Kelet-London nevét akkor ismertük meg, mikor tavaly kitörtek ott a zavargások. A kilátástalan helyzetben levő, jövő nélküli fiatalok, akik a család melegét még hírből sem ismerik, így tiltakoztak. Azt is tudjuk, hogy a helyszínen mára olimpiai stadionok épülnek. Mit jelent ez a megoldás?
A kérdésre Pálházy Ildikó válaszol, aki a Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után vágott neki Londonnak, s ma az olimpia egyik szervezőbizottságában dolgozik.
– A nyelvtudásomat tökéletesíteni mentem Londonba, hogy később az ENSZ-nek dolgozhassak. Később tanulni kezdtem: az emberi jogok kérdése, az esélyegyenlőtlenség, a nők hátrányos helyzete vagy a gyermekek kizsákmányolása érdekelt. Az egyik legpatinásabb, társadalomtudományokkal foglalkozó egyetem, a SOAS hallgatója lettem, és a másoddiplomámat társadalmi antropológiából szereztem. Utána egy newhami jótékonysági szervezetnél helyezkedtem el, amely a fiatalokkal foglalkozik. Én lettem a sportprogramokért felelős menedzser.
– Newham – és úgy általában véve London keleti része – mindig is elmaradott volt. Európában például Newham dicsekedhet a legtöbb tinédzserterhességgel (sok az olyan fiatal, aki az apját sosem ismerte). Mi a sportot alkalmaztuk csalétekként, s mikor elnyertük a fiatalok bizalmát, megpróbáltuk őket bevonni az oktatási programokba. Négy év után aztán váltottam: jelenleg hat hajléktalanszállót irányítok, ahol 16 és 25 év közötti fiatalokkal foglalkozunk. Volt egy időszak az életemben, mikor úgy gondoltam: eltértem a tervemtől azzal, hogy kinn ragadtam.
De a munkámnak köszönhetően rengeteg tapasztalatra tettem szert, s ha alkalmas felkérést kapok otthonról, nem utasítom vissza. Nem adtam fel az álmomat sem, hogy egyszer az ENSZ-nek dolgozzak.
– Hogyan lehet segíteni a fiatalokon?
– Mi nem csupán szállást biztosítunk a számukra. Esélyt is kapnak, hogy a hátrányukból lefaragjanak. A fiatalok kötelesek részt venni egy kétéves programban. Mindegyiküknek másra van szüksége: az egyiket írni, olvasni kell megtanítani, a másiknak alkohol- vagy drogproblémái vannak… Sok a bevándorló, akiket az angol iskolákban sok megalázás ér, rendre csak a saját sikertelenségükkel szembesülnek. A mi feladatunk, hogy megmutassuk nekik, igenis vannak területek (ilyen a művészetek vagy a sport), ahol ők is eredményesek lehetnek. Segíteni természetesen csak azon lehet, aki segíteni akar magán.
– Számunkra London és egész Anglia a fejlett Nyugatot jelenti. Sokszor rácsodálkozunk arra, hogy ott is égető szociális problémák lehetnek…
– Kelet-London problémája éppen a multikulturális jellege. A színek és nemzetek kavalkádja azonban önmagában nem jelent gondot: ettől csak gazdagabb a kultúra. A bevándorlók azonban más-más háttérrel és sokszor kapcsolati háló nélkül érkeznek. Iskoláikat nem ismerik el, és ezzel csökkennek az esélyeik az egyenlő rajtra. (Egy példa: rengeteg szomáliaival találkoztam, akik otthon elvégezték az orvosi egyetemet, és mégsem kapnak a képesítésüknek megfelelő munkát.) Az első generációs bevándorlók még a nyelvet sem ismerik, ami szintén gátolja a betagozódásukat. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Kelet-Londonban mindig is a lecsúszottak, a hátrányos helyzetűek éltek.
– Miképpen kapcsolódnak mindehhez az ötkarikás játékok?
– A 2012-es olimpiai játékok szervezési jogáért versenyző pályázatok közül kitűnt a londoni beadvány ugyanis ígéretet tettek arra, hogy London lesz "az első fenntartható olimpiai és paralimpiai játékok" színhelye. Fenntarthatóság alatt olyan fejlődés értendő, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedék esélyét saját szükségletei kielégítésére. Az én szempontomból imponálóak a társadalmi törekvések: London ígéretet tett arra, hogy az ötkarikás játékok nem csak pár hetes sportélményt jelentenek. A játékok fő helyszíne éppen az elhanyagolt keleti rész lesz. Eddig az olimpiai falvak szellemvárossá váltak, a londoni épületek azonban úgy vannak megtervezve, hogy a szállókból elérhető árú, jó minőségű lakásokat tudjanak majd kialakítani.
– Ez azonban nem elég, mert hiába van valakinek lakása, ha nem kap munkát, mert alulképzett vagy nem szakképzett. Ezért nagy hangsúlyt fektetnek a továbbképzésre: iskolákat alakítanak ki, hogy képezzék a helyi lakosságot. Az előkészületeket lebonyolító szervezőbizottság mellé létrehoztak egy ellenőrzőbizottságot is, ahol a munkatársak ingyen, a szabadidőt feláldozva végzik munkájukat.
A 18 tagú testületben a klímakutatótól az építészekig különféle szakemberek tevékenykednek, és én is tagja vagyok ennek a bizottságnak mint a közösségfejlesztés, a gazdasági és társadalmi regeneráció, továbbá az egészséges életmód felelőse.
– Vészesen közeleg az olimpia időpontja. Vannak már eredmények?
– Az ellenőrző bizottság feladata, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a szervezőbizottság számára. (Az építkezésekhez szükséges anyagokat például a lehető legközelebbről hozatják, és figyelnek arra, hogy az anyagbeszerzés átlátható és hatékony legyen.) Nekünk pedig sikerült a játékok egyik legnagyobb szponzorával, a McDonald’scal megegyezni: vállalták, hogy kizárólag környezetbarát csomagolóanyagokat használnak majd, és gyümölcsök is bekerültek a kínálatukba. Igazság szerint nagyon örülök, hogy egy más, új gondolkodás részese lehetek, s remélem, a londoni olimpia jótéteményeiből a mi szállóink fiataljai is részesülnek. Ezért is vállaltam részt a munkában.
