Lőcsei Pál mesternél az Angyali üdvözlet templomában Hizsnyón.
Szépségesebbet, mint egy gótikus faszobor, el sem tudok képzelni. A gótikus templomok az égbe törnek, a mennyet ostromolják, de a gótikus szobrok arca kerek, mint a piros alma, és mosolyognak. Akár fáradságos utakra is vállalkoznék, hogy ilyen szobrokat lássak. Mit számít itt a távolság és idő, abban a korban sem tudtak sietni az emberek, mikor ezeket kifaragták...
A fotós útja az Angyali üdvözletig
Mennyi sok idejébe telhetett Pál mesternek vagy a tanítványainak is, mire a hizsnyói oltárral elkészültek! Így igazából nem is lázadozok, amikor szépséges fotós lányunk, Papp Viki hangüzenetben elmeséli, mekkora kerülővel sikerült megérkeznie Hizsnyóra, ahol a 14. század falainak hideg lehelete fogadja.
Szeme káprázik, mert a hizsnyói templomot szinte teljesen beborítják a képek, hogy a középkor írni-olvasni nem tudó embere megértse Jézus születésének csodáját...
Olyan, mintha képregények között sétálna a látogató. Itt megtalálható Jézus születése, a háromkirályok látogatása Betlehemben, az apostolok, az egyháznagyok és sok kedves segítő szent képe is. S itt van a fő szenzáció, a szárnyas főoltár a hársfából faragott, festett oltárszobrokkal, Gábriel főangyallal és az üzenetét térdepelve fogadó Szűz Máriával – a világhírű Pál mestertől jegyezve.
Hizsnyó a gömöri bányavidék zsákfaluja, neve szlávul hajlékot jelent. Patak mentén létesült, temploma az 1300-as évek közepén készült el.
Ilyen helyeken megáll az idő, megszelídül a múlt
Fotósunk mégsem élvezheti sokáig a lelassulást, hiszen már három óra múlt, a tyúkokat pedig be kell zárni. Mármint a sekrestyés néni tyúkjait, aki cseppet sem volt kedves, már a telefonban sem, amikor egyeztettek. Kompenzációként Viki egyedül tölthette a következő másfél órát a templom udvarán a következő buszig – de sebaj, mert ezalatt Budapesten öntött harangokat fedezett fel a harangtoronyban...
A templom egy kicsinyke dombon áll. 800 éve kőfal védi.
Milyen kár, hogy olyan nehéz eljutni Hizsnyóra, ezt a pompás oltárt mindenkinek látnia kellene. Először ilyesmiket gondolok, szomorkodva Viki beszámolója után. Aztán bevillan, hogy talán senki sem akarja, hogy a kíváncsi utazó megérkezzen Hizsnyóra.
Hisz a szlovák történészek bizony nagyon hosszú ideig nem tudták eldönteni, hogy Pál mester munkássága a szlovák örökség része lehet-e. Ezt a kérdést feszegeti egyik rendszerváltás utáni őszinte írásában az első „kultuszminiszter”, Ladislav Kováč. S felteszi a nagy kérdést: tudott-e Lőcsei Pál mester szlovákul, vagy csak németül beszélt?
A válasz nagyon sokáig fontosnak tűnt annak eldöntésében, hogy Pál mester munkái (aki a világon fennmaradt egyik legnagyobb gótikus faoltárt Lőcsén kifaragta) beletartozhatnak-e a szlovák kulturális kincsek közé. Majd a volt miniszter azzal folytatja írását, hogy a magyarok közül bezzeg senki nem gondolkodik azon, hogy Ulászló király milyen nyelven beszélt a feleségéhez.
A magyarok tudják, hogy a történelmi Magyarország kultúrája egyben magyar kultúra is, senkit nem dobnak ki a panoptikumból csak azért, mert más nyelven beszélt.
