Évekkel ezelőtt ilyen kérdések fel sem merültek volna. Természetes volt, hogy a férfiak udvariasak a nőkkel szemben, a párok összeházasodnak és közös a bugyelláris.
Sorozatot indítunk a pénzügyekről, a buktatókat járjuk körbe. Kezdjük az alapoktól!
A spórolás kényes téma. Régen az emberek nemigen tudtak fogyasztani, hiába volt pénzük, üresek voltak az üzletek. Most az autók leugornak a reklámtáblákról, a Zara pedig fillérekért házhoz küldi az ősz legforróbb trendjét, a Pán Péter gallért. Manapság a fiatalok a csábító reklámoknak és az árubőségnek köszönhetően a bevételüket az utolsó centig elköltik. Osztatlan közös vagyonról nem nagyon hallanak, mert össze sem házasodnak, és ritkán vannak közös kasszán. Mazács Ferenc ügyvédet (Nyékvárkony) kerestük meg a kérdéseinkkel.
– Milyen pénzügyi kihívásokkal találkoznak ma a fiatal párok?
– Szerintem a legnagyobb kihívás az, hogy „mindjárt az elején beszéljük meg”. Már az elején állítsuk fel a játékszabályokat, másképp évekig mehet a huzavona. Egy hitelfelvétel harminc évig tud fájni. Fontos a tiszta játék, nehogy az egyik fél abszolút vesztesként, a másik pedig abszolút nyertesként jöjjön ki a játékból.
– Tudunk gazdálkodni a pénzünkkel?
– Változó. A többség nemigen foglalkozik az anyagiakkal, csak sodródik az árral. Ezzel nem lenne semmi gond, ha ma is az „ásó, kapa, nagyharang” szentháromsága uralkodna. Ám ma a házasságok fele felbomlik, és az élettársi kapcsolatoknál sem jobb az arány. Ilyenkor a párok nemcsak az ágytól válnak el, a közös asztalt is szét kell fűrészelni.
A randikon az a legjobb, ha mindenki fizeti a magáét. Ha a férfi meghívja a nőt, akkor a nő hívja őt vissza. Így kialakulhat egy kölcsönösség a párok között. A férfi nem fogja azt érezni, hogy ő finanszírozza a nőt. Hogy eddig egy feketét, most pedig egy szőkét... Az ajándékoknál is oda-vissza működhet a dolog: egyszer adok, másszor kapok. Szerintem valahol itt kellene elkezdeni. Ez persze csak az udvarlási szakaszra érvényes.
– Sajnos, a teória már az elején elbukhat. Manapság a férfiak nem hívják meg a nőket egy romantikus vacsorára, inkább azt várják, hogy a nő lépjen és fizessen.
– Lehet, hogy ómódi vagyok, de én még mindig ott tartok, hogy a férfiak úriemberek, és szívesen elviszik vacsorázni a hölgyeket. Persze, az udvarlásos szakasz sokszor kimarad: ilyenkor a fiatalok pár hét után összeköltöznek. Ám így egy üres medencébe ugranak fejest, mert nehezebb lesz kialakítani a közös lakhatás rendjét. Ha már van egy íratlan szabály, hogy „egyszer én adtam, máskor te adtál nekem, vagy fizettünk egymásnak”, akkor a lakhatási költségeken is könnyebben megosztoznak. Érvényes, hogy mikor a kicsi dolgokban partnerek tudunk lenni, akkor a nagyobb dolgokban is hamarabb megegyezünk.
– Ha a pár házasságot köt, akkor is a fele-fele arányt javasolja?
– Vegyük a klasszikus példát, hogy a férj többet keres, mint a feleség, de a persely közös. Egyiknek sem jár több, mint a másiknak, fele-fele arányban részesülnek a javakból. A házasság intézménye mindenképp a nőt védi, akinek akkor is, ha épp gyermeket nevel és nincs semmilyen bevétele, joga van ugyanannyit kivenni a közösből, mint a férjnek. De akkor is, ha háztartásbeli, mert a házastársi vagyon osztatlan közös vagyon. Osztatlan, vagyis se nem az enyém, se nem a tiéd, hanem a miénk.
– Összeköltözés után, de házasság nélkül is közös legyen a persely?
