Koronavírus ide vagy oda, a szerelem utat tör magának. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Bernadett (28) és János (34) története. A fiatal pár nem engedte, hogy a járványveszély az útjukba álljon. Szeretik egymást, és együttélésüket – ahogyan azt korábban eltervezték – egy hangos igennel is megpecsételték.
Betti és Jani közös története 11 évvel ezelőtt, egy szép nyári napon indult, amikor a két nemesócsai fiatal összetalálkozott a helyi kis fagylaltozó előtt. Megismerkedésük cseppet sem sablonosan, hanem viccesen, kicsit bohókásan kezdődött – mint minden nagy dolog az életben. Hiába éltek egy faluban, nem ismerték egymást, sőt, azidáig nem is tudtak egymás létezéséről.
Betti így emlékezik vissza a nagy napra: „Mikor megláttam őt, épp a fagyizó előtti asztalon feküdt. Odaszóltam neki, hogy nem itt kell feküdni, hanem otthon, az ágyban. Erre hetykén visszaszólt, ne szóljak bele abba, hogy ő mit csinál. Csipkelődtünk egy sort, s magam sem tudom, miért, de megtetszett a hetykesége. Nem játszotta meg magát, nem volt körülötte cukormáz – pedig épp egy fagyizónál voltunk. A telefonja az asztalon feküdt, a kezembe vettem, és bepötyögtem a telefonszámomat, majd megcsörgettem. Szóval, én voltam a kezdeményező.”
Úgy tűnik, a sors is úgy akarta, hogy Betti és Jani egymáséi legyenek, mert azontúl úton-útfélen egymásba botlottak. Egy idő után ezek a találkozások nem csupán a véletlen művei voltak, randizni kezdtek.
– Eljártunk fagyizni, hamburgerezni, éppen mihez volt kedvünk. Játszottunk egymással, mint macska az egérrel. Majd az ócsai utcabálon – júliusi tizenkilencedike volt, ennek pont 11 éve! – egy ismerősünk nekünk szegezte a kérdést: Ti most jártok? Egymásra néztünk Janival és kijelentettük: „Na, jó, hát akkor járunk!”
Jani azonnal a mélyvízbe dobta újdonsült barátnőjét. Pár nap múlva ünnepelték édesapja ötvenedik szülinapját, ahol már Bettivel az oldalán jelent meg. Buli volt ez a javából, süti, torta, zene, tánc, na meg ott volt az egész rokonság! Az akkor 17 éves lány megismerkedett az egész családdal. Megszeppent kicsit, mégis könnyen vette az akadályokat, bájos mosolyával azonnal mindenkit levett a lábáról.
Tudjuk, hogy az élet egy nagy libikóka, ezért az ő párkapcsolatukban is voltak nehezebb időszakok, ám közös erővel minden civódáson átlendültek, s immár 2009 óta boldog párt alkotnak. 2012 novemberében úgy döntöttek, hogy ha már ilyen szorosan vannak, akkor összebútoroznak.
A következő évben megszületett első kislányuk, Kitti. Nagy volt a boldogság, Kittivel lettek igazi család, ő lett a nagypapák és a nagymamák szeme fénye. Három év múlva újabb kis csoda érkezett közéjük: napvilágot látott második kislányuk, Rebeka. „Rebi kitesz két fiút, olyan eleven! Mikor rosszalkodik, mindig csak kis Józsinak hívjuk” – teszi hozzá viccesen Betti. Így ekkora már Betti és Jani két gyermek boldog szülei voltak, de még mindig afféle vadházasságban éltek.
Májusi esküvő kilátásban
– Nem rajtam múlt a dolog! – jelenti ki Betti. – Ám azt tartottam, Janinak kell lépni. Tudtam, hogy Jani fejében is meg kell érni a gondolatnak, mellette azt akartam, hogy szívből óhajtsa a házasságot, mint egy igazi „szívemberhez” illik. Néha felhoztam a témát, de Jani hárított, így türelmesen vártam. Egészen tavaly júliusig, mikor is „az ezentúl együtt járunk” kijelentés szokásos évfordulóját ülték.
– Ismét csak július 19-e volt a nagy áttörés napja! Jani letérdelt elém, és megkérdezte, hogy akarok-e a felesége lenni. És mit szólnék hozzá, ha a következő évben, pontosan május 16-án összeházasodnánk. Bár ma sem tudom, miért éppen ezt a napot tűzte ki a nagy napnak, de nem firtattam, boldogan igent mondtam! – meséli a friss feleség. Igen, immár feleség, ugyanis a koronavírus-járvány miatt előbbre hozták az időpontot, és 2020. március 28-án egybekeltek.
Mikor berobbant a koronakrízis, Betti már érezte, hogy baj lesz, ezért előzetesen konzultált a faluházával, ahol elmondták neki, hogy lakodalmat tartani tilos. Végül azt tanácsolták a fiataloknak, ha mindenképpen meg szeretnének esküdni, inkább hozzák előbbre az egybekelés időpontját, mert nem tudni, mi lesz később. „Gondolkodtunk, hogy mi legyen, az is felmerült, hogy kitoljuk későbbre a szertartást, mikorra visszarendeződik a világ, de ez Janinak nemigen tetszett. Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy legalább az esküvőt megtartjuk. Így a hivatali instrukciók alapján egybekeltünk.
