Sok este sóhajtva fekszünk le: „ma sem voltunk boldogok”. Lehet ezen változtatni? Igen – mondja a pozitív pszichológia magyarországi meghonosítója, Szondy Máté. (Lásd „Megélni a pillanatot – Mindfulness” c. könyvét.)
– A pszichológia az elmúlt száz évben elsősorban a szenvedéssel, szorongással foglalkozott – magyarázza Szondy Máté. – Leegyszerűsítve úgy is mondhatnám: azzal, hogy az ember az 5-mínusz 5-ről hogy juthat el a nullára. A kilencvenes években azonban Amerikában elindult a pozitív pszichológia, aminek a célja, hogy az egyén a nulláról hogy juthat el plusz 5-re. Vagyis miképpen lehet boldogabb!
– Nemrég megjelent könyve a mindfullness-szel, vagyis a tudatos jelenlét pszichológiájával ismerteti meg az olvasókat. Mit jelent a tudatos jelenlét?
– Az emberi elme természetes képessége, hogy elkalandozik: hol a múltba, hol a jövőbe. Erre szükség is van, hiszen ha nem tudnánk elszakadni a jelentől, akkor nem működne a kreatív gondolkodás, nem születnének könyvek, és nem tudnánk tervezni. Baj azzal van, mikor sose vagyunk a jelenben. Meg kell találni az egyensúlyt. Ebben segít a tudatos jelenlét elsajátítása. Ez az „itt és most”-ra vonatkozó figyelem irányításának különleges módja. Ilyenkor tudatosan válaszolunk a minket ért benyomásokra.
– A pillanatban élésben egyébként negatív érzéseinket és érzelmeinket is jobban megéljük – és nem próbálunk meg védekezni ellenük. Negatív érzéseinkhez ugyanis általában hárítással, elkerüléssel viszonyulunk. „Nem akarom rosszul érezni magam” – de már az elkerülés szándéka felerősíti a negatív érzelmeket! Klasszikus példa erre, mikor valakinek megtiltjuk, hogy egy percig egy fehér medvére gondoljon, akkor egy percig csak rá fog gondolni. Ugyanígy vagyunk a negatív érzésekkel és gondolatokkal is.
Ha viszont egyfajta elfogadó attitűddel fordulunk a negatív érzéseinkhez: „igen, most rosszul érzem magam, igen, most szorongok”, akkor már az elfogadás csökkenti a rossz érzést. Belső élményeinket ugyanis nehéz kontrollálni, ezért velük szemben sokkal hasznosabb az elfogadás!
– Miért van az, hogy a mai kor emberének tanítani kell, miképpen lehet jelen a saját életében?
– Bizonyára ismerős a kép, hogy az ember hazamegy, bekapcsolja a tévét, rádiót, számítógépet, ahol néha egyszerre három-négy oldalt is megnyit – áramlik az információ. Ennyifelé persze már nem tudunk koncentrálni, ezért szóródik a figyelmünk. A szétszórt működésmód azonban megmarad, és továbbra is nehezen tudunk koncentrálni.
– Azon kívül, hogy jobban tudunk koncentrálni az adott pillanat örömeire, milyen más hatása van a tudatos jelenlétnek?
– A mindfulness kifejezetten ajánlott azoknak az emberek-nek, akik krónikus fájdalmakkal, depresszióval, daganatos megbetegedésekkel, szorongással, pánikbetegséggel küzdenek. Segítségével ugyanis minőségibb életet élhetnek. Ezenkívül erős stresszcsökkentő hatása van. Az embert a mindennapi élet során folyamatosan érik stresszhatások, ami elkerülhetetlen. Ilyenkor bizony hajlamosak vagyunk beindítani egyfajta történetgyártást. Például: ha párunk nem veszi fel a telefont, akkor arra gondolunk: baleset érte... Ennek jó ellenszere a tudatos jelenlét. Ha észrevesszük, hogy beindult a fejünkben a történetgyártás, de figyelmünket az „itt és most”- ra fordítjuk – akkor nem marad energiánk arra, hogy az éppen aktuális katasztrófafilmünket tovább forgassuk.