Persze a szlovákok nem nevezhetik a területükön található műkincseket simán „szlováknak”, de ők is ezer szállal kötődnek hozzá. S ennek elégnek kellene lennie. Mégsem elég persze, mert ma már Pál mestert minden zsenír nélkül szlováknak titulálják a kiírásokban – pedig a mester Krakkóban tanult, példaképe pedig egy ottani német szobrász volt.
S bajos lenne őt ugyanígy magyarnak is nevezni, mert nem volt magyar, de nem is ez a lényeg: hanem hogy itt alkotott, Lőcsén alkotott, és csodálatos műveket alkotott.
A nyitott szárnyakon a vizitáció, Jézus születése, a háromkirályok imádása és Szent György ábrázolása látható.
Hogy visszatérjünk még az úthoz – Papp Viki fotósunk hosszú útjához Hizsnyóra –, a fentiek után nem csodálkozhatunk, hogy senki, sem a kultúraszervezők, sem a busztársaság, sem Fortuna isten asszony nem segítette az odajutást Pál mester remekművéhez.
A távolság oda 36,5 km volt Viki lakhelyétől, Rozsnyótól, az út hossza autóval a Google szerint 34 perc. Viki viszont autóbuszra ült, mert tudta, hogy néhány óra be nem kalkulált késés után mindenhova el lehet jutni még Gömörben is, ahol a térkép mindig lejt. A terv szerint az első és egyetlen átszállás Jolsván lett volna 48 perc utazás után, utána 20 perc várakozás következett volna, mielőtt a következő csatlakozással eléri Hizsnyót. Jolsván tehát leszállt, de ott a járókelők a westernhangulatú város végén levő másik buszmegállóhoz irányították, mert „minden busz onnan indul”. Ám csupán egyetlen busz állt a megállóban, annak sem Hizsnyó volt a végállomása.
A sofőr viszont felajánlotta, hogy elviszi a megállóhelyig, ahonnan biztosan elcsípi a Hizsnyó felé tartó Ikarust. A jegyért persze fizetett, ám busz megint nem várta. A következő járat fél óra múlva indult, de megint nem Hizsnyóra. Egy másik településre. „Onnan már biztosan eljut Hizsnyóra” – legalábbis egy kedves útbaigazító néni így magyarázta. A késést viszont a már kevésbé készséges hizsnyói sekrestyés néni nagyon nem díjazta volna, és Vikinek hét perce maradt, hogy a randijukat elérje. Már csak az utolsó 3,3 km hiányzott a Google szerint...
Elindult hát gyalog a tájat sok porral beterítő magnezitgyár mellett... (Hizsnyó egy régi bányavidék zsákfaluja.) Húsz perc múlva megállt mellette egy autó, de nem Fortuna istenasszony küldte, mert a jármű szemből érkezett. Viki izgult, mert túl volt egy következő híváson a sekrestyéssel: már abban sem volt biztos, hogy a néni megvárja. Felajánlotta tehát a sofőrnek, hogy kifizeti az utat. De a Google megbolondulhatott, mert perceken belül megérkeztek a célállomásra. Szíve majd kiugrott a helyéről, amikor meglátta a pirinyó dombocskát – s a dombocskán a külön álló harangtornyot...
Az angyali látogatás
Nagyon közkedvelt téma. Mária Gábriel arkangyaltól értesül gyermeke, Jézus fogantatásáról. Mária először megijed, hisz „mit szól majd a falu”. Máriát leggyakrabban fél térdre ereszkedve, az angyalt pedig kezében liliompálcát tartva ábrázolják a régi festményeken.
Világhírű oltár
Az örömhírről az egyik legszebb szárnyas oltár Lőcsei Pál műhelyében készült. A gótika eme remekművét a környéken birtokot szerző Szapolyai család ajándékozta a hizsnyói templomnak az 1500-as évek elején. A templomot el is nevezték Az Angyali üdvözlet templomának.
Szószéke késő barokk stílusban készült a 18. században.