– Régebben csak házasságkötés után költöztek össze a párok. Manapság hamar „összecuccolnak”, ám a kapcsolat még törékeny: így ott csücsül a bőrönd a sarokban, ha valami gond lenne, akkor azonnal tudjanak pakolni és lépni. Jogi szempontból házasság nélkül nincs közös persely. Jogi szempontból a közös kassza a házassággal indul. „Összecuccolásnál” csak jogikeret-szabályozás van, mikor is azt mondja a törvény, hogy mindenki a közösbe való hozzájárulásának az arányában osztozik. Vagyis annyi jár neki, amennyit beletett. Szerintem nem kell, hogy a teljes bevételüket betegyék a közösbe. Mindig jó, ha kis zsebpénzt hagynak maguknál, hiszen ha a férfi sörözni szeretne menni, akkor ne az asszonytól kelljen kérni, vagy ha a nő shoppingolni indul, akkor ne kelljen elviselnie a férfi értetlen pillantását. A lényeg, hogy mindketten tudjanak magukra is költeni. Amennyiben nem jutnak el odáig, hogy legalább a bevételük felét berakják a közösbe, akkor a pénzügyek később, a gyermekek megszületése után ugyancsak összegabalyodhatnak.
– Tehát még a házasság előtt ajánlatos bevezetni a közös perselyt?
– Mindenképpen. Sőt, érdemes leülni és elbeszélgetni arról, hogyan szeretnék a pénzüket beosztani. Érdemes megállapodni a felhasználás szabályaiban is. Én százalékos arányban osztoznék, mindenki belerak a közösbe 70-70 százalékot a bevételéből (vagy amennyiben megállapodnak). Így jut is, marad is. A közös perselyből fizetik aztán a rezsit, főznek vagy rendezgetik a lakást. Ehhez természetesen tudatosság kell, míg manapság az ösztönösség a jellemző, az „ahogy esik, úgy puffan”.
– Ha házasság nélkül költözünk össze, vehetünk fel közösen hitelt?
– Vagy az egyik veszi fel a kölcsönt, vagy a másik. Ebben az esetben a bank azt tartja: közös lónak túrós a háta. A törvényben úgy van, hogy elosztásnál mindenki a befektetéseinek arányában jogosult a részesedésre a közös vagyonból. Igazából ennek az aránynak a megállapítása gerjeszti a legtöbb vitát.
– Milyen problémákba ütközhetünk a hitelfelvétel során?
– Mikor az egyik fél felveszi a hitelt (mert a másik félnek nincs elég jövedelme vagy fedezet a hitel felvételéhez), jobb esetben adóstársnak tüntetik fel a másik félt. Ekkor a bank bármelyik féltől behajthatja a teljes összeget, utána viszont egymás között pereskedhetnek a vagyonmegosztáson. A bank mindig attól a féltől hajtja be a pénzt, amelyiknek elég jövedelme van. Így az jár pórul, aki fizet. Ez a helyzet akkor is, ha a gyermek már megszületik, és az egyik fél félrelép. És manapság már nem csak a kispapák lépnek félre!
Volt már olyan esetarányunk, hogy 10-ből 8 élettársi viszony épp az unatkozó anyukák miatt ment tönkre. A kismama otthon van, az apuka késő estig dolgozik, az anyuka pedig unatkozik. Okostelefonján más férfiaktól kapja azokat a szép szavakat, amelyeket egyébként a párjától szeretne hallani (de hát tőle nem hallja, hiszen az minden este fáradtan zuhan az ágyba).
– Ki fizet, ha a férfi hitelt vett fel a lakásra, de már a nő rendezte be, és szétmennek?
– Nem lehet egy lapon említeni a két vállalást. A hitel egy hosszú lejáratú kötelezettség – akár 30 évre is szólhat. Ilyenkor nincs más orvosság, mint tiszta lappal kezdeni. A legjobb eladni a lakást a berendezéssel együtt. A nő, ha gyermekgondozási szabadságon van, nem tudja átvállalni a hitelt, hiszen nincs jövedelme. Hiába egyeznének meg a felek, a bank ehhez nem ad hozzájárulást. Vagyonmegosztásnál valaki mindig rosszabbul fog járni – ám ha évekig huzakodnak, az az újabb kapcsolatukat is tönkrevághatja. A nőknek nehezebb, mert ők érzelmileg jobban kötődnek a lakáshoz. Sokszor azt mondják: „Olyan szépen berendeztem, annyit dolgoztam vele, s most vegyek egy új lakást. Az sosem lesz olyan, mint ez a régi...” Pont ez az: ne legyen olyan, mint a régi! A múltat le kell tudni zárni.
– Ha ennyire bizonytalanok a mai kapcsolatok, nem lenne jobb megoldás a lakásbérlet?
– A bérelt lakás soha nem lesz az enyém, ha viszont fizetem a hiteltörlesztéseket, akkor előbb vagy utóbb háztulajdonos leszek. Minden attól függ, hogy a párocska még csak a keresgélő korszakát éli (keresi az igazit), vagy már közös jövőt tervez. Az előbbi esetben érdemes csak lakást bérelni, hiszen szakítás esetén mindenki mehet isten hírével.
