A fiatalok gyakran nem vállalnak egynél több gyermeket, néhányan pedig egyáltalán nem akarnak gyermeket. Ennek mi lehet az oka?
– Ez is összefügg az értékválsággal, az általános bizonytalansággal. Az ember manapság nehezebben vállal egy következő gyermeket, mert nem biztos benne, hogy meg tudja adni neki azt, amit szeretne. Mert, valljuk be, minden szülő azt szeretné, ha jó körülmények között nőne fel a gyermeke. Nem szabad elfelejteni azt sem, ha egy nő gyermeket vállal, akkor teljesen megváltozik az élete. Családot ellátni hatalmas felelősség, a nő kiesik a munkából, nem tudja folytatni a karrierjét. És ha előtte volt egy komolyabb fizetése, az a család szempontjából komoly bevételkiesés. Ezért is minél jobban támogatni kellene a családokat, mert csak így izmosodhat meg a társadalomban a gyermekvállalási szándék. Nem szabadna megengedni, hogy elöregedjen a társadalmunk!
– Nagymamáék kilencen voltak testvérek, pedig nem volt könnyű az élet. Mondhatjuk, hogy ma már más világ van, de ez azért hozzáállás kérdése is. Akkor is mindenki tudta, ha még egy gyermek születik, akkor több ennivalóra lesz szükség. De akkoriban nem úgy gondolkodtak az emberek, hogy ha elmennek egy tengerparti nyaralásra, akkor az öt ember számára már igen sokba kerül.
Persze régen a körülmények is másak voltak. A háztartások önfenntartók voltak, az élelmiszer egy részét megtermelték, a családi házat kalákában felépítették, és így tovább.
– Mi az, ami kirántja a hétköznapok sodrásából?
– Bármi, amit a családommal együtt csinálhatok. Ha ugyanis együtt vagyunk, az tényleg kikapcsolódás, legyen az fürdőzés, bolondozás a fiúkkal vagy akár egy mozi. Egyre több a politika az életemben, de azért igyekszem olyan hétvégéket beiktatni az életembe, amikor csak a családdal vagyok. Az együttlétek nem csupán kizökkentenek – meg is nyugtatnak.
