Kati nem volt különösebben szép lány, de nagyon hamar rájött arra, hogy a szépség egyszerű illúzió. Elég egy jó smink, jól megválasztott színek, divatos rucik, és mindenki úgy gondolja, hogy egy különleges nőt lát.
A jó közepes tanulóból kitartó és törekvő munkaerő lett. A cégben meg is becsülték. Kati rengeteget utazott, alig volt szabadideje. Ami maradt, azt is edzőtermekben vagy céges csapatépítő bulikon töltötte. Hétvégén pedig wellnessbe járt, hogy hétfőnként lazának hasson.
Rengeteg gondot fordított a külsejére és még több energiát a munkahelyi kapcsolatok ápolására – különös tekintettel a feletteseire, akik egy idő után már csak a megbízható, a talpraesett munkatársat látták benne, hisz kiválóan teljesített. S nem utolsósorban: mindig ápolt volt, mindig tökéletes. Gond egy szál se bántotta! Így mind feljebb és feljebb lépegetett a ranglétrán. Egyszóval: a karrierje úgy alakult, mint a mesében. Egy idő után a multi tengerentúli csúcsbulijaira is meghívást kapott – a végén már csak a céggel és annak termékeivel foglalkozott. Élete minden percében.
Az édes álom beteljesedett. Csak a szíve maradt hideg és üres – nem úgy az ágya. Azaz volt valaki az ágyában, egy kissé túlkoros, potrohos szeladon. Nős, kétgyerekes apa. De a mesebeli királylány mellől hiányzott a hős királyfi! Kati tudta, hogy potrohos szeladonja nem az Igazi, ezért esze ágában sem volt elválasztani őt a családjától. Kis románcuk szövetség volt, kölcsönös előnyökkel. (Ő adta a ruganyos testét, testes lovagja meg a megfelelő pillanatokban és helyeken alányúlt…) A legközvetlenebb munkatársakon kívül (akiknek érdekükben állt hallgatni) senki sem tudott a románcról. A csapatépítő bulikon még egymás pillantását is kerülték. (Ezek voltak szerelmük legizgalmasabb pillanatai: a titkolódzás gerjeszti a vágyat.) Kati Sándor szeretője volt, cserébe pedig Sándor megtámogatta Kati karrierjét. Ez az etyepetye jó pár évig eltartott köztük.
Közben Kati karrierje egyre feljebb ívelt, már-már a nyugati csillagokat verte – mígnem megelőzte a ranglétrán az időközben eltunyult Sándort. A szerelem kihűlt, megfáradt. Nem voltak nagyjelenetek vagy szemrehányások.
Egyszerűen elváltak útjaik, és mivel alig érintkeztek már a munkahelyükön, egy idő után az ágyban is felhagytak vele. Kati ezerrel pörgött, dolgozott, és nem hiányzott neki semmi, amikor este holtfáradtan bevetette magát az ágyba. Esetleg egy még puhább párna – azt meg kapott a Dormeoban. Régebben úgy gondolta, hogy talán beszerez egy csivavát… Végtére is divatos kutya, az oldaltáskában is elfér, és még öltöztetni is lehet. Aztán letett erről az álmáról, belátta, hogy neki még a virágai is elpusztulnak, mert elfelejti megöntözni őket.
Lassan úgyis csak látogatóba járt a lakásába, mert az eddigieknél is többet utazott. A szüleit, testvéreit kéthavonta egyszer látogatta. Olyankor ajándékokat vitt, elmesélte a sikereit, és a lehető leggyorsabban lelépett, nehogy elkezdjenek faggatózni. Jól van, jól, de van valakid? És nem akarsz még férjhez menni? Úgy érezte, aki ilyet kérdez, annak bepókhálósodott az agya. Hisz még előttem az élet, nem látjátok?! A többiek sorsa meg nem érdekelte különösebben – mindenki oldja a maga életét! Már elmúlt harminc, régi barátnői közül sokan férjhez mentek, gyereket szültek, sőt páran el is váltak. A buták! Ő kivárja a királyfit, addig meg szorgos méhecske módján dolgozik a fényes jövőn – és degeszre keresi magát, bolondját járatja a világgal. Mondanom sem kell, hogy nem nálunk képzelte el azt a fényes jövőt. Ekkoriban már a multi külföldi központjában dolgozott, ahol idővel vett egy – az itthoninál jóval kisebb, de azért takaros – kis lakást. Már éppen kezdte unni a mókuskereket, az edzőtermet, a napi „kitöréseket” ezerrel, smink le, smink föl, mikor végre belépett az életébe: a Férfi.