Szondy Máté (© csabagyongye.hu)
– Ehhez azonban tudatosítanunk kell: „Hoppá, már megint elindult a film!”
– Pontosan. Sokszor már csak azt vesszük észre, hogy szorongunk, félünk. Figyelni kell, mi zajlik bennünk! Fontos tudni, hogy az „itt és most” stresszhelyzetben csak akkor fog működni, ha már előtte jól begyakoroltuk. A legegyszerűbb, ha megtanulunk figyelni a légzésünkre. Reggel, rögtön felébredés után, még mielőtt felkelnénk, kezdhetjük a napot azzal, hogy 1-2 percig figyeljük a légzésünket. Majd a fürdőszobában nem automatikusan végezzük a rutinszerű tevékenységeinket, hanem tudatosan odafigyelünk a víz hőmérsékletére, a tusfürdő illatára, a fogkrém ízére. Jobb egy szakember segítségével gyakorolni, mert eleinte nem könnyű akár egy percig is koncentrálni, mondjuk, a kávé ízére. A módszer, persze, akkor lesz igazán hatékony, ha a tudatos odafordulást kiterjesztjük az egész életünkre (párkapcsolat, gyereknevelés, szex, étkezés, utazás). Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy akik elsajátították a módszert, boldogabban élnek.
– Boldogabban élni... Mindenki ezt szeretné, csak valahogy nem tudjuk, hogyan is érhetnénk el.
– A mai életmódban valami félresiklott. Mintha a modern életvitel megnehezítené, hogy boldogok legyünk! Az emberek a nyugati világban egyre nagyobb jólétben, gazdagságban élnek – mégsem boldogok! Miközben naivan azt gondoljuk, ha egyre jobb körülmények közt élünk, akkor majd egyre boldogabbak leszünk... A valóság mégsem ez. Sőt, a depresszió előfordulási aránya egyre növekszik! Ennek az egyik oka az anyagiasság. Sokan azt gondolják, hogy a pénz majd boldoggá teszi őket. Pedig akinek az anyagi javak megszerzése a legfőbb célja, már magától a gondolattól, hogy sok pénzt kell keresnie, boldogtalanabbá válik. Bizonyított, hogy sokkal jobban megnövelik boldogságérzetünket az olyan mindennapi cselekedeteink, mint a testedzés, önkéntes munka, hobbik, társas aktivitások.
Fontosak a társas kapcsolatok is. Itt nem feltétlenül a párkapcsolatról van szó, hiszen ha valakinek nincs párja, társas igényei még egyéb társas kapcsolatokban kielégülhetnek. Ezért nagyon fontosak a valós (és nem a virtuális) baráti kapcsolatok. A lényeg az, hogy bajban hány emberre, kire számíthat valaki.
– És ha nem sikerül, a kapaszkodót kereső emberek számára még mindig ott vannak a tömegcikként árusított „boldogságreceptek”.
– Az emberben benne van, hogy ahogy a külső környezetét is szeretné kontrollálni, úgy a belső lelki világát is. Bevallom, a rendkívül népszerű Titok és hasonló, önsegítő könyvekkel szemben nagyon nagyok a fenntartásaim. Egyrészt hamis képet közvetítenek, és ezzel még inkább hozzájárulnak a boldogtalanságunkhoz, hiszen azt hirdetik, hogy csak akarni kell, és megkapunk mindent: legyen az egészség, pénz vagy éppen a nagy szerelem. Ehhez képest, ha valaki nagyon akar valamit, tényleg, elszántan, és mégsem történik meg, akkor nem csak attól lesz frusztrált, hogy nem történt meg. Még bűntudata is lesz, mert azt fogja érezni, ő nem akarta eléggé. Ez fokozottan igaz, amikor a testi betegségekről írnak.
