Tizenkét év után sem tudta megszokni az esős időjárást a napos Csallóköz után, mégis elégedett, hiszen azzal tölti ki az életét, amit szeret csinálni. Kutat. Örzsik Balázs (28) agykutató a hollandiai Leidenben dolgozik. S miért pont ott? Mert mint mondja, minél délebbre megy az ember, annál kevesebb pénz és akarat van a tudományos kutatásokra.
Balázs élvezettel beszél az emberi agyról, a kutatásairól, mi meg csak bólogatunk, mintha értenénk. Izgalmas terület, hiszen ahogy beszélgetésünkből kiderül: az agy egy fekete doboz, hatalmas nagy misztérium. Rengeteg a még megválaszolatlan kérdés vele kapcsolatban...
Örzsik Balázs, az agykutató
– Engem mindig is a kérdések érdekeltek. Jobban, mint az emberekkel való napi rutinmunka. Mondom ezt azért, mert nagypapám orvos volt, s gondolkodtam az orvosi egyetemen, ami még tetszett is volna, ám a kutatómunkát hosszú távon izgalmasabbnak találtam – kezdi a beszélgetést Balázs. – Az iskolában a reál tantárgyak érdekeltek: a fizika, a kémia, a matematika és a biológia volt az én asztalom. Ezért választottam az angliai Bristol Egyetemet, ahol idegtudomány (neuroscience) szakon tanultam.
– Egyenes út vezetett odáig?
– Annyira nem, mert a nyolcosztályos gimnázium első hat évét még Dunaszerdahelyen jártam, majd egy angol középiskolában folytattam a tanulmányaimat, kimondottan az angol nyelv gyakorlása végett. Ott is érettségiztem, s még az egyetem előtt szakmai gyakorlaton vettem részt, mely során egy pszichiáter mellé kerültem. Akkoriban ugyanis nagyon érdekelt a tudat, az elme és annak betegségei. Azt tapasztaltam, hogy a pszichiátria kissé próba szerencse alapon működik. Ha nem használ az egyik gyógyszer, felírnak egy másik fajtát... Ez elgondolkodtatott. Szembesültem azzal, hogy még milyen sok mindent nem tudunk ezen a területen. Jobban meg kellene ismerni az agyat. Ez hatalmas motiváció volt számomra. A doktori (PhD) képzés alatt kerültem közelebb a mágneses rezonancia területéhez, amely egy képalkotó módszer. Az agytanulmányozáshoz megtanultam programozni, analizálni, kiértékelni. Az agy kutatásán belül egy nagyon érdekes, nem mindennapi résszel kezdtem foglalkozni, az alvással. Érdekelt, hogy mi történik az agyunkban alvás közben. Rengeteg adatot gyűjtöttem össze, ami egy idő után felkeltette a holland szakemberek érdeklődését, akikkel azóta is együtt dolgozom Leiden városában, az egyetemi kórház radiológiai osztályán.
– Mit kutatnak?
– Mivel nekem sok adatom volt arról, hogyan áramlik a vér az agyban, ezért kerültem az említett kutatócsoportba. Most azon dolgozom, hogy elinduljon egy konkrét kutatás. Hollandiában a bürokrácia nagyon erős, úgyhogy mindez rengeteg papírmunkával jár. Mivel embereket vizsgálunk, az etikai résznek is rendben kell lennie. Alvásról van szó, ezért valahogy meg kell oldanunk, hogy az alanyok aludjanak, míg mi elektroenkefalográf (EEG, az agyból származó elektromos impulzusok mérésére szolgál – a szerk. megj.) segítségével adatokhoz jutunk. Mindezt úgy, hogy vizsgálat közben az MRI erős mágneses terében van az egyén. Mi 7 tesla erősségű MRI-készülékkel dolgozunk, ami nagyon erős. Kaptunk egy prototípus EEG-sapkát, amire egy évet vártunk; most azt teszteljük, hogy biztonságos legyen az egész folyamat. Fantomfejeken kísérleteztünk, melyek fej alakú formák feltöltve géllel, és hasonló magnetikus tulajdonsággal rendelkeznek, mint az emberi agy. Ez a része rendben is volt, a gép nem melegedett túl – de meghibásodott, úgyhogy vissza kellett küldeni Németországba. Most várunk: csak a hiba elhárítása után kezdődhet maga a kutatás.