Vannak helyek, ahol nem a kimondott igen, hanem a háromnapos lagzi teszi érvényessé a házasságot, s ilyenkor mulat a falu apraja-nagyja. Ennek egyelőre búcsút kell mondani, mert ma még a hat fős esküvő is tömegrendezvénynek számít. Ám vannak, akiket ez sem tántoríthat el, nem imádkozzák vissza a zenésztől, fotóstól a foglalót, ehelyett maszkban-kesztyűben megesküsznek.
Előrehozott esküvő
Mivel mindenkivel májusi dátumban egyeztek meg, ezért az összes szolgáltatót fel kellett hívni. Nem volt egyszerű Bettinek, hiszen melyik menyasszony mond le szívesen a gondosan megtervezett lagzijáról?
– Két napig egyfolytában sírtam. Mindenről a lagzi jutott az eszembe. – A harmadik nap aztán kitörölte a könnyeket a szeméből, lapozott egyet élete könyvében, és izgatottan várta a házasságkötés napját.
Izgalmasan telt a készülődés is, hiszen az érvényben lévő óvintézkedések korlátozták a fodrászokat és a kozmetikusokat a munkavégzésben, és a virágkötők sem dolgozhattak. Végül a barátnők összefogtak, Bettinek szerencséje volt, mert a barátnője fodrász (ő volt egyben a tanúja is). Vele az ünnepi frizura gondját könnyedén letudta, majd egy másik barátnő, Andi készítette el a sminkjét, ő segített az öltözködésben is és a menyasszonyi csokor sem hiányzott. A virágkötőnél megannyi művirág lapult a boltban, Betti amúgy sem vágyott élő csokorra: így örök emléket kapott a műcsokorral. Ruhája szintén különleges volt.
– A nővérem felajánlotta, hogy nekem adja az esküvői ruháját, amit anno méretre szabva készítettek. Nagyon örültem neki! A szigorú előírások miatt ő nem vehetett részt az esküvőn, ám azzal, hogy az ő ruhája volt rajtam, úgy éreztem, ő is itt van velünk.
Betti végül meseszép menyasszonyként állt daliás vőlegénye mellett az anyakönyvvezető előtt. A községházán keltek egybe, és szigorú szabályok uralták a szertartást. Az ifjú páron kívül kizárólag a két tanú, jóbarátok, Ancsu és Ádám vettek részt az esküvőn. A hivatal részéről pedig az anyakönyvvezető, illetve az eskettető polgármester volt jelen. Mindegyikük szájmaszkot viselt.
Bettiék ennek is megadták a módját! Az eredeti tervek szerint a dekoráció fehér-kék színben pompázott volna. Ennek megfelelően a vőlegény és a tanúk is egyaránt kék színű szaténból varrt szájmaszkot viseltek, míg a menyasszony fehérrel takarta el arcát. A maszkokkal a falu ügyes kezű kézművesei lepték meg őket. Minden részlet a helyén volt, a végén mégsem tudták megállni huncutkodás nélkül.
– Amikor a polgármester úr elkezdte a beszédét, Jani alig tudta visszafogni magát – emlékezik vissza Betti. Ám hamar visszarázódtak az ünnepi hangulatba. Végighallgatták a polgármester úr beszédét, ám Jani később sem hazudtolta meg magát. A kérdésre, hogy feleségül fogadja-e Bettit, csak annyit felelt: „Ám legyen!” S mikor annak rendje, s módja szerint elérkeztek a hitvesi csókhoz, félrehúzták szájmaszkot, s egy apró, röpke csókot leheltek egymás ajkára.
A kék volt az esküvőjük színe: a kék szimbolizálja az eget és a vizet. Betti és Jani ezért is szeretett volna a Duna, a nyugodtan hömpölygő kék víz mellett összeházasodni. A kék a remény színe, az egységé, a hűségé és a becsületé. Azt mutatja, hogy az ösztön a logika fölé kerekedik, és az élet győzedelmeskedik a félelem fölött.
Bazi nagy ócsai lagzi!
A szokásos gratulációk elmaradtak, hiszen az előírások ezeket sem engedélyezik, így a szertartás végeztével a jegyespár hazafelé vette az irányt. A kislányaik már izgatottan várták őket. Hivatásos fotóst nem tudtak hívni, ám ezt is megoldották, mobiltelefonnal készítették el az ünnepi fényképeket. Ehhez kimentek az eredetileg kiválasztott helyszínre, a Duna partra (imádják a vizet). Ide már a lányok is velük tartottak, akik ugyan szomorkodtak, amiért az eskütételnél nem lehettek jelen, de a közös fényképezkedés némiképp kárpótolta őket. Ezután otthon, szűk családi körben ünnepeltek. Az ifjú házaspáron kívül csak a két gyönyörű kislányuk és Betti anyósa voltak jelen, később csatlakozott hozzájuk Andi. Finomakat falatoztak, beszélgettek, nevetgéltek, s persze, ha már esküvő, akkor a tánc sem maradhatott el!
Így lett Horváth Bernadettből boldog Hrdlovics-feleség! A lakodalom most elmaradt, de senki se féljen, lesz itt még bazi nagy ócsai lagzi!
