Pszichoterápián a lélektani eszközökkel végzett kezelést értjük. Egyik ilyen eszköz a biblioterápia, azaz a könyv (görögül biblion: könyvecske), az olvasás felhasználása a gyógyításban.
Az orvosi szakirodalom így határozza meg: a biblioterápia igyekezet az ember egészségi kultúrájának és életvitelének befolyásolására, a színvonalas irodalom olvasásának (esetleg művelésének) ajánlásával. Gyógymódként először nem a lélekgyógyászok (pszichiáterek) ajánlották, hanem a könyvtárosok a múlt század derekán.
(Kép forrása: byronbibliotherapy.com)
Szűkebb értelemben a biblioterápia azt jelenti, hogy a betegnek az orvos elolvasásra ajánl valamilyen könyvet, majd annak tartalmát közösen megbeszélik. Az olvasó azonosulhat a könyv (regény, novella, vers) valamelyik szereplőjével. Ez az azonosulás, a regényhős helyzetébe való beleélés, segíthet az olvasó saját érzelmeinek kifejezésre juttatásához.
Az orvossal vagy a betegtársakkal való megbeszélés az érzelmek elmélyülését hozhatja. A biblioterápia fő alkalmazási területe a depresszióban, a szorongásban szenvedő beteg érzelmeinek pozitív irányba való terelése.
Tágabb értelemben azonban a biblioterápia kiválóan alkalmas – s ez adja mostani aktualitását – a pandémia miatt bezártságra ítélt, a társadalmi (szociális) kapcsolataiban gátolt ember érzelmeinek befolyásolására is.
Főleg az idősebb emberek viselik el nehezen a rájuk kényszerített magányt, amely hajlamosít a „sötét” gondolatok megjelenésére. Ezek megelőzésére ajánlunk néhány könyvcímet. S mivel a biblioterápia alapszabálya, hogy az orvos csak azt a művet ajánlja, amit maga is elolvasott, íme néhány példa.
Kellemes felüdülést biztosít Gabriel G. Márguez regénye a Szerelem a kolera idején. A regénybeli hősök szerelme félévszázados lappangás után az aggkor küszöbén lángol fel – és teljesül be. „Márguez mindent tud az emberi lélekről” – állítja a spanyolul írt regény magyar fordítója. Nos, ez a „mindentudás” adhat választ a bezártságra, a „távolságtartásra” ítélt embert gyötrő kérdésekre is.
Annak, aki a romantikus szerelmi történet helyett komolyabb, a járvány idején bátorságra, helytállásra buzdító gondolatok olvasására vágyik, ajánljuk a francia Albert Camus A pestis című regényét. A regényben megtalálható napjaink oltáselleneseinek, a járványt tagadóinak jellemzése is: „Még senki sem fogadta el igazán a betegséget. A legtöbbjük arra volt elsősorban érzékeny, ami megzavarta életmódjában, vagy sértette érdekeit.” A regény elolvasása segít a komor gondolatok elűzésében is, hiszen a főhős, Rieux doktor azzal zárja pestiskrónikáját, hogy csak a csapások idején válik nyilvánvalóvá: „az emberekben több a csodálnivaló, mint a megvetnivaló”.
S hogy magyar regényt is ajánljak: olvassuk el Mikszáth Kálmán A fekete város című művét. A három évszázaddal korábban zajlott pestisjárvány csak „mellékszereplője” a történetnek, de mégis optimizmust sugall. Ha akkor vakcina nélkül is megállítható volt az epidémia, most – a többféle védőoltás birtokában – rajtunk (is) múlik, mikor tűnik el a pandémia. Addig is, bezártságra ítélve, gyűjtsünk lelkierőt a biblioterápiából.