– A legtöbb fiatal azon kesereg, hogy képtelenek félrerakni. A mai felgyorsult világban milyen megoldásokat javasolna a takarékoskodásra?
– Jó időnek előtte, még fiatalon elkezdeni a spórolást. Ha viszont minden spórolt pénzünk rámegy egy kudarcos válásra, az olyan, mintha tőzsdéztünk volna vele. Nem tettünk jó lóra, van ilyen! Sablonosan azt szokták mondani, hogy fontos a szülői példa, viszont a mai szülők generációja más körülmények között nőtt fel. Ők még tudták, hogy a pénzt be kell osztani, és nem nyújtózkodhattunk tovább, csak míg a takarónk ért. A szocializmus alatt nem volt mire elverni a pénzt, utazni csak a szomszédba tudtunk, és nem volt „fast fashion” a lányoknak, vagy játékbarlang a fiúknak. A mai fiatalok hamar rájönnek, hogy nem érdemes bankba tenni a pénzüket, mert a bankbetét nem kamatozik – ezért inkább magukra költik. Sajnos, legtöbbször fogalmuk sincs arról, hogy miféle más, alternatív befektetési módok léteznek. Kiköltekeznek, s ha jön egy-két hónap kiesés – lásd most a COVID-19-et –, akkor tönkremenés a vége.
– Minimum mekkora összegű bankbetét lenne kívánatos baj esetére?
– Az lenne az egészséges, ha lenne annyi pénzünk félretéve, hogy ha egy időre, mondjuk fél évre elveszítjük a munkánkat, akkor tudjuk azt az életszínvonalat tartani, ami előtte volt. Ma pénzügyi középkor van: tudnivaló, hogy középkorban 10 emberből 9 nem tudott olvasni. Most 10-ből 9 ember nem ért a pénzhez! Ezért ilyen nagy az eladósodás, ezért virulnak a gyorskölcsönzők. Ki vesz fel gyorskölcsönt háromszáz százalékos uzsorakamatra? Azt mondanánk, hogy senki – pedig rengetegen. A pénzgazdálkodást ugyanúgy oktatni kellene, mint az írást, olvasást, mert a mai átlagember csak annyit tud a pénzről, hogy el kell költeni.
Kismama félrelép
A nők úgy érzik, hogy a hűtlenség nekik is kijár. Kileng az inga, törleszteni szeretnének a sok ezer éves egyenlőtlenségekért. Sokszor a barátnők viszik jégre a kismamát: ők már elkövették a rosszat, ám ki akar „fekete bárány lenni”? Ha sokan rosszalkodunk, az már nem normaszegés, azzal a normát írjuk át. A barátnő elmondja a receptet, a kismama vére megpezsdül. Hazaérve felmászik az internetre, hisz neki is kijár a nagy érzés!
Spórolás régen és most
Régen a kapcsolatfelvétel leszűkült az iskolára, a bálokra vagy faluhelyen a búcsúra. Most, bárki, bármikor, bárhol, bárkivel meg tud ismerkedni. Emellett rengeteg a társkereső applikáció. A házas férfi is szabad préda, az erkölcsi gátak leomlottak. A fiatalok jórészt hedonista életmódok folytatnak. Egyszer élünk, miért korlátoznánk magunkat bármiben? Ez az attitűd nem épp a spórolást támogatja. (A hedonizmus az a filozófia, amely szerint az örömök elérése a legfontosabb az életben – a szerk. megj.)
Kérdezhetnénk persze, hogy az örömelvvel miért van baj? Hisz már Freud is megmondta: az ember azon van, hogy kerülje a kínt, és örömet szerezzen. Igen ám, csak már az első problémánál kipukkad a rózsaszín lufi, és képen csap a rideg valóság.
Manapság félnek szeretni az emberek, nehogy a végén nagyot koppanjanak – megelégednek a kisszerű, ötven-hatvanszázalékos szerelmekkel. Nem bíznak egymásban, hiszen nem tudhatják, hogy a párjuk holnap éjszaka kit fog belájkolni az Instagramon. (A szakemberek bizalmi válságnak nevezik a jelenséget!) Az érzelmi instabilitás magával hozza az anyagi instabilitást is. A hedonista életmódot finanszírozni kell valamiből, vagyis jöhetnek a felelőtlen hitelfelvételek. A nők szponzorokat keresnek, a férfiak pedig cicababákat, akikkel a társaságban dicsekedhetnek. Ma veled, holnap már mással. A nők elpocsékolják a legjobb éveiket, és mire észbe kapnak, hogy szülni kéne, már késő. Nehéz átállni arra, hogy az igazit keressük, ne csak a valódit.
