A bogarakkal bogarat ültettek a fülünkbe. Lassan ugyanis semmi más nem lesz jó és fenntartható, csak az ipari élelmiszer. A zsírok és a szénhidrátok után most már a fehérjét is bevitték a gyárakba. A bolygó megmentését célul kitűző lobbi a bogarakat ajánlja, s már épülnek is a „bogárgyárak”. Tücskök, bogarak és kukacok a tányérunkon!
Tudnivaló, hogy a lárvák, a tücskök és hasonló adalékok már ott vannak az élelmiszereinkben. Sőt, ezek bevezetését tervezik teljes értékű fehérje gyanánt. Az ember megrémül, hogyan lehet ezeket felkutatni.
(© land of arca)
Minimum két-három éve már piacon vannak a rovarfehérjéket tartalmazó, tészta alapú élelmiszerek, és az EU januárban már hivatalosan is jóváhagyta, hogy lehet használni a lisztkukacot az élelmiszerekben. Ha megnézzük az összetevők listáját, láthatjuk, hogy ma már szinte az összes iparilag előállított, lisztet tartalmazó élelmiszerben benne van. Ezt a vásárlók nemigen tudják. Pedig a szupermarketekben kapható élelmiszerek már évek óta genetikailag módosított anyagokat tartalmaznak, cukrokat és keményítőket, tartósítószereket, ízesítőket, ízfokozókat, ipari olajakat, keményített zsírokat – és rendkívül magas a nehézfémtartalmuk. Ezek az élelmiszerek mérgezőek, és nem azzal a szándékkal állítják elő őket, hogy tápláljanak bennünket.
Az iparilag előállított élelmiszerekben alig van tápanyag, ízfüggőséget okoznak, és átállítják a hormonjainkat; egyszóval megágyaznak a civilizációs betegségeknek. Amióta megnyíltak a határok, illetve felépültek a plázák és szupermarketek, mi nagy örömmel elkezdtük fogyasztani ezeket a külföldről behozott ipari élelmiszereket. Senki nem húzta meg a vészharangot, hogy ezek nem valódiak, és átprogramozzák a szervezetünk egész biokémiáját. Harminc év alatt nálunk is megnőtt a túlsúlyosok és elhízottak aránya, mert a szervezet nem tudja a sok adalékot rendesen megemészteni.
S most, mikor az EU hivatalosan is jóváhagyta a rovarok és a lisztkukac felhasználását az élelmiszergyártásban, a mérgező ipari áruk még mérgezőbbé válnak. Ezért ne vásároljunk olyan élelmiszert, melynek sok összetevője van, mert azok között a kukac bizony elveszik.Olyat vásároljunk, amelyben kevés összetevő van! Ne vásároljunk bonbont, csokoládét, kekszeket a gyerekeknek. Az ipari élelmiszer egyenes út a pokolba. Emlékezzünk csak vissza: a mi édesanyáink nem vettek napirenden nápolyikat, csokoládét; a régi gyerekek nem torkoskodtak ennyit...
Az ember persze megszokta a félkész élelmiszereket, mert az igazi étellel többet kell foglalkozni. S nem is akarja meghallani, mikor valaki meghúzza a vészharangot.
Mire figyeljünk vásárláskor?
Egyösszetevős élelmiszereket vegyünk: ilyenek a zöldségek, gyümölcsök. Száraztészták esetében legyen feltüntetve csak a búza. Vásároljunk itthon készült termékeket, kerüljük a határokon átívelő vállalatok termékeit. Figyeljünk a márkanévre is. A „BIO” jelzés nem átverés, mert nem egyszerű megszerezni ezt a tanúsítványt. A biotermékekben nincs lisztkukac, mert kukac nem adható hozzá, ha meg akarják őrizni a minőséget. A rovarok nehézfémeket, élősködőket tartalmazhatnak, és nem steril körülmények között élnek.
Egyes ázsiai országokban ma is fogyasztanak rovarokat. Mi fel vagyunk arra készülve, hogy ismeretlen élőlényeket együnk?
Az evolúció szempontjából erre nem vagyunk felkészülve. A mi emésztőrendszerünk számára emészthetetlen a rovarok kitinpáncélja, a rovarok lába stb. Nincsenek olyan enzimeink, amelyek képesek lennének ezeket feldolgozni: így aztán a patogén mikroorganizmusok veszik őket birtokba. Ezek az élőlények nem a szervezetünket táplálják, hanem a patogén mikroflórát. Sőt, szó szerint leblokkolják az emésztésünket. A mi számunkra éppen a rovarok jelentik az antitáplálékot. Az antitáplálék sokat feszegetett téma, a szélsőséges diéták hívei főleg a gabonát és a hüvelyeseket címkézték annak. Vajon mit szólnak most ehhez az új fehérjeforráshoz? Arról nem is beszélve, hogy a rovarok tenyésztéséhez sok antibiotikumot kell használni, így a rovarfehérje nagy mennyiségű antibiotikumot fog majd tartalmazni.
