Az emlőrák (mellrák) Európa-szerte a nők leggyakoribb rosszindulatú daganata. Százezer lakosból 50-60 szenved e betegségben. A rendszeres mammográfiás szűrésnek és az így korai emlőrákként kezelésre kerülő eseteknek köszönhetően az emlőrák okozta halálozás csökken, a kezelés után panaszmentes évek száma nő.
Az emlőrák kezelésében a sugárkezelés és kemoterápia egyre növekvő fontossága mellett továbbra is vezető helyet foglal el a sebészeti kezelés, azaz a daganat eltávolítása.
Az emlőrák sebészeti kezelése a múlt század utolsó harmadáig az érintett mell teljes – orvosi kifejezéssel: radikális – eltávolítását (masztektómiát) jelentette. E nagy műtét nemcsak testileg, de lelkileg is nagyon megviselte a „rákos betegség” tudatától amúgy is szenvedő nőket. A plasztikai sebészet fejlődése – nem utolsósorban a mellmegnagyobbító műtétek során szerzett tapasztalatok – és a betegség egyre korábbi stádiumban való felismerése arra ösztönözte az orvosokat, hogy engedjenek a radikalitásból.
Magyarán: arra törekedjenek, hogy csak a valóban beteg részt, tehát csak a daganatot távolítsák el, meghagyva a daganat körüli egészséges emlőt. Így alakult ki az ún. emlőmegtartásos műtétek gyakorlata.
Természetesen a gyakorlati alkalmazást több ezer műtött nő sorsának nyomon követése (diszpenzarizációja) előzte meg.
Ebből kiderült, hogy a túlélés nem növelhető az ép sebészi szélen túli bőrkimetszéssel. A daganatmentes természetes bőr tehát meghagyható, ami nemcsak a műtéti megterhelést csökkenti, hanem biztosítja a műtét utáni jó kozmetikai eredményt is.
Innen már csak egy lépés kellett az emlőmegtartásos műtétek legújabb változatának kidolgozásához. Ennek lényege benne van a műtét nevében: emlőbimbó-megtartó masztektómia. Mi szól e műtét mellett? Az, hogy a betegek több mint 80 százaléka nagyon jónak találta a műtét utáni kozmetikai eredményt. Ez érthető, hiszen az emlőbimbó a nőiesség egyik fontos szimbóluma! Akik nem voltak teljesen elégedettek, azok arra panaszkodtak, hogy megmaradt emlőbimbójuk érzéketlenné vált. Ami érthető, hiszen a műtét során az ezért felelős idegeket is átvágják.
Ennél fontosabb – és még vizsgálat alatt álló – kérdés az ún. onkológia biztonság, azaz annak eldöntése: a meghagyott emlőbimbó és a környéki bőr alatt nem rejtőznek-e daganatsejtek. Ezek ugyanis gyorsan az emlőrák kiújulásához vezethetnének.
Az elmondottak alapján leszögezhető: az emlőmegtartásos műtét jelenleg még nem tekinthető a hagyományos műtét alternatívájának. Kétségtelen azonban, hogy az onkológia biztonság még nyitott kérdéseinek megoldása után tájainkon is várható e műtéttípus megjelenése. Az viszont már most megjósolható, hogy az ilyen típusú, emlőmegtartásos műtétek csak azok esetében lesznek végezhetők, akik betegségük korai stádiumában kerülnek kezelésre. Vagyis az emlőbimbó-megtartás esélye fontos érv az otthon, havi rendszerességgel végzett mell-önvizsgálat, ill. a mammográfiás (ultrahangos) szűrővizsgálatokon való részvétel mellett. Ez nemcsak életet, de mellbimbót is menthet.
