A nő egészséges mellet szeretne, teltet és nagyot. Ezért aztán kés alá fekszik. Ami, ugye, látszólag nagy ellentmondás, hiszen csak betegeket operálnak. Mégis jelenvalóság! A mell ugyanis a nőiességünk szimbóluma, s ha nincs vele valami rendben, vagy nem vagyunk vele elégedettek, akkor nőiességünk szenved csorbát. Azt meg ki akarná?!
Sok átok sújtja a női mellet. Az első a gravitáció, amelyik megnyújtja, de a szülések is deformálhatják. A mai modern nő sportol, kigyúrja magát, karcsúra fogy – vagy éppen deszkára, mert a női kebel sem a sportot, sem a fogyókúrát nem díjazza.
(© Getty Images)
A nő egyenlő a mellével?
A testnevelésóra előtt tudtam meg az öltözőben, hogy az egyik fiú kicikizte a mellemet. Tény, hogy későn érő típus voltam, és alig volt valami a melltartómban. Rögvest a mellkasomra néztem, és már ettől zsugorodásnak indultak aprócska labdácskáim. Aztán valami isteni sugallatra megráztam magam, és felnevettem. Mert hogy nézne ki egy colos, alig 50 kilós kamaszlány két méretes görögdinnyével a mellkasán? Az öltözőben a lányok mind engem bámultak, én meg őket. Nem én vagyok az egyetlen, akinek csupán ennyi adatott... Sőt, mindegyik osztálytársnőm szenvedett valami miatt: az egyik alacsony volt, a másik duci, a harmadik szeplős, a negyediknek meg még nálam is kisebb volt a cicije. Ha a 15 lányból 14 a Barbie babára hasonlít, akkor biztos nagyon kétségbeestem volna. (Sőt, meglehet, már én is plasztika után volnék.)
Testszeretet
A mai mutogatós világban hajlamosak vagyunk irtó gyorsan elfelejteni, hogy miben rejlenek az értékeink. Kevesebb vagyok, mert nincs mellem... A külső szembeszállt a belső értékekkel – és a szépségipar kegyetlen gyorsasággal roppantja össze a női lelkeket. „A nagy cici az igazi! Mert megérdemled! A vastag szájnál nincs szebb!” Az ajkakat csókosra kell feltöltetni, mert a vastag ajak a szeméremajkakra hasonlít; és a kislányok pornószínésznőket utánzó videókról tanulják a sminkelést. A végén aztán csodálkozunk, hogy a tükörből egy elégedetlen és csalódott nő néz vissza ránk.
Ám csinálhatunk bármit, fogyókúrázhatunk, tornázhatunk, attól még semmi sem lesz rendben, ha közben nem kérdezzük meg magunktól, vajon miért áhítjuk annyira a változást. Tényleg annyira hasonlítani akarunk az óriásplakátról ránk pucsító szilikoncicára? Úgy akarunk kinézni, mint ő? Húsos ajkakra vágyunk? Nagyobb mellekre? A kiszemelt férfi kedvére teszünk vele? Egyáltalán: kinek akarunk megfelelni? Önmagunknak vagy a pornóiparnak? Csináljuk azt, amit ő!
Lassan minden divatban volt vagy lesz, csak éppen a normális méretek nem jönnek soha divatba. A nem normálistól őrül meg a világ. S bár azt szajkózzuk, hogy merjünk másak lenni, pontosan az ellenkezőjét tesszük: egyformán akarunk szépek lenni.
Egy fiatal lány kálváriája
Kozmetikai műtétről akkor beszélünk, ha semmilyen testi-lelki ok, funkciózavar nem áll a háttérben, és a kívülállók sem látnak semmi hibát a külsőnkben. Ilyenkor csak mi akarjuk eldönteni, hogyan nézzen ki a testünk.
Zsuzsit (26) a próbafülkében ismertem meg, szép volt és bűnösen fiatal. A pici, karcsú lány hátán nem tudtuk behúzni a cipzárt, a 38-as ruha szűknek bizonyult... Hamar kiderült, hogy szilikoncicijei vannak – és az is, hogy a negyedik helyreállító műtétjére vár. Orvosi műhiba miatt nem sikerült a mellnagyobbítás. Anyukája pártfogolta a döntését, mivel ő is plasztikáztatott a szülések után. Igen ám, csak Zsuzsi fiatal melle kerek volt, mint két kicsi alma...
– Átlagos mellem volt, de őszintén szólva, hiú vagyok. Szerettem volna szexisebben kinézni. Nem akartam óriási melleket, csak egy jó kis homokóra alakot – meséli Zsuzsi, aki egyetemista éveiben össze is spórolta a pénzt a mellnagyobbító műtétre. – Édesanyámnak is szilikoncicije van, igaz, ő két gyermek után plasztikáztatott. Az én sebészemet a korombeli lányok ajánlották, olcsóbban dolgozott, mint az átlag. Bevallom, ez is szempont volt. Már az első konzultáción megegyeztünk az orvossal. A műtét gyorsan ment, bár az orvos feltűnően sietett. Pár héttel a műtét után felszakadt a seb. Vasárnap délután volt, letapasztottam a sebet, és útnak indultam a kollégiumba.
