A szelfik, vagyis az énfotók beépültek a közösségi élet mindennapjaiba és a történetmesélés fontos eszközei lettek. A szelfi már több mint egy egyszerű arckép: számtalan sztori és szándék lehet mögötte, és egyre több vállfaja alakult ki.
Mit tegyünk, ha gyermekünket kiközösítik az osztálytársai? Ha titokban előnytelen fotót készítenek róla, és azon röhög a fél osztály? Hol a határ az ártatlan gyerekcsíny és a zaklatás között?
Egyedül a négy fal között... Az emberben keletkezik egy benső feszültség. Így van az ember megalkotva. Nem tudjuk, mitől, de van. A gyerekben is. Ez most bennünk reked, mert nincs hol levezetni...
A szépségdiktátum a férfiakat is elérte, ugyanúgy testképzavarral küzdenek, mint a nők. A mai férfiak elé Brad Pittet, Ryan Goslingot, Zac Efront vagy Chris Hemsworthöt rakják példaképnek. Nézd, ilyennek kell lenned!
Nőnek születtem. Aztán sokáig tanultam, hogyan hozzam ki magamból az Igazi Nőt. Egy feminista ismerősöm most biztos lecsapna rám, hogy ugye, ugye: a nők fokozatosan megtanulják, hogy nem egyenrangúak a férfiakkal, a társadalom belekényszeríti őket az alárendelt szerepbe.
Anyának lenni a legszebb dolog a világon. Nincs nagyobb boldogság ennél. Ugyanakkor az anyaság munka is, rengeteg energiánkat felemészt. Szülés után már nem mi leszünk a legfontosabbak a saját életünkben. S ez elég nagy próba.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."