Nagyon sokszor nem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezzük, aztán ha sikerül valami, publikálunk, konferenciákon adunk elő az eredményeinkről. Ha van eredmény, az jó érzéssel tölti el a kutatót: megint egy kicsit jobban megismertük az agyat.
– Mennyi emberen fogják ezt kipróbálni?
– Minden kutatásnál meg van határozva, mennyi emberre van szükség ahhoz, hogy az eredmény effektív legyen. Statisztikailag erős eredmény akkor születhet, ha nem csak egy-két mérésre támaszkodunk. Mivel ehhez a kutatáshoz egészséges fiatalemberekre van szükség, hirdetést teszünk fel: van egy portál, ahová önkéntesek jelentkezhetnek. Ez általában így működik. Viszont ha például a demencia területén folyik egy kutatás, akkor az idősebb korosztályt és a genetikailag hajlamosabb egyéneket szólítjuk meg, akiknél klinikailag még nem mutatkozott meg a betegség.
– Ismerjük az agyunkat?
– Nem igazán. Az agy egy nagyon komplex szerv. Hozzávetőlegesen százmilliárd agysejtünk van, és vannak olyan neuronok, vagyis idegsejtek, melyeknek több tízezer kapcsolódásuk van egymással. Az agyban annyi agysejt van, mint csillag a Tejútrendszerben. Szinaptikus konnekció, azaz kapcsolódás pedig még ezerszer több. Ezek felfoghatatlan számok, s még ott vannak az úgynevezett gliasejtek, melyek támogató szerepet töltenek be. Érdekességképpen ezekből a sejtekből háromszor több van az agykéregben, mint idegsejtből. A glia görög szóból ered, magyarul ragasztót jelent. Ezek a sejtek tartják össze az agyat, s az elmúlt években egyre több figyelem jutott nekik.
– Miért érdekes az agyműködés az alvás ideje alatt?
– Az alvás több szempontból is rendkívül érdekes téma. Életünk egyharmadát alvással töltjük, bár nincs egy mindent átfogó magyarázat arra, hogy miért van rá szükség. Számos elmélet próbálja magyarázni az alvás szükségességét, mint például az energiamegtakarítás, a memóriaformálás, valamint a legújabb elmélet, az agytisztulás-hipotézis. Különösen érdekel az utóbbi, amely szerint az alvás elősegíti a metabolitok (az anyagcsere köztes és végtermékei – a szerk. megj.) eltávolítását az agyból. Ezek az anyagok felhalmozódnak a magas aktivitású ébrenléti állapot során, és alvás alatt ürülnek ki az agyból.
– Mire jöttek rá eddig a tudósok?
– Képzeljük el az emberi test működését: az immunrendszerünk megtisztítja a toxikus metabolitoktól a szervezetet, a limfatikus rendszer pedig elszállítja, kiüríti azt. S ami érdekes, hogy az agyban nincs ilyen limfatikus ér – az agyhártyában igen, de ezt is csak 2015 óta tudjuk. S azt is tudjuk, hogy az agy metabolikusan a legaktívabb szervünk, így az energiánk 20 százalékát használja el – pedig a testünk súlyának mindössze 2 százalékát teszi ki! És itt jön az eddig megválaszolatlan kérdés: akkor mégis hogyan tisztítja meg az agy saját magát? Ez nem egy új téma, a történelem során már foglalkoztak vele, de 2012-ben újra megfogalmazódott ez a kérdés. És akkor arra lettek figyelmesek, hogy az agyvelőfolyadék, melyben az agyunk úszik, be tud folyni az erek és az agyszövet közé az úgynevezett érkörüli térbe. Ott vannak az előbb említett gliasejtek, és azok át tudják engedni a sejtek közé ezt a folyadékot, ami kimossa a felgyülemlett metabolitokat. A kutatók az egereket tanulmányozva megfigyelték, hogy alvás közben sokkal mélyebben befolyik ez a folyadék, s ezért feltételezhetjük, hogy ez a rendszer alvás közben működik aktívabban. Ezért fontos annak a kutatása, mi játszódik le az agyban alvás közben.
