A menopauza egyszer minden nő életébe beköszönt. Ha beszélünk róla – máris könnyebb lesz! Mert általában nem könnyű. Azért is, mert nálunk az égvilágon senki nem foglalkozik vele – csak a nőknek fáj, akiknél leomlik a hormonok védőfala.
Ha a menopauzát említjük, egy konkrét időpontról szólunk, amikor a nő életében lezajlik az utolsó menstruáció. Ezzel abban a pillanatban egyetlen nő sincs tisztában: csupán több hónap elteltével válik világossá, hogy bizony elkezdődött a menopauza.
Persze ha csak ennyi lenne a menopauza, akkor nem lenne érdemes több szót vesztegetni rá. Azonban az utolsó menstruációt megelőző – és az azt követő években is! – testünkben jelentős hormonális változások zajlanak. Ez az időszak egy nagyjából tíz éven keresztül tartó változássorozatot ölel fel. Ezalatt, ha valaki nincs tisztában azzal, hogy mi történik a testével, bizony alaposan belezavarodhat a tünetekbe.
A menopauza előtt
Ezek a változások sokkal korábban elkezdődnek, mint gondolnánk. Életünk során az első menstruáció után nagyjából 10-15 éven keresztül vagyunk a legtermékenyebbek. Utána elkezdődik egy olyan átalakulás, melynek során ugyan még ovulálunk, rendszeresen megérkezik a havivérzés is, ellenben már nem működünk olyan „hatékonysággal”, mint fiatalabb éveinkben. A peteérés megtörténik, de rövidebb a termékenységi időszak – és sok figyelmeztető tünet is jelentkezik. Ilyenek lehetnek a hangulatváltozások, a puffadás, mellfeszülés, alvászavar, a hőhullámok és a libidó csökkenése. Ezek mind premenopauzális tünetek, amelyek a menopauza beköszöntét jelzik.
Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy a női test a 40-es és 50-es éveink között bizony átalakul (ez okozza ezt a rengeteg apró változást), akkor bizony könnyedén gondolhatjuk, hogy boldogtalanok vagyunk. Vagy épp rossz a párkapcsolatunk, netán valamilyen bélrendszeri betegséggel küzdünk. A premenopauzális időszakot a legegyszerűbben a menstruáció rövidülésén lehet tetten érni.
Ilyenkor egyre rövidebb ideig tart a menstruáció, és két menstruáció között gyengébb, gyakran pecsételő vérzés is előfordul. Ha ezeket a tüneteket vesszük észre magunkon, akkor érdemes megfigyelni, hogy észlelünk-e más kellemetlenségeket is, amelyek beleférnek ennek az időszaknak a tünetegyüttesébe. Előfordulhat alvászavar, érezhetünk hőhullámokat, kínozhat megmagyarázhatatlan fejfájás – ha a ciklus változása mellett észlelünk ilyen vagy ehhez hasonló tüneteket, akkor elkezdhetünk gyanakodni, hogy ezek mind a menopauza jelei, és bizony foglalkozni kell velük!
Nálunk még nem tevékenykednek menopauzális tünetekre szakosodott orvosok (mint például Magyarországon). Őket bátrabban keresik fel a nők tüneteikkel.
Leszáll a köd!
Még mindig nagy divat, hogy a menopauzát és tüneteit csendben túl kell élni. Pedig nem! Sőt, sokan szégyenkeznek is miattuk. Ezeket a kellemetlenségeket lehet – és kell is – kezelni. A munkahelyen például nagy tabunak számít, sok nő szorong, hogy gyengül a teljesítménye – amit egy cégnél sem néznek jó szemmel. Az angolok találón nevezték el ezt az állapotot „brain fog”-nak (vagyis „agy-köd”-nek). Ez találó kifejezés az ilyenkor jellemző szétszórtságra, feledékenységre és hangulatingadozásra.
Termékeny éveinkben az agy irányítása alatt álló petefészek minden hónapban megérlel egy petesejtet. Ez a normális hormonális működés alapmozzanata.