– Sok helyen olvashatjuk, hogy minden testi betegségnek lelki oka van (ami nem igaz, gondoljunk csak a genetikai megbetegedésekre). Tévesen azt hirdetik: csak akarni kell, és meggyógyulhatunk. Pedig vannak betegségek, amelyekből komoly orvosi segítség nélkül nem lehet meggyógyulni. A pozitív „önerősítő” állításoktól nemcsak a testi betegségek nem javulnak meg, de a lelki problémákat sem orvosolja. Egy 2009-es kutatással bebizonyították, hogy a „nagyon szerethető ember vagyok” önszuggesztió hatására az alacsony önértékelésű emberek hangulata még tovább romlott.
– Miért van az, hogy amikor az ember végre eléri céljait, kerek az élete, és elméletileg mindene megvan ahhoz, hogy boldog lehessen, egyszer csak magába roskad. Miért nem tudunk folyamatosan boldogok lenni?
– Azért, mert az ember nagyon gyorsan hozzászokik a körülményeihez, legyenek azok jók vagy rosszak. Egy nemzetközi kísérlet során lottónyertesek boldogságszintjét hasonlították össze olyan emberekével, akik gerincsérülést szenvedtek. A lottónyertesek eleinte nagyon jól érezték magukat, a gerincsérültek viszont a sérülés után rettenetesen rosszul. Néhány hónap elteltével mindkét csoport tagjai hozzászoktak az állapotukhoz, és mind a lottónyertesek, mind a lebénult személyek boldogságmutatója visszaállt az eredeti szintre. Ez is azt bizonyítja, hogy igazi csapdahelyzet, amikor azt várjuk, hogy ha majd meglesz az új autó, új ház, akkor majd boldogok leszünk... Valószínű, hogy boldogok leszünk egy hónapig-kettőig, míg hozzájuk nem szoktunk.
– Igen, de minden ember egy adott habitussal születik. Mi történik abban az esetben, ha valaki melankolikus hajlamú? Őt is meg lehet pozitív pszichológiával változtatni?
– Nagyon jó a kérdés, mert el kell fogadnunk, hogy van egy erős genetikai-biológiai meghatározottságunk. Génjeinket a szüleinktől kapjuk, és ez bizony korlátokat szab annak, hogy mennyire tudunk megváltozni. Van, aki a lehangoltságra, van, aki a szorongásra hajlamosabb, mert az ő idegrendszere úgy működik. Ezeket a korlátokat el kell fogadnunk. Viszont fontos, hogy az ember a korlátait felismerje, és már csak ezért sem igaz az, hogy „csak rajtunk múlik”. Van egy biológiai adottságunk, idegrendszerünk, amin változtatni nem tudunk.
– És, gondolom, számít az is, hogy a múltból milyen terheket cipelünk magunkkal.
– Igen. Például amikor megszületünk, akkor az idegrendszerünk még plasztikus. Az első öt-tíz évben alakulnak az idegrendszeri kapcsolatok, amelyek nagyban függenek a körülményeinktől, a benyomásoktól. Egy-két éve azonban már tudjuk, hogy felnőttkorban is képződnek új idegsejtek, ami azt jelenti, hogy ez a determináltság módosítható. Mondjuk, egy nehéz gyerekkor után is lehet valaki nagyon boldog. A krízisek meg is erősíthetik a személyiséget, ugyanis olyan megküzdési stratégiákat alakíthatnak ki, amelyek később segítenek. Személyiségünk a nehézségekkel való megküzdéseken keresztül fejlődik és alakul. Az egyik nyomasztó stresszforrás, ha valaki azt tűzi ki maga elé célul, hogy na, ő most már boldog lesz! Teljesebb és hiteles életet élhetünk, ha nem az lesz a fő törekvésünk, hogy boldogok legyünk, hanem hogy megéljük az élményeinket (legyenek azok pozitívak vagy negatívak), és elfogadjuk azokat.