– Miért lennének hasznosak számunkra ezek az eredmények?
– Gondoljunk csak bele: a proteinek – vagy legalábbis egy részük –, amelyek szerepet játszanak a demencia kialakulásában, ebben a rendszerben megtisztulnak. S máris feltehetjük a kérdést: el lehetne kerülni a demenciát? Az Alzheimer-kór, a demencia egyik fajtája is egy égető kérdéskör. Bár van egy-két fajta gyógyszer, ami Amerikában elfogadott, de még egyik sem meggyőző.
Az idő pedig sürget, hiszen az orvostudomány fejlődésével az emberek egyre magasabb kort élnek meg, s ezekkel a betegségekkel kell élniük hosszú ideig. És ez nemcsak a kórházi ellátásban okoz problémát, hanem szociális téren is, hiszen a családoknak szintén megterhelő. Ezért időszerű a kutatás.
– Mikor lehet azt mondani, hogy a kutatás sikeres?
– A kutatómunkát úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas képet, melyet szét lehet osztani pixelekre, s minden csoport csak egy kis pixelnyi részt kutat. Akik ezzel foglalkoznak, nyilvánosságra hozzák az eredményeiket, olvassák egymás publikációit, konferenciákra járnak – tehát igyekszünk aktuálisan képben lenni. De a nagy kép csak úgy áll össze, ha minden pixel munkatársai komoly kutatómunkát végeznek. A siker is csak a sok kutatás eredményeként jöhet létre. Konkrétan az én kutatási területemmel is sokan foglalkoznak a világ minden táján: például Dániában vagy Amerikában, ahol egyébként is nagyon sokféle kutatás folyik. Ahol több pénzt fektetnek a kutatásba, ott komolyabb centrumok jöhetnek létre. Anglia és Hollandia is erősek, illetve a skandináv államok. A mi kutatócsoportunk erőssége az MRI-technikák kigondolása, megvalósítása. Nálunk sok a fizikus, akik azzal foglalkoznak, hogy újfajta kontrasztú MRI-képeket csináljanak. S itt jövök a képbe én, aki inkább a fiziológiai résszel foglalkozom, ami közelebb áll a biológiához. De dolgoznak velünk matematikusok és orvosok is. Egy-egy kutatócsoport így áll össze.
– Ebben a nemzetközi hálózatban hol állnak a magyar kutatók?
– Mindig örömmel tölt el, ha magyar nevű kutatóval hoz össze a munkám, vagy azt látom, hogy egy-egy kutatásnál, publikálásnál felbukkan egy magyar név is – szinte mindenhol a világban. Nagy név a szakmában a New York-i egyetem kiváló agykutatója, Buzsáki György. Ő többek között a memória vizsgálatával foglalkozik.
– Az igaz, hogy agyunknak csak a tíz százalékát használjuk?
– Ez teljesen tévhit. Száz százalékát használjuk, éppen ezért fontos ennek a szervnek a tisztulási folyamata, hiszen ami használva van állandóan és teljes kapacitásban – nem csak egy kis része –, annak regenerálódnia is kell. Ugyanilyen tévhit az is, hogy születésünk pillanatától nem termelődik új agysejtünk. Az agy bizonyos részében, a hippokampuszon belül van egy rész, ahol később is termelődik agysejt. Vannak, akik ezt kutatják, s azt is, hogy az új sejtek el tudnak-e vándorolni máshová. De globális szinten nincsen új sejttermelődés, az igaz. S az is igaz, hogy egy csecsemőnek több kapcsolódása van az agyában, mint egy felnőttnek. Ezért a kisgyerekeknek sokkal plasztikusabb az agyuk, sokkal könnyebben is tudnak tanulni, például nyelveket. Izgalmas kérdéskör a beszéd és mozgás újratanulása is egy stroke, azaz szélütés után. Vagy hogy az egyik agyrész átveszi a másik szerepét: ha például megvakul az ember, a hallása megerősödik. Nagyon érdekes az agyunk.