– Ám mikor levettem a tapaszt, elkezdett folyni a mellem, vagy két deci víz kifolyt belőle. Felhívtam volna az orvosomat, de ő egy külföldi konferencián tartózkodott, úgyhogy nem maradt más, mint hívni az anyukámat. Ő persze rögtön magát vádolta. Miért is egyezett bele?! Másnap bementem a kórházba, de senki sem mert hozzányúlni a sebhez. Végül telefonon konzultáltam a sebészemmel, ő tűzoltásképp javasolt valakit. Rossz döntésnek bizonyult, mert ez az orvos sem csinált semmit, csak megrémísztett, hogy kiesik az egész implantátum... Így ment körbe-körbe, jobbra-balra küldözgettek, mígnem az egyik merészebb doki kiszedte a varratokat, és kinyomta a mellemből a maradék vizet. Megállapította, hogy a műtét alatt fertőzést kaphattam. Később kiderült, hogy az egyik lány, akit velem együtt műtöttek, ugyanígy járt. Egyszerűen rosszul varrtak össze minket – teszi hozzá Zsuzsi.
Mikor az orvosa végre hazajött, helyi érzéstelenítésben kitisztította a sebet, kifertőtlenítette a betéteket, majd behelyezett a felszakadt mellrészbe egy csövet, ami által tisztulhat a seb... Ám ki tudja, miért, mégis felszakadt a seb, és mikor Zsuzsi már harmadszor tért vissza a rendelőbe, a doki biztosra ment: duplán összevarrta Zsuzsi mellét, simán és cikcakkban.
– A cső sokáig bennem volt. Úgy jártam iskolába, hogy a cső egyik vége a mellemben volt, a másik vége a táskámban. Iszonyat! Csúnya hegeim maradtak, ráadásul az utolsó műtét során nem jó helyre került az implantátum. Érzem, hogy az egyik valahogy megmozdult, és van ott egy cérnadarabka is, ami nem szívódott fel...
Zsuzsi azóta újfent járt az orvosánál, aki ugyanazt az eljárást javasolta neki, mint az előző három esetben, de a fiatal lány ekkor már elutasította a helyi érzéstelenítést. Legközelebb műtét előtt altassák el! Végül úgy döntött, inkább keres egy hazai (szlovákiai) specialistát, orvosa ugyanis a határon túlról volt. – Sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem pereltem be a plasztikai sebészt. Műtét előtt aláírtam egy nyilatkozatot, hogy mindenért vállalom a felelősséget, még azért is, ha a szervezetem kiveti a cérnát. Ki van ez találva.
S bár kemény lány vagyok, mégis eltörik nálam a mécses, mikor az újabb műtétre gondolok... A mellműtéteknél ugyanis az altatás a legnagyobb kockázat – mondja Zsuzsi, aki a végén megjegyzi, hogy ma már sok kiváló plasztikai sebész közül válogathatunk. Csak neki nem volt szerencséje: a műtét napján nem neki állt a zászló...
– Igazából nem bántam meg, hogy plasztikáztattam... Egyedül az zavar, hogy nem lett tökéletes a mellem – teszi hozzá szomorkásan.
Gyermekvállalás szilikonnal
Néhány évvel ezelőtt még úgy próbálták lebeszélni a fiatal lányokat a mellplasztikáról (és még most is terjednek hasonló rémhírek), hogy mellimplantátummal nem lehet szülni, sem szoptatni. Ám a temérdek tévhit ellenére ki kell jelentenünk: a szilikon nem gátolja sem a gyermek kihordását, sem a gyermek táplálását. Akinél nagyobb az implantátum, természetesen dús keblekre számíthat majd áldott állapotban. (Ami szintén gond lehet.) És azzal is számolni kell, hogy a mell a szülés után megváltozik.
Implantátumok különböző felületekkel (© news.mit.edu)
Magdi (32) két mellnagyobbító műtéten van túl. Nyurga, fejletlen lány volt, mikor elszánta magát a műtétre. Ám nem állt meg a kettes méretnél, később még nagyobbra cseréltette a betéteket. (Előfordul, hogy a lányok elvesztik a mértéket: még ennél is nagyobb cicit akarnak... Sokan abba sem tudják hagyni az átalakító műtéteket. A háttérben sokszor kóros testképzavar áll.) Magdi azóta már boldog édesanya.
