Levél érkezett szerkesztőségünkbe: a csallóközcsütörtöki szülők ajánlották figyelmünkbe Sill Zsuzsanna pedagógust.
Zsuzsanna még szabadidejében is játszóházat szervez. A legmelegebb szombaton indultunk útnak, s titokban azon gondolkoztam, hogy ha gyerek lennék, eszem ágában sem lenne ilyenkor benn ügyeskedni, inkább kinn fociznék, vagy biciklivel kerülném a falut. A gyerekek szerencsére másként gondolták! Az iskola udvarán álló műhelyben mint apró méhecskék szorgoskodtak a lurkók. Volt, aki mézeskalácsot díszített, volt, aki gyertyatartót festett, mások tavaszi dekorációt készítettek. Látogatásunkat a szülők meglepetésnek szánták, és Zsuzsanna alaposan meg is hatódott.
– Legyen az alkotás öröme a tiéd. Ezzel az alapgondolattal indítottuk útnak 2003 októberében a játékvárnak keresztelt játszóházat – kezdi a magyar–zene szakos pedagógus. – Mindig is kerestem az alkalmat, hogy a gyerekekkel foglalkozhassam. Eleinte színjátszó kört vezettem, a gyermekgondozási szabadságról visszatérve viszont az láttam, hogy változtak az igények.
– Faluhelyen nincs sok lehetőség: a cserkészek, a foci és a könyvtár szólítja meg a gyerekeket. A játszóház hiánypótló. Délután a gyerekek többsége köröket látogat, ezért a szombat délelőttöket választottuk: a játékvár havonta egyszer nyitja meg kapuit.
Eleinte az iskola épületében voltunk, de itt mindig pakolni kellett. Ezért kaptuk meg ezt a valamikori műhelyt, amelyet igazi játékvárrá alakíthattunk át. A jövőben szeretnénk elérni, hogy legalább kéthetenként találkozhassunk. Szeretnénk magunkhoz vonzani a kicsiket is, hogy megtalálják az iskolához vezető utat.
– A foglalkozások ingyenesek, az anyagi forrást részben a helyi önkormányzat, részben pedig támogatóink biztosítják. Igyekszünk rávezetni a gyerekeket, hogy nem csak a készen vásárolt alapanyag a jó. Kidobásra ítélt, haszontalan dolgokból – vécépapír-guriga, maradék csomagolópapír – is lehet mutatós, praktikus díszeket készíteni.
Sill Zsuzsanna
– A foglalkozásokon vegyes korosztály vesz részt, és nagyjából 30-35 gyermek látogat minket rendszeresen, de a szünetekben, a többnapos foglalkozásokon akár 50 lurkó is összejön. Július első hetében vetélkedőket, sportversenyeket is szervezünk. Augusztusban pedig táborozunk, idén Selmecbánya környékére készülünk. A játszóházba az ovisok a szüleikkel érkeznek, a nagyobbacskák pedig a testvéreikkel.
– A foglalkozásokat úgy kell összeállítani, hogy még a legkisebb is kedvét lelje az alkotásban. Állandó munkatársam egy alsó tagozatos kolléganőm, Csiba Lídia, aki nemcsak az ötletelésben, de a megvalósításban is állandó partner. Egyfajta munkamegosztás is működik köztünk: ő inkább a kisebbekkel foglalkozik, míg én a nagyobbakkal. Mint a többiektől megtudtuk, a szerény Lídia tanító néni a légi kulturális élet lelke. A gyerekekkel különféle műsorokat készít, hagyományőrző foglalkozásokat vezet, és nemrégiben megszervezte a csütörtöki és a légi gyerekek első kézműves találkozóját.
– A csapat nem lenne teljes a többi segítő nélkül – folytatja Zsuzsanna. – A mai napra Horváth Erzsébet és lánya, Erika sütötték a mézeskalácsot, és segítettek a gyerkőcöknek, hogy szépen kidíszíthessék a húsvéti formákat. Elek Klára, a helyi cserkészek vezetője és Csóka Zsuzsa, volt diákunk is a segítségünkre volt. A foglalkozás végén, miután mindenki mindent kipróbált, az elkészült alkotásokat a tanító nénik pontozzák, s a legügyesebbeket apró ajándékokkal jutalmazzák. Sőt, az éppen szülinapos gyerkőcöt még fel is köszöntik.
Útban hazafelé az jár a fejemben, hogy nemcsak az én falumba, de minden másikba is kellenének ilyen pedagógusok, meg persze – Zsuzsanna szavaival élve – támogatók, szülők, de főként gyerekek, hiszen nélkülük az egész semmit sem ér.
