Tisztelt Szerkesztőség! A harmincas éveim legelején járok, egyetemet végzett, dolgozó nő vagyok. Emellett pedig lassan egy évtizede élek házasságban.
Egyáltalán nem vagyok híve a klasszikus modellnek, annak, hogy feltétlenül a férjnek kell a megélhetésre valót hazavinnie, a nő dolga pedig a háztartás vezetése.
Büszke vagyok arra, hogy a férjemmel működik a munkamegosztás köztünk. Mivel mindketten munkába járunk, együtt takarítunk, együtt főzünk, és együtt dolgozunk a ház körül is.
Szinte a kezdetektől két munkahelyen is dolgozom, aminek egyrészt anyagi okai vannak, másrészről viszont szeretem is, amit csinálok. Így elmondhatom magamról, hogy a hobbimból élek. Egyik munkahelyemen sem kapok túl sokat, viszont a két jövedelem együtt egészen szép pénzt hoz. A férjem is dolgozik, évek óta ugyanannál a cégnél, azonban hónapról hónapra én teszek a családi kasszába több pénzt. Ezzel egyébként az elmúlt években nem is volt semmi baj, nem szoktunk pénzügyi dolgokon vitázni. A helyzet azonban megváltozott, ugyanis gyermeket szeretnénk.
Abban a pillanatban, ahogy a háztartásunk három személyessé bővül, mindennapi téma lesz a megélhetés. Azzal ugyanis, ha én otthon maradok a születendő gyermekünkkel, számunkra jelentős pénzösszegtől esünk majd el.
Nem élünk nagy lábon, nincs modern autónk, és nem járunk luxuskirándulásokra sem. Egyszerűen csak a házunkra felvett kölcsön határozza meg a pénzhez való viszonyunkat. Ezt kell elsőként előteremteni, majd a számlákra valót, és a többi csak ezután jöhet.
A férjem próbál ugyan máshol munkát találni, azonban képzettség híján ez eddig nem sikerült neki. Ha jobban fizető állást kínáltak is neki, a tetemes útiköltség levonása után ténylegesen nem keresett volna többet, így közös megegyezéssel nemet mondtunk. A munka és a pénz miatt egyetlen hangos szó sem esett köztünk, de mégis ott lebeg ez a kérdés felettünk. A férjem nem vallja be, de látom, hogy őt is nyugtalanítja a helyzet.
Egy aggódó feleség
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
