A szilikon félszázados születésnapját ünnepli. A mai napig él a világ első szilikonmellű nője.
Texas, 1962 tavasza. A mellnagyobbítás új korszakot nyitott: azóta is ez a legnépszerűbb szépségműtét. A hatvanas évek elején járunk, és a két sebészorvos, Frank Gerow és Thomas Cronin a műtőbe igyekszik. Frank Gerow tenyerébe fogja az infúziós állványra készített műanyag zacskót... Újdonság ez a véres zacsi: csak nemrég váltotta fel az üvegpalackot. Az orvos mosolyogva megjegyzi: olyan, mintha egy női mellet fogna... S lőn világosság! Kis híján felkiált: „Heuréka, megtaláltam!”
Az események felgyorsulnak. Frank az egyik orvosi konferencián összefut egyik régi barátjával, aki elújságolja neki, hogy tud egy céget, amelyik újfajta szilikonnal készül előrukkolni. Ez a szilikon csak minimális allergiás reakciót vált ki. Orvosaink akcióba lendülnek: elkészül a szilikonos zacskó prototípusa, és azonnal ki is próbálják egy Esmeralda nevű kutyán. Néhány hétig benne hagyják, és kiderül, hogy a zacskó ártalmatlan és testbarát. Ekkor a két sebész nekiállt egy önkéntest keresni, akinek nem lenne ellenére, hogy a testébe fogadja az újfajta szilikonzacskókat.
A tetoválás
Timmie Jean Lindsey huszonkilenc éves, hatgyerekes elvált asszony volt a texasi Houstonból. A mellével nem sokat törődött, annál jobban idegesítette egy hatalmas tetoválás a mellkasán: egy díszes rózsacsokor, közepén a volt férje neve... Brrr! Fogta magát, és bement a kórházba. Itt találkozott a Gerow – Cronin sebészpárossal, amely rögvest nekiszegezte a kérdést: eltávolítják a tetoválást, ha megengedi, hogy a mellébe rakják az implantátumot. Mire Timmie Jean: „Inkább a fülemet operáltatnám meg...” Így hát megállapodtak, hogy egy kalap alatt megoperálják az elálló fülét is. A műtét sikerült, bár egyikőjüknek sem jutott eszébe, hogy ők most tulajdonképpen történelmet írnak. Timmie ma már 86 éves nagymama – és a zacskói még mindig a helyükön vannak, sok évig még a második férje sem tudott róluk. És azóta már a lánya, sőt az unokája is szilikonmellet villant.
A műmell pedig diadalutat járt be, mert a szilikon biztonságos és természetes tapintású. 1964-ben egy mellnagyobbító műtét már több ezer dollárba került, találékony orvosaink nem győzték gyártani az implantátumokat!
Timmie műtéte óta öt generációval bővült az implantátumok családja. Változott a gél viszkozitása, a zacskó anyaga vékonyabb lett, megnövekedett az élettartama. Mindez azért, hogy elejét vegyék a felfeslésnek, a szivárgásnak, elmozdulásnak és más komplikációknak.
Marilyn Monroe isteni keble
Gerow és Cronin jó időben volt jó helyen. Amikor bemutatták találmányukat Washingtonban, a plasztikai sebészek konferenciáján, a hírt nagy ovációval fogadták. Amerika akkoriban a Marilyn Monroe típusú színésznőket szerette, megjelent a piacon a Barbie baba, a modern műanyag. A szilikon bizalmat élvezett: megszületett a teflon, a nejlon, a plexiüveg, a társadalom díjazta a haladást... A szilikonmell meghódította Amerikát.
Kis kitérő
Kevesen tudják, de Japánban mindez már előbb „megvolt”. Anno a japán örömlányok nagy pénzeket kerestek az amerikai katonai támaszpontokon. S mi kell egy katonának? Nagy mell. Ezért a lányok szilikont loptak az orvosoktól, és tűvel befecskendezték a mellükbe, ami persze fájdalmas gangrénákat okozott. Ám ha hozzátesszük, hogy előtte kecsketejjel próbálkoztak… 1890 körül pedig paraffint injekcióztak a mellbe, a paraffin azonban elvándorolt a test különböző részeibe. 1920 és 1930 között testzsírral kísérleteztek (lipofilling), és az ötvenes években már sűrűbb anyagokhoz nyúltak, poliuretánhoz, szivacshoz (sőt, üveggolyókhoz!).
Tizennégy év embargó
1992-ben pattant szét a buborék: az amerikai ellenőrző hivatal megtiltotta az implantátumok további alkalmazását a mellrákra gyakorolt állítólagos hatásuk miatt. Számtalan tanulmány készült a szilikonbetétekről, de egyik sem bizonyította egyértelműen a káros hatást. A hivatal mégis kérlelhetetlen volt. A tilalom Amerikában kerek 14 évig tartott, de sok más országban továbbra is használták a szilikont. Az amerikaiak az embargó alatt szójaolajjal telített implantátumokkal próbálkoztak – ezek jól formálhatók voltak, de nem számoltak a zsírok szappanosodásával.
A szójaolaj kiszivárgott a burokból, bűzlött, és különféle komplikációkat okozott. Sóoldattal töltött betétet is gyártottak, amely 0,9%-os fiziológiai oldatot tartalmazott, ám volt egy kellemetlen melléktulajdonsága: mozgás közben lötykölődött. Amerikában a mai napig használják, mert beültetése nem problémás: üresen helyezik be, és csak műtét közben töltik meg.
Amerika 2006-ban aztán feloldotta a szilikontilalmat. Ma a legtöbb szilikonos beavatkozást Amerika után Brazíliában végzik, és egyre jobban felzárkózik Kína. Nálunk az implantátumokat az Állami Gyógyszerellenőrző Intézet felügyeli, amely állítólag szigorúbb, mint Amerikában az FDA (élelmiszer- és gyógyszerfelügyelet).