Ez az egy petesejt az érése során ösztrogént termel. Amikor pedig kiszabadul a petefészekből, a nyomában progeszteron termelődik. Ez az a két női nemi hormon, amely a női létet minden egyes hónapban meghatározza. Az ösztrogénreceptorok minden szervünkben megtalálhatók: így a ciklus az agyunkra, a bélrendszerünkre, a csontjainkra, azaz minden testrészünkre hatással van.
A változókorban azonban ez a normális hormonális szint – főleg a progeszteron szintje – drasztikusan lecsökken. A peteérés rövidebb ideig tart, tökéletlenebb. Úgy mondjuk, hogy az ösztrogéndominancia esete áll fenn, vagyis több az ösztrogén. A menopauza elérkeztekor a petefészek működése teljesen leáll, az addig megszokott hormonszintünk is drasztikusan lecsökken. Már nem csak progeszteron-, hanem ösztrogénhiányunk is van! Bár testünk egyéb szövetei is képesek ösztrogént termelni (például a zsírszövet képes erre), ez korántsem jelent nagy mennyiséget. Nem akkorát, mint amihez a test hozzászokott. Így a menopauza után beköszönt a posztmenopauzális időszak, amikor szerveinknek nemcsak a progeszteron, hanem az ösztrogén hiányához is hozzá kell szoknia.
A posztmenopauza és a premenopauza tünetei sok esetben ugyanazok. Bár vannak olyan tünetek is, melyekről határozottan felismerhetjük, hogy a konkrét menopauza bizony már elérkezett, ugyanis az utolsó menstruációkor még nem vagyunk tisztában azzal, hogy valóban ez az utolsó alkalom! A hüvelyszárazság, a libidó csökkenése, a hőhullámok és a vizelettartási nehézségek mind-mind azt jelzik, hogy átléptünk egy határt.
Megoldások
Léteznek megoldások a posztmenopauzás tünetekre, bár nem tehetünk úgy, mintha ez csak egy gyógyszer lenne, amelyet bekapunk, és már megyünk is!
Már nem védenek a hormonok! A kellemetlenségekre jó megoldást nyújthat a menopauza-hormonterápia. Figyelembe kell venni, hogy az ösztrogénnek van egyfajta kardiovaszkuláris protektív hatása, amely fiatalabb éveinkben megóv minket a szív- és érrendszeri betegségektől. (A férfiak nem rendelkeznek belőle ekkora mennyiséggel: ezért is kapnak gyakrabban szívinfarktust.) Viszont ahogy alábbhagy, majd megszűnik a női szervezet ösztrogéntermelése, megszűnik ez a védőhatás! Megemelkedik a koleszterinszint, és negatív irányba változnak vérzsírjaink is. Így az 50 év feletti nőknek alapvetően az egészséges táplálkozásra és a mozgásra kellene fókuszálni. Ezek hiányában ugyanis olyan tünetek alakulhatnak ki, melyeket nem lehet gyógyszerrel kordában tartani.
A másik fontos terület a csontokat érinti. Mivel a csontok is telis-tele vannak ösztrogén-receptorokkal, így a posztmenopauza során nagymértékben meggyengülnek. Erre jó megoldást nyújthat a hormonterápia, de nem hagyható el sem a mozgás, sem a megfelelő vitaminpótlás.
Rossz hír, hogy a vizelettartási gyengeségen, a hőhullámokon, a hüvelyszárazságon és az egyéb nemi panaszokon a hormonterápia sem segít. A nőgyógyászok egyénre szabottan alkalmazhatnak bizonyos terápiákat. A felületi hormonpótlás, melyet hüvelygyűrűkkel, kúpokkal, krémekkel végeznek, éppúgy lehet hatásos, mint szisztematikus formája, melybe már gyógyszereket is bevonnak.
A menopauza tehát nem ördögtől való dolog, amelyet csak úgy lehet megoldani, ha a változókorban lévő nőt pár évre a sarokba állítjuk! Már az is sokat számít, ha merünk beszélni róla – és még jobb, hogy ha bármikor úgy érezzük, szakmai segítségre van szükségünk, ne féljünk felkeresni egy nőgyógyászt a témával.
