Miért érzünk bűntudatot, ha este tízkor lefekszünk aludni? Helyénvaló, hogy ágyba bújunk ahelyett, hogy dolgoznánk, amíg csak bírjuk szusszal, hogy a munkahelyi teljesítményünkön javítsunk vagy az otthoni teendőinkkel végezzünk? Egy érdekes kísérletből kiderült, hogy a pihenés – éppúgy, mint a munka – alapvető feltétele a hatékonyságnak.
De vajon hogyan alakíthatjuk úgy a napjainkat, hogy testünk és elménk mindig a legjobb formáját nyújtsa? Ez nem csupán a jó időbeosztás kérdése – hiszen van az életnek egy sok millió éves rendezője, a Nap, melyről ebben a teljesítményhajhász modern világban egy kissé megfeledkeztünk...
„Olyan sok a munkád. Hogyan járhatsz olyan korán aludni?” – kérdezte a minap szemrehányón a kollégám. Valóban lelkifurdalást kellene éreznem, hogy nem dolgozom hajnali kettőig, hanem este tízkor lefekszem? Stanley Coren amerikai pszichológus szintén feltette magának ezt a kérdést. Elhatározta, hogy elvégez egy kísérletet. Fokozatosan csökkentette alvási idejét, és hat hét múlva már három órával kevesebbet aludt, mint a kísérlet előtt. Azt tervezte, hogy az így nyert időt munkára fordítja. A kísérletet azonban abba kellett hagynia, mert munkájának hatékonysága nemhogy nőtt volna, hanem csökkent. Egyre több tennivalója maradt el, bár három órával hosszabb ideig volt ébren. A kísérlet tehát bebizonyította, hogy az embernek ki kell aludnia magát, ha jó teljesítményt akar nyújtani.
Hiba a rendszerben?
A szakemberek szerint nincs a Földön olyan élőlény, amely ne szánna időt az alvásra. Minden élő szervezet alszik. A tudósok hosszú ideig úgy vélték, hogy ez tulajdonképpen egy természeti hiba, mert alvás közben az élőlények – főleg az állatok – védtelenek. Ebből következtettek arra, hogy az alvás valójában egy előnytelen tevékenység. Idővel ez a vélemény átértékelődött, főleg annak a tudományos megállapításnak hatására, miszerint az alvás-ébrenlét ritmus alapján két kronotípus különböztethető meg: a pacsirta és a bagoly.
Megfigyelték ugyanis, hogy az állatfalkák – akárcsak az emberek csoportjai – kihasználják azt, hogy a csapat egyes tagjai inkább baglyok (későn fekvők), mások pedig inkább pacsirták (korán kelők). Ennek alapján váltakoznak az őrzésben, tehát a csapat sosem marad védelem nélkül.
Mikor aludjunk?
A nem elegendő alvás kimutathatóan rontja lelki és fizikai állapotunkat. Civilizációs betegségek, magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, elhízás és depresszió fenyegeti azokat az embereket, akik nem alszanak eleget. Ezek a betegségek az ipari forradalmon keresztülment társadalmakban jelentkeznek – tehát azokban, amelyekben villanyárammal világítanak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a villanyáram használata közvetlenül betegséget okoz. Inkább arról van szó, hogy gyakran feleslegesen kapcsoljuk fel a villanyt, ami hosszú távon megzavarja a szervezet cirkadián ritmusát (napszaki biológiai, élettani ritmus), és negatívan befolyásolja az immunrendszert.
Manapság olcsó a villanyáram. Egyórás villanyhasználat ára ugyanannyi, mint egy másodpercnyi munka ára. Akkor miért ne világítsunk? A villanykörte feltalálása előtt a mesterséges fényt egyedül a tűz szolgáltatta. Egyórai gyertyavilágítás háromszáz évvel ezelőtt annyiba került, mint háromórai munkabér.
Egy kosárfonómesternek például, hogy világítása lehessen, háromszor annyi kosarat kellett fonni ugyanannyi idő alatt, mint nappal. Mivel ilyen gyorsan nem lehetett dolgozni, nem font gyertyafénynél, inkább lefeküdt aludni. Őseink ezért sötétedéskor lefeküdtek, majd hajnalban, amikor pirkadt, fölkeltek, és nekiláttak a munkának. Tulajdonképpen ez a helyes életvitel, mert szervezetünk évmilliók óta erre van beállítva: alszunk, amikor sötét van.
Az agy éjjel takarít
Az alvás tehát nem elfecsérelt idő. És semmi köze a lustasághoz. Az agy éjjel dolgozik azon, hogy másnap jó minőségű munkát tudjunk végezni. A szakember figyelmeztet is erre: „Az éjszaka a takarítás és a regenerálódás ideje. A DNS-kódok javítása is ekkor történik, nem nappal. Képzeljük el, hogy szervezetünk egy négyszobás lakás. Tudjuk, hogy nyolc óra alatt lehet rendesen kitakarítani, de nekünk csak hat óránk van rá, sokszor csupán öt. Mi történik ilyenkor? Elnagyoljuk a takarítást, valamit kihagyunk, valamit el se végzünk. Szervezetünk pedig a nem elegendő alvásra elváltozásokkal, betegségekkel reagál.”
