Az újév ünnepléséhez hozzátartozik a zajkeltés – mostanában a durrogó petárdák, régen a kolompolás. A zajjal igazából a rosszat akarjuk elűzni. Régen igen változatosak voltak azok az eszközök, melyeket erre a célra használtak: karikás ostor, duda, csengő, kolomp. A mai hangos évbúcsúztatón a trombiták és petárdák ezeknek a gonoszűző eszközöknek a helyét vették át.
Újévkor az első nap szerencséjével az egész esztendő sikerét igyekeztek biztosítani. Gerencséren például már a kora reggeli órákban a mosdóvízbe pénzt szórtak, mert ettől reméltek gazdagságot az új évben. Egyes vidékeken pedig a mosdóvízbe egy piros almát tettek, ami szintén az egészség jelképe.
Még sokféle tiltás fűződik újév napjához. Közismert hiedelem, hogy újév napján semmit sem szabad kiadni a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. A lányok számára a nagy kérdés az volt: vajon ki lesz a „nagy ő”? A hallgatózásból való jóslásnak a legismertebb formája az ól rugdosása volt. Úgy vélték, ahányat röffent a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. Ha pedig nem ébred fel a disznó, akkor a lány még abban az évben férjhez megy.
Általános szokás volt, hogy újévkor házról házra járva jókívánságokat mondtak. A zoboralji Kolonban „szerencsézni” jártak, és a következőket mondták:
Az újévnek reggelén köszönteni jöttem,
A fiúi szeretet hozott ide engem.
Az Úr minden jókkal a házat szeresse,
A benne lakókat sokáig éltesse,
Boldog új évet kívánok!
Január hatodikát válasszuk a házszentelés napjának!
Ezen a napon a legtöbb helyen a szenteltvíz dézsákban, kádakban állt a sekrestyében. A hívek üvegekben és nagyobb edényekben is hordták haza. A szenteltvíznek gyógyító, gonoszűző erőt tulajdonítottak. Behintették vele vetéskor a magot, elléskor a borjút, csikót, kikeléskor a kiskacsát, tyúkültetéskor a tyúkot – sőt, az emberek jómagukat is.
Az Ipoly mentén a ház földjét is meglocsolták szenteltvízzel. A víz szenteléséből alakult ki a házszentelés, a koleda szokása. A katolikus falvakban a pap, a kántorral és a ministránsokkal megáldotta a házakat és a bennük lakókat.
A megszentelt krétával felírták az ajtóra az évszámot és a háromkirályok nevének kezdőbetűit. Úgy vélték, a felirat megvédi a házat a villámcsapástól és a boszorkányok rontása ellen. Vízkereszt napja nyit utat a sok vidámsággal, muzsikával járó farsang időszakának.
Január hatodikát, a karácsonyi ünnepkör záró napját vízkeresztnek hívják. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről, és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. Ennek emlékére az egyház ezen a napon tartja a víz megszentelésének szertartását: ebből ered a vízkereszt elnevezés.
Vízkereszt napján volt szokás a háromkirályjárás. Azt a bibliai történetet meséli el, amikor a napkeleti bölcsek felkeresték a kis Jézust. A szereplők térdig érő, bő fehér ingbe öltöztek, fejükre díszes süveget utánzó papírcsákót tettek. Három fiú aztán így járt házról házra, megemlékezve a három szent királyról. Menyhért vitte a csillagot, ami a legfontosabb kellék, mivel ez mutatta a királyoknak a Betlehembe vezető utat. Gáspár és Boldizsár pedig fakardot tartottak a kezükben. A legnépszerűbb általában Boldizsár, a szerecsenkirály szerepe, amihez az arcot jól össze kell kormozni. Mielőtt beléptek a házba, engedélyt kértek. Ezután elénekelték a Háromkirályok napja című éneket. A végén ajándékot kaptak, majd továbbmentek.
József Attila
BETLEHEMI KIRÁLYOK
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