Már maga a lisztkukac is átverés, hisz tenyésztése semmilyen ellenőrzés alatt nem áll; és ugyancsak ipari eredetű a táplálása. Mi a helyzet az ehető gombákkal, amelyek szintén tartalmaznak kitint? Igen, a gombák is tartalmaznak kitint. A naponta szedett táplálékkiegészítőkben orvosi gombákat, hitachit (siitake) és reishi gombákat használnak. Az ehető gombákban is van kitin, ezért sokak számára valóban nehezen emészthetőek. Viszont a gombáknak van egy jó tulajdonságuk, hogy erősen detoxikáló hatásúak (magukhoz kapcsolják a nehézfémeket, így megszabadítva tőlük a szervezetet). A gomba gyakori fogyasztását mégsem tudjuk ajánlani. Vannak cégek, amelyek kettős extrakcióval dolgozzák fel a gombákat: így azok már nem tartalmaznak kitint. (Az extrakció kivonást jelent.) Ha nem vagyunk biztosak a kettős extrakcióban, akkor az orvosi gombát inkább teának készítsük el, mint Indiában és Kínában.
Mivel sok ipari élelmiszert fogyasztunk, megnőtt az allergiák száma. Számítani kell arra, hogy a bogarak fogyasztásával az érzékenységek aránya emelkedni fog. Szó szerint „hullni fog a férgese”. Az emelkedés óriási lesz. Az allergia autoimmun reakció, az emésztőrendszer károsodására utal. Az utóbbi években a sok ipari élelmiszerből nagy mennyiségű káros anyag, méreg, penészgomba és élesztőgomba került a szervezetünkbe, és megzavarta a bélkörnyezetet.
Ezek a patogén anyagok biotoxinokat, mikotoxinokat termelnek, amelyek felborítják a vékonybél nyálkahártyájának védőfunkcióját. Az utóbbi harminc évben forgalmazott élelmiszerekkel olyan anyagok jutottak és jutnak be a véráramba, amelyeknek nem lenne szabad oda bekerülniük. A rossz élelmiszerek fogyasztása következtében a belekben gyulladásos környezet alakul ki. A legtöbb mai, modern betegség alapja a sérült bélmikrobiom. Az elmúlt harminc évben majdnem minden harmadik ember emésztőrendszere sérült. A férgek fogyasztásával a folyamat felgyorsul.
A bogarak bogarat ültettek a fülünkbe
Egyre több ember kutatja, hogy mi egészséges, illetve mi nem az. És talán rájön arra, hogy elő kell venni az élelmiszerek elkészítésének régi, bevált technológiáit és módjait. A tizenkettedik órában vagyunk, hogy észbe kapjunk, és ne támogassuk az ipari élelmiszerek mértéktelen gyártását. Vegyük észre, hogy minden, ami most történik, szépen be van csomagolva valami zöld törekvésbe – amivel a „zöld” érzelműeket is átverik. A műhúst mint csodaszert tálalják elénk: „Szuper, végre rájöttünk, hogyan csökkenthetjük az üvegházhatást, hogyan oldhatjuk meg a vízhiányt. Mindent megoldottunk, mert megtaláltuk az új fehérjeforrást, ami fenntartható, mert ez az az út, amellyel Földünket meg tudjuk tartani.”
Szentigaz, hogy némely helyen elképesztő körülmények között nevelik az állatokat, olyan feltételek mellett, amilyeneket a hétköznapi ember elképzelni sem tud. Ezeket a telephelyeket elrejtik az emberek szeme elől. S ez rossz, igen! A globalisták azt mondják: Nézzék, ezek az állatok úgy élnek, hogy az már tarthatatlan. És gondoljanak arra, hogy a Földön egyre fogy a víz. Ennyi állat egyszerűen megterhelő a Föld számára!
Az elméletek szerint az embernek lassan talán levegőből kell élnie, mert azzal, hogy eszik, mindent tönkretesz maga körül. Valóban a nagyüzemi élelmiszer az egyetlen megoldás? Hisz nem a fenntartható hús a probléma, hanem a nagyüzemi termelésből származó hús.