Először persze észre sem vette, az egyik kolléganője hívta fel rá a figyelmét. Ez a kolléganő, Brigitte fiatalabb volt Katinál, de hasonló poszton dolgozott, mint ő. Nagyon elegáns, drága ruhákat hordott. Kati egy ideje versenyzett vele, bár ezt Brigitte valószínűleg nem tudta. Ő nem igazán törődött Katival, aki a kelet-közép-európai részlegen dolgozott. Brigitte otthon volt a nagyvárosban, ahova Kati csak beköltözött. Szülei is jóval gazdagabbak voltak. Brigitte csak gyakorlatot akart szerezni egy multinál – meg itt könnyebben találhat egy gazdag férjet. Ha meg nem jön a herceg, a legrosszabb esetben visszamegy apja vállalatához, amely korrekt jövedelmet biztosít számára. A nővére is a családi cégnél dolgozik. Brigitte nem akart ott ragadni, úgy érezte, neki tágasabb a világ: ő többre képes.
Ekkor jelent meg az egyik (kisebb) társtulajdonos fia a színen, hogy feladva a léha életet, végre megkomolyodjon, és beletanuljon az üzleti életbe. Nevezzük Adamnak. Brigitte úgy érezte elérkezett az ő ideje, diszkréten támadásba lendült. Katinak feltűnt a lány ügybuzgósága – és ő is kiszúrta Adamet. Adam csak jól járt, mert ha segítségre volt szüksége, vagy akár csak nem akart egyedül ebédelni, mindig két lány ugrott: Brigitte és Kati. Brigitte vibrált, napról napra szépült. Kati nem hagyta magát, tartani akarta vele a lépést. Rengeteg pénzt beleölt, hogy a legjobb formáját hozza. Egy idő után Adam rájött, hogy neki a kisujját sem kell mozdítania, a két nő haptákban áll. Esténként bátran megihatott néhány pohárral, mindig ott volt az egyik, aki hazafuvarozta.
Eleinte Brigitte volt a megmentő, de Kati sem hagyhatta magát. Brigitte mindig a saját autójával „mentett”, erre Kati úgy döntött, ő sem megy céges kocsival, és vett egy új autót. Ne gondolja már ez a srác, hogy ő kevesebb, mint az a másik! Katinak rögeszméjévé vált Adam. Mindenképpen úgy érezte, mellette van a helye.
Egy nap Adam váratlanul elutazott. Nem telt bele sok idő, Katit hazaküldték, és egy másik ambiciózus lány jött a helyére… Mialatt ugyanis Adam kegyeit hajszolta, nagy versenyben kedves barátnőjével, elfelejtett dolgozni. Ezt pedig egy multinál hamar kiszúrják! Csak az eddigi eredményeire való tekintettel nem váltak meg tőle. Remélték, a visszaesés „megáll”, és otthon ismét szép eredményeket produkál majd... Hiába érvelt a gazdasági válsággal, a keleti blokk vásárlóerejének visszaesésével, úgysem hallgatták meg.
Eladta a lakást és az autót, kifizette az adósságait, és szépen hazavezetett a céges kocsival. A szüleinél lakott, míg ismét sikerült lakást vennie, egy jóval kisebbet és szerényebbet, mint amiből egykor külföldre költözött. A munkahelyén már nehezebb volt a helyzet, de mivel jobbat nem talált, tűrte a pusmogásokat, a fura tekinteteket. Mert mindenki tudta, hogy megszaladt karrierje valahol elakadt.
Bizonyítania kell, ha a helyén akar maradni… A nagy hajtásban egyetlen vigasza az volt, hogy Brigitte ugyanúgy pórul járt, mint ő (ha nem még nála is nagyobbat esett).
A nagy munkának meg is lett az eredménye. Mint a legjobban teljesítő „keleti” alkalmazottak egyike, egy év múlva ellátogathatott az egykori munkahelyére, a multi külföldi központjába. Bár ne ment volna! Büszkén és vidáman indult neki, fülig ért a szája, míg beszédbe nem elegyedett az egyik volt kollégájával. Szerencsétlenségére rákérdezett Brigitte sorsára, abban a biztos tudatban, hogy ha valaki, akkor Brigitte ma sokkal szerencsétlenebb, mint ő. – Brigitte gyakran látogat ide, mióta feleségül ment Adamhoz ! – hangzott a válasz. Csak azért lépett ki, hogy időt adjon a fiúnak. Bevált a számítása. Mikor Adam visszatért, sem Brigittét sem Katit nem találta. Először Kati után kérdezősködött, de mikor megtudta, hogy Kelet-Európában él, már nem volt nagy kedve megkeresni. Brigitte viszont elérhető közelben maradt.
Kati csak most látta be, mekkora butaságot csinált, amikor egy olyan lánnyal kezdte a „ki a gazdagabb?” nevű játékot játszani, aki jóval felette állt. Úgy érezte, ő az a mesebeli béka, aki elirigyelte az ökörtől a nagyságát, és úgy gondolta, ha felfújja magát, nagyobbra tud nőni. Szerencsére neki csak a hiú álmai pukkadtak szét. Te jó ég! Hiszen ha ez a verseny tovább folyik köztük, rámehetett volna mindene, amit eddig elért: a munkája, sőt az élete is. Adam pedig, aki ilyen könnyen tudott választani köztük, meg sem érdemelte volna ezt az áldozatot.
