Szeretjük a karácsonyt! A szemek ragyogását, a család közelségét, a fa körül eltöltött illatos, puha estéket, na meg a finomságokkal megpakolt ünnepi asztalokat. Szóval, szeretünk mindent, ami az ünnephez tartozik: a tervezéstől a kivitelezésig.
A divat már a borfogyasztást sem kíméli: a könnyed rozéborok üdeségükkel, fiatalos lendületükkel egyre elismertebb helyet vívnak ki maguknak a borgasztronómia világában.
Élnek köztünk emberek, akik nyitott szemmel és éles objektívvel járnak, s képesek meglátni a körülöttük lévő világ varázslatos kincseit. Szenvedélyük, a természetfotózás és egy közös cél köti össze őket: megmutatni mindenkinek a hajdanvolt Aranykert színes örökségét.
A csallóköziek mindig is tudós halászok hírében álltak. Annak, aki ismerte a víz titkait és a halak járását, egész évben nagy fogásban lehetett része. Még a jégpáncélba öltözött folyó is megjutalmazta őt.
Megbizonyosodhattam róla, hogy a néptánc kortalan: lehetsz gyermek, kamasz vagy épp a negyedik x-eden is túl, sosincs késő elkezdeni. A bősi Aranykert néptánccsoport próbáján vendégeskedtem.
Nálunk, az Új Nőben laknak – s télen csak igazán! S nincs tél vadmalac, sőt, albínó malac nélkül: igazi téli vadhajtáson is részt vettünk, vaddisznót űztünk. Íme!