– A fiam császármetszéssel jött világra, a tejem pedig rögtön másnap belövellt. Egy éve szoptatok. Rengeteg tejem van még most is! Az egyetlen problémám, hogy az ultrahangos vizsgálaton kiderült: az egyik implantátum kicsit összegyűrődött. Ez azt jelenti, hogy az utolsó műtétem alkalmával nem csináltak elég helyet a szilikonnak, s erre csak most derült fény. Igaz, hat év után most voltam először kontrollon... Szerencsére nem fáj, viszont kellemetlen, mert az egyik mellem jobban feszül. Legalábbis olyan érzetem van... – meséli Magdi. – A szülés után a mellem kicsit megereszkedett, de nem vészes. Mivel nekem a mellnagyobbítás előtt alig dudorodott valami a mellkasomon, olyan voltam, mint egy fiú, most úgy érzem, hogy végre igazi női mellem van. Tudom, ha elapad a tejem, megint más lesz, de többé nem fekszem kés alá. Persze, fel kell még keresni az orvosomat, hogy megkérdezzem tőle, mi lesz a begyűrődött implantátummal. Meddig maradhat így?
Kicsi, nagy, körte alakú, lógós
Valószínűleg tényleg akkor leszünk csak elégedettek, ha teszünk valamit magunkért. Fogyózunk, sportolunk – vagy éppen alakíttatunk valamit magunkon! Nem véletlenül viselte pár éve A nagy alakítás címet az a sorozat, amely korrekciós műtéteket mutatott be. A mell alakításának lehetősége teljesen megbolondítja a női szíveket. A nőnek ma már olyan melle lehet, mint amilyet a legszebb álmában megálmodik. Ám a beavatkozással a nő teste elveszíti természetességét és egyedülvalóságát.
A fiatal lányok teste még fejletlen, s általában szülés után megnő a mellméret. Vajon miért nem tudjuk ezt kivárni? És az sem biztos, hogy az a baj velünk és a mellünkkel, hogy kicsi, körte formájú, vagy hogy éppenséggel lóg. Hanem az, hogy egyáltalán nem szeretjük... Sem a mellünket, sem a testünket, lehetne az akármilyen. Hiszen a világszép lányok is arról mesélnek, hogy ők milyen csúnyák. De ez már egy másik téma.
Persze, jó, hogy vannnak mellnagyobbító műtétek!
Vannak nők, akik lelkén mély seb húzódik, és pont a „sosemvolt cicijük” mérete miatt frusztráltak. A szülés is fura átalakításokat végezhet anatómiánkon. „A lelken ejtett seb legfeljebb heggé forr, de nyomtalanul nem tűnik el...” – mondja a költő. Az érintett nőkön igenis segíthet egy mellkorrekciós műtét. Ám tegyük a kezünket a szívünkre: tényleg ilyen sok fiatal lánynak van szüksége mellnagyobbító műtétre? Mert az anyukák vagy az idősebb nők ritkábban fordulnak plasztikai sebészhez, pedig pont náluk lenne indokolt a korrekció. Sajnos, általában nem azok töltik meg a rendelőket, akiknek az önbizalmát csak felturbózná egy mellfelvarrás.
Pornószépség
Sok tanulmány született arról, hogy a pornóipar megváltoztatta a férfi- és női szépség fogalmát. A szépségeszmény eltolódott a közönséges felé: erről tanúskodnak a szinte hordónyi implantátumok. A nagyot villantó Szilviáknak és Karináknak ezernyi lájkjuk és követőjük van, mert labdacicikkel szelfiznek – és a józan nők táborában is vannak csodálóik. (Bár tudják, hogy a lányok már átlépték a gusztusosság határát.) Az új szépségeszménnyel összefügg az öregség abszolút elutasítása: az öregség olyan valami, amiről nem beszélünk, aminek ellen kell állni, amit le kell tagadni, meg kell előzni, és a legjobb már most, mert a női élet eme sötét korszaka már harmincéves korban elkezdődik...
A 40 pluszos pedig már a sírhelyét nézegeti...
A hírességek is áldozatul estek a mellalakításnak, azok is, akik életük ifjú éveit valójában lapos mellel élték, mint Nicole Kidman vagy Kate Hudson. Mások, mint, mondjuk, Victoria Beckham, aki szintén hatalmas labdaciciket operáltatott be magának, napjainkra már megvált tőlük. Amikor Jenna Anderson, a híres pornószínésznő szögre akasztotta az ipart, azonnal kés alá feküdt, és implantátuma a szemétkosárban kötött ki.
Victoria Beckham az implantátumokkal és az eltávolítás után (© Getty Images)
Szóval, mára a nagy mellek divatja leáldozóban van!
A természetes, sőt a kis mell a trend mostanában. Régen a nők három számmal nagyobb melleket rendeltek, ma már megelégszenek a kettessel. A gyártók is arról számolnak be, hogy a legmenőbb a 300 ml-es betét. Növekszik azok száma, akik végleg megválnak az implantátumaiktól – attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy az életben nem a mell a legfontosabb.
