Semmi kétség, hogy a nők is szeretik a különleges sportokat. Van, aki hobbiból csinálja, mások – összekötve a kellemeset a hasznossal – oktatják is a hobbijukat, amiért annyira lelkesednek. Mi lehet a különleges hangzású bosu vagy a népszerű insanity? Mi a különbség a rúdfitnesz és a rúdtánc között?
Képriportunkban ezekre a kérdésekre kapunk választ, miközben megismerhetünk öt különlegesen kitartó, aktív életet élő lányt.
Viola Ágnes (22) testnevelési főiskolás, bosuoktató
– Kézilabdáztam, piláteszeztem, fitneszbe is jártam. Ott találkoztam a bosuval. A bosu egy fitneszsegédeszköz, amellyel erősíteni tudjuk testünket, növelhetjük állóképességünket. A gyakorlatokat cipőben és mezítláb is végezhetjük. Az utóbbi gyakorlatok előnye, hogy így a lábfejünk apró izmait is meg tudjuk erősíteni. A bosu egy angol kifejezés, a both side up(mindkét oldala használható) rövidítése. Az eszköz egyik oldala a keményebb platform rész, a másik a puhább, rugalmas rész, és mindkettő bevethető. Létezik külön fitneszbosu- és piláteszbosu-edzés. Most készülök a második bosutanfolyamra. A bosu kíméli az ízületeket, jó segédeszköz a focistáknak, a kézilabdásoknak. Kardiogyakorlatokat is lehet rajta, vele végezni, hiszen a nők többsége zsírt szeretne égetni. Segít tehát az alakformálásban.
– Az elején nehezebben megy, de bele lehet tanulni. A dunaszerdahelyi Premium Pilates Studio & Joga edzője vagyok. Egyelőre csak lányokkal foglalkozom, de fiúk is csatlakozhatnak. Hattól többen nem tornázhatunk egy csoportban. Bosuversenyek nincsenek. Az edzésen egész idő alatt a bosun vagyunk: állunk, ülünk, fekszünk, és egyben tornázunk. A lényeg, hogy gyorsan reagáljunk, és gyakorlat közben meg tudjunk maradni a szeren. Jók a visszajelzések, és már látom, hogy a gyakorlatok ismétlésszáma növelhető. A bosu nem a legdrágább sporteszköz, hát sokan meg is veszik, de arra azért drága, hogy otthon, az ágy alatt porosodjon.
Anita Fejesová (27) közgazdász, rúdfitneszező
– Örökmozgó vagyok. Tizenöt éves koromtól fociztam, azután a nagymegyeri kultúrházba jártam táncra, később rövid ideig salsáztam Révkomáromban. Ennek vége lett, mert a tanárunk kiment külföldre. Tetszett a rúdfitnesz, de Pozsony és Győr – a legközelebbi helyek, ahol kipróbálhattam volna – messze van. Ekecsi vagyok, vártam, hátha akad társam az ingázáshoz. Szerencsém volt, mert közben rúdfitnesztanfolyam indult Dunaszerdahelyen. Sokan kezdtünk, de kevesen maradtunk, csak a legkitartóbbak.
A rúdfitnesz nem rúdtánc. Tudom a különbséget, mert hosszú ideig táncoltam. A rúdfitnesz több erőt igényel. Sport, amelyet olimpia sportágként is szeretnének elfogadtatni.
– Lényege nem a magamutogatás, de azért belevihetünk jócskán művészi elemeket. Szeretem a határaimat próbálgatni, mindig is az érdekesebb, izgalmas sportok vonzottak. A rúdfitneszben azt szeretem, hogy szép mozdulatsorokkal dolgozik, miközben minden testrészt megmozgat. Hetente egyszer járok órára, de már van saját rudam: napi rendszerességgel otthon is fogok edzeni. Az otthoni rúdon erősítek, és tökéletesítem a könnyebb gyakorlatokat. A veszélyesebbeket nem fogom egyedül próbálgatni. Szeretném, ha a lányokkal összeállnánk egy közös szereplésre. Amikor már össze tudjuk hangolni a gyakorlatokat, rendezhetnénk egy bemutatót. Azután ki tudja… A határ a csillagos ég! A szüleim – főként az édesanyám – mindig támogattak. Tudják, hogy imádok sportolni.
Házi Csilla (29) tánctanár, insanityedző
– Eredetileg tánctanár vagyok, huszonhárom éve táncolok. Táncművészeti főiskolát végeztem Pozsonyban, nálam a sport és a tánc egy tőről fakad. Négy éve lettem zumbaoktató. Három évvel ezelőtt bukkantam az insanityre a YouTube-on. Nagyon megtetszett, és önerőből kezdtem tanulni. Ma azt mondom: az insanity a legőrültebb, legintenzívebb kardioalapú edzésprogram! Feltalálója Shaun T amerikai fitneszguru. A nehézségi szint alapján helyesen megválasztott gyakorlatokkal mindenki megmérettetheti itt magát. (Nem ajánlott viszont kezdőknek, szívbetegeknek, térdproblémásoknak és gyerekeknek sem.) Valamilyen sportolói múlt kell hozzá. Először kisebb baráti csoportot alakítottunk, a lányoknak igen megtetszett az insanity.
Egyre többen kérdezgették: mi is ez? Az első órámon mindenkit lemérek. Ilyenkor mindig könyörgök, hogy utána már ne álljanak mérlegre, mert az edzések után többet fog mutatni.
– Az insanity révén a zsírtömeg izommá alakul. Átlagosan viszont 13 cm-es körméretcsökkenést is elérhetünk vele az egyes tájékokon. Létezik hozzá egy ajánlott étkezés, de tapasztalatom szerint nem kell szigorú diétát tartani. Reggelire egy kis joghurt vagy müzli, ebédre ami csak belénk fér, vacsorára egy kis gyümölcs vagy zöldségsaláta. Az edzésprogram kilenchