Sok vád éri a nőket, hogy erőszakosak, ambiciózusak, önfejűek. És hogy túl sokat járnak jósnőkhöz.
Az ember mindig meglepődik, mikor a jós leírja a múltját, beszél a szüleiről, a rokonairól, az átélt tragédiákról és a traumákról. Vajon miként lehet, hogy valaki,akit életünkben először látunk, nagy biztonsággal meg tudja mondani, mi történt velünk eddigi életünkben?
Egyszer azt olvastam – mégpedig egy orosz ismeretterjesztő tudományos könyvben –, hogy bizonyos embereknek van ilyen képességük. Rá tudnak hangolódni más emberek agyhullámaira, s el tudják mondani, mit gondolunk, vagy mi van a fejünkben... A tudósok is folytatnak ezzel kísérleteket. Azt azonban már senki sem tudja megmondani, mi fog történni a jövőben – csak feltételezések vannak. A jövő sok együttható játékának a függvénye.
De mit tegyünk, ha olyan feladatok megoldására kényszerülünk, s olyan szerepekben állunk helyt, amelyekhez kitartás és erő kell, s néha rámenősség. Ja, és igen, a jósnők. Oda meg azért járunk...
Sok mindenért járunk, de a lényeget elmondja riportalanyunk, aki egész életében a jövőt faggatta. Most ötvenhat éves, egy multicégben dolgozik igazgatóhelyettesként, és átlagon felüli intelligenciával rendelkezik. Mit keres egy ilyen nő a látóknál?
– Megérte? Tudtak segíteni? – ez az első kérdésem Zsuzsához, mikor leülünk egy kávéra.
– Mit mondjak? Ha az összes pénzt, amit jósnőkre költöttem, beraktam volna egy malacperselybe, ma már egy Hermès retikül boldog tulajdonosa lehetnék. Jobban jártam volna, utólag most már tudom.
– Ha ennyi volt az összes haszon, az nem egy előremutató üzenet.
– Már nem keresnék fel jóst, viszont mikor hozzájuk fordultam, az érzelmi szituációimban mindig előre mozdítottak. Ha mást nem, azt kaptam tőlük, hogy meghallgattak. S néha az is elég! Első látogatásomkor a tarotkártya megmutatta, hogy megcsal a férjem. Igazából azt hallottam a jóstól, amit akkor már magam is sejtettem. Életem fő jellemzőjeként kihúztam a Nap és a Torony kártyáját: ezek arról tanúskodtak, hogy a nehézség után mindig visszanyerem az erőmet. Viszont a másik oldalon, ha lesznek is nagy sikereim, mindig elérkezek egy ponthoz, mikor minden összeomlik, amit addig felépítettem. Persze, nem volt jó ezt hallani, de az életem pontosan erről szólt, számtalanszor kezdtem már újra. Két éven belül elváltam, majd másodszor is, egyedül neveltem fel a fiamat és a lányomat, egyszer teljesen tönkrementem. Szóval, számtalan alkalommal kellett a nulláról kezdenem. Azóta megtanultam én is olvasni a kártyából, de ma már úgy gondolom, hogy a kártyavetés nem a jóslásról szól. A kártyát inkább eszköznek mondanám, ami elhozza nekünk az információt, hogy az adott pillanatban mi jellemezi az életünket.
– Hány jósnőnél jártál életed során?
– Számtalannál. Kanadában az indián asszony csak megfogta a kezem, és közölte: a férfi, akivel odautaztam, nem szeret. Igaza volt. Egy erdélyi cigányasszonynak még tolmácsoltam is. Pozsonyban a szlovák „pani”-k rajongtak érte. Emlékszem, mikor először megpillantottam, átsuhant a fejemen, hogy sötét a bőre. Csupán ennyi. Ő pedig feltűrte az ingujját, rám nézett, és megkérdezte: mi a bajom vele? Olvasott a gondolataimban. Pontosan megmondta, mi történt velem gyerekkoromban, hogy a szüleim mindig marakodtak. Marit idővel kiismertem, sokszor szemfényvesztő módon megtévesztette a nőket, mert tudta, hogy isszák a szavait; a pénz megrészegítette. Miatta kértem egy másik helyről úgymond levédést, egyfajta mentális pajzsot, hogy ne kutakodhasson bennem. Egyszer velem példázott, hogy nincs bennem energia, biológiai lehetetlenség vagyok. Számomra ekkor vált bizonyossá, hogy ő annak ellenére, hogy nem kért rá engedélyt, megpróbált bennem olvasni. Azóta hiszek a szemmel verésben – bizony lehetséges energetikai szinten rosszat kívánni egy másik embernek. Attól például mindenkit óva intenék, hogy Afrikából bármiféle szobrot szuvenírként hazahozzon. A fekete kontinens erős energiákkal van átszőve.
– Mikor kutakodtál, mire voltál kíváncsi? Mit szerettél volna tudni?
– Szeret a férfi, vagy nem szeret a férfi? Be kell valljam, nálam ez mindig a férfiakról szólt. Az, hogy mi van a munkahelyemen, vagy lesz-e pénzem, sosem érdekelt. Egyedül az foglalkoztatott, hogy a férfi hazudik-e, megcsal-e, együtt maradunk-e. Ehhez képest egyik látó sem tudta megjósolni, hogy két válás után életem első szerelmével fonódik össze a sorsom. Aki az egyik nap megáll majd a küszöbömön, s csak annyit mond: megjöttem. Ezt senki sem látta előre, ahogy a többi fordulópontot sem az életemben.
– Hiszel az átokban, az ártó szellemekben?
– Egy férfi elhagyta értem a feleségét. Együttélésünk alatt asztmás lettem, sokszor fulladtam. Csehországban egy jósnő azt mondta: ez szerelmi bosszú, átkot bocsátottak rám.
Felvilágosított, hogy mivel ez magyar nőtől származik, csak magyar nő veheti le rólam. Érdekes volt az okfejtése, miszerint az átokkal az energiáimat célozták meg. Üvegbe zárták, és elásták; azért nem kaptam levegőt.
– Megpróbáltad az átkot feloldani?
– Öt éve eljutottam egy magyarországi cigányasszonyhoz, aki átoklevétellel foglalkozott. Ki kellett választanom két tojást, majd a saját fényképemet, illetve a cigányasszony képét egy-egy pohár alá helyeznem. Mindkét pohárba beleütöttem egy tojást, és sóval jól összekevertem. Az én fényképem fölött lévő tojás vörösesbarnává vált, rettenetesen nézett ki; a másik tojás a cigányasszony képével sárga maradt. Ő hétközben azon dolgozott, hogy a rosszat leszedje rólam, hétvégente pedig megismételtük a tojáspróbát. Átvette az én átkomat, s valóban: ahogy az ő vöröse szaporodott, úgy csökkent az enyém. Azt mondta, ez sok szenvedéssel jár számára, ezért sok pénzembe kerül. Rengeteg utazással is járt, hetekig Szegedre jártam miatta.
– Rendszeresen részt vettél a különféle ezoterikus találkozókon. Milyen tanulságot vontál le ezekből?
– Az ilyen helyeken széles a felhozatal, az aurafotóstól kezdve a tisztánlátóig mindenki jelen van. És egyre több a férfi az összejöveteleken. A hozzáállásban látok némi különbséget, egy nő sokkal több szabadságot hagy magának, rugalmasabb. Azt mondja, most ez a tanítás tetszik, másnap más tetszik, a következő nap meg már nem tetszik. A férfi viszont, ha már nyit, akkor elszánt és tántoríthatatlan.
– Szerinted miért keresnek fel a nők az első jós után még továbbit is?
– Ó, hát ezt a kérdést számtalanszor nekem szegezték: minek megyek, ha nem hiszem el, amit mondanak? Miért? Vezérel a kíváncsiság! Ez mindig erősebbnek bizonyult, mint a félelem. Mindig tudni akartam, mi van az ajtón túl... Teljesen mindegy, hogy spirituális vagy tudományos szempontból elemezzük-e a lelket, ugyanabba az energiaközpontba érkezünk. Az emberek nagyon beszűkült érzékelésű lények; azért, mert mi mindig csak egy fényspektrumot látunk, nem mondhatjuk, hogy más nem létezik. A röntgenfényt sem látjuk, mégis van; a delfin is képes meghallani olyan hangot, amit mi nem. Nekünk ennyi adatott meg, de meggyőződésem, hogy vannak olyan különleges emberek, akik az érzékelésüket ki tudják tágítani, és más információk is eljutnak hozzájuk.
– Hiszel az intuícióban?
– Ami fizikailag lejátszódik velünk, az először energetikailag teremtődik meg. Pontosan ezért tartom fontosnak, hogyan gondolkodunk. Minden ember hullámokat kelt; és amilyen hullámokat keltünk most, olyan lesz később a jövőnk.
– Már nem jársz jóshoz, mi történt?
– Annak az énemnek, aki a jósnőkhöz járt, nagyon kellett a külvilág visszajelzése, hogy vajon szerethető-e. Vágytam a megerősítésre, a férjem, az anyósom elismerésére, hogy rendben vagyok-e. Aztán egyszer felpillantottam a csillagos égre, és azt mondtam magamnak: elég vagyok én önmagamnak. Nem vagyok hajlandó többet szorongani. Hagyom, hadd történjen meg velem, aminek meg kell történnie. Már nem akarok semmit befolyásolni.
– Menjenek az emberek jósnőhöz, vagy ne?
– Keressék őket, ha a segítségükkel az élet könnyebben elviselhető. De semmiképp se a jós szavaira alapozzák az életüket. A nők inkább a megérzéseiknek higgyenek. Ők legyenek a maguk számára a legfontosabbak. Persze, ez ellentétben van azzal, ahogy nevelnek bennünket; de akkor lesz rendben a környezetünk, ha mi magunk is rendben leszünk önmagunkkal.