A rendszeres takarításon kívül, amelynek idejét nem volna szabad lerövidíteni, fontos a rendszeresség is. „Jobban tesszük, ha este korán lefekszünk, és reggel ébresztőóra nélkül ébredünk. Vekkert csak a biztonságérzet meglétéért használjunk. Az ember célja az legyen, ha egészséges akar maradni haláláig, hogy minden nap rendszeresen ugyanabban az időben keljen fel. Hagyja, hogy magától ébredjen fel, és ne tegyen különbséget munkanap és szabadnap között. A szervezet számára ugyanis a rendszeresség kulcskérdés” – figyelmeztet a szakember.
Sokat írnak ma arról, hogy meghosszabbodott az emberek életkora. Ám mit ér a hosszú élet, ha rossz a minősége az utolsó tíz évben? Elárulunk egy titkot: az öregkori jó életminőségért dolgozunk húszéves korunktól kezdve...
Fontos a belső óra
Mit tegyünk, hogy testünk visszanyerhesse egyensúlyát? Hogyan osszuk be a napunkat helyesen, egészségünk javára és életünk elvárásai szerint? Hogyan szabjuk ki az időnket, hogy a munkára és a regenerációra is jusson elegendő? Ez nem csak tőlünk függ, hiszen van az életnek egy sok millió éves rendezője: a Nap. Egy kissé megfeledkeztünk róla. Elfelejtettük, hogy testünk jelzést kap a fénnyel. Amikor kivilágosodik, az ember szervezete tudja, hogy itt a munka ideje.
Belső óránkat legjobban úgy állíthatjuk be, ha figyeljük a Nap járását. Ezt kell tennünk a villanyvilágítással is. Az igazodáshoz ajánlott nap június 1-je. Reggel úgy kellene világítanunk, ahogy a Nap világít ezen a napon. Nyáron húzzuk szét a sötétítőfüggönyöket, télen ébredés után gyújtsunk fehér fényt a fürdőszobában. Ez a startlövés – ha magunktól ébredünk is, a szervezetnek kell egy jel, hogy minden rendben van. És másnap tegyük ugyanezt. Világos fehér fénnyel kellene világítanunk egész nap, amíg dolgozunk. Ennek nyolc óra hosszat kellene tartani. A következő nyolc óra a pihenésé, a családé és a hobbiké. A harmadik nyolc óra folyamán pedig aludnunk kellene, időt adni a szervezetnek, hogy regenerálódjon, és erőt gyűjtsön a következő napi tevékenységekre.
Tartsuk meg az egyensúlyt
A természetben a legfőbb szabály az egyensúly. Mi azonban a lineáris logikát helyezzük előtérbe. Az iskolában arra tanítanak bennünket, hogy mindent százalékokban mérjünk, a hangsúly a szüntelen előrehaladásra helyeződik. A természetben ez nem így működik, ott az egyensúly az alfa és az ómega, az egyensúlynak kell uralkodni a nappali és éjszakai szervezetek között, valamint a munkában és a regenerálódásban is. Mi, emberek szeretjük a nappali fényt, és örülünk, hogy éjjel is nappali fényben járhatunk, még akkor is, ha ez árt nekünk. Reménykedjünk, hogy a környezeti válság hatására megváltozik ez a gondolkodásmód.
Fontos lenne, hogy a gyerekek már az iskolában megismerkedjenek a fényártalom egészségügyi hatásaival. Tanítani kell nekik, hogyan kell helyesen bánni a fénnyel. Emellett azt is, mennyire fontos, hogy minél többet tartózkodjanak kint a természetben.
Éjjel pedig sötétnek kellene lenni az élőhelyeken. Másfél órával elalvás előtt félre kell tenni mindent, ami kék fénytbocsát ki, mert a szervezet csak így tud átkapcsolni éjszakai üzemmódba. De nemcsak a természetet kellene figyelni, és észrevenni azt, ami évmilliók óta kipróbáltan működik, hanem ügyelni kellene testünk jelzéseire is, például arra, amikor elálmosodunk.
Szervezetünk ezzel jelzi, hogy aludnia kell. De sajnos a legtöbb ember figyelmen kívül hagyja a teste által kibocsátott jeleket. Mi ne tartozzunk közéjük!
Az alvás jótékony hatásai
- Újjáteremti a szervezet lelki és fizikai erejét.
- Segít lebontani az agy szövetében összegyűlt toxinokat.
- Jó hatással van a memóriára, az immunrendszerre, az emésztésre és a hormonegyensúlyra.
- Alvás közben csökken a vérnyomás.
- Megelőző hatással van a kontrollálatlan sejtburjánzásra, az Alzheimer-kórra, az elhízásra, a depresszióra és sok civilizációs betegségre.