Az emberek rászoktak arra, hogy a hús könnyen elérhető, a szupermarketekben elképesztő mennyiségű húskészítmény van, ráadásul olcsó, olcsó! Ezért nem gondolkodunk el rajta, hogy mi lehetne a követhető út az állattartásban. Nagyapáink és apáink még kisebb gazdaságokban és majorságokban nevelték az állatokat, s követhető volt a hús útja. És tökéletesen elég volt az, ami a telepről kikerült; nagyanyáink pedig tisztelték a tőkehúst. Az ajánlások szerint hetente kétszer elég lenne húsételt enni. S ne vásároljunk hatalmas ökolábnyommal ideszállított, nagyüzemi húst. Főleg olyan állatok húsát fogyasszuk, melyeket kisebb gazdaságokban nevelnek.
Erről kellene felelősen elgondolkodni, s nem a tehénkéket kiirtani vagy a családi kertecskéket felszámolni és betiltani (mint teszik például Hollandiában s most már szerte az Unióban). A globalista nagyvállalatok azt mondják: „Igen, a műhús az egyetlen fenntartható fehérjeforrás.” Ám a lepel mögött ott a hazugság. A sok műélelmiszert ugyanis ők állítják elő, s ők szoktatták és állították rá a „fogyasztókat”, vagyis bennünket, elkábított és gyanútlan kelet-európaiakat – ahogy ők lesznek a már épülő bogárgyárak haszonélvezői is.
Tücsökből készült liszt
Az utóbbi évtizedekben a keresetekhez képest olyan olcsó volt az élelmiszer a szupermarketekben, hogy mindenki azt kérdezte: minek strapáljam magam a háztájival? S ma mindenki házon kívül eszik. Az Új Nővel nemrégiben készítettünk egy felmérést a közétkeztetésben: s kiderült, hogy a nép „streetfoodot”, hamburgert, kebabot, halkonzervet akar enni, nem pedig zöldséget vagy tartalmas ételeket. Az étel útja pedig messzi homályba vész; ma már senki nem tudja, honnan származik az ételének az alapanyaga...
A rovarok adagolása a gyerekmenzákat, pékségeket, vendéglőket is érinti, mert fontos, hogy ezek az intézmények is figyeljenek az egészségükre. Ezért alapvető, hogy ne tegyenek az ételekbe olyan adalékot, amely szennyezett vagy manipulált DNS-sel rendelkezik, s ami hatással lehet a gyerekek és felnőttek ivarszerveire és az agyra.
Az utóbbi években az életünk kényelmessé vált. A csallóközben, ahonnan származom – de másutt is –, a falusi ember felhagyott a kertészkedéssel és az állattartással. Mert a szomszédban megnyílt a szupermarket. Itt minden olcsó volt, s nem érte meg bajlódni a palántákkal vagy a malackával.
Azóta lassan már a háztájit is betiltják, az udvar végében kapirgáló csirke a Föld nevű bolygó megrontója, az ipari élelmiszerek ára pedig az egekbe szökött. A rovarok ügye most arra késztet bennünket, hogy ébredjünk fel, és kérdezzük meg: Milyen irányba haladunk?
Rászoktunk a fogyasztói életre, arra, hogy minden van, s nem nekünk kell fáradni érte. Egy Mátrix-világba kerültünk. Rá kell döbbennünk, hogy a nagy cégek céltudatosan dolgoztak azon, hogy elveszítsük önmagunkat. Ki kell mondanunk, hogy Stop! az ipari élelmiszereknek, melyek célja az élelmiszerpiac globalizálása, az önellátás szétverése.
A médiában másról sincs szó, mint hogy senkinek nem kell a mi almánk és a mi burgonyánk, meg kell szüntetni a gyümölcsösöket és a kerteket, mert nincs szükség a háztájira vagy a kiskertekre. Pedig pont ezek lennének egészségünk zálogai. Hogyan léphetünk ki ebből a Mátrixból, amelyet éveken keresztül olyan gondosan készítettek elő számunkra? Egyszerűen. Minimalizáljuk a szupermarketekben való vásárlást. Alakítsuk ki a saját beszállítói hálózatunkat, kutassuk fel a helyi termelőket és piacokat (vagy teremtsük meg őket).
S végül: saját magunk is termelhetünk, hisz vannak balkonjaink, kiskertjeink, balkonládáink; építhetünk magaságyásokat. Ki kell szabadulnunk a globális láncok uralma alól. Mi, mindennapok emberei is meg tudjuk változtatni ezt a rendszert, és fenntarthatóvá tudjuk tenni az életünket. Mert ez az igazi fenntarthatóság, nem a lisztkukac és a rovarfehérje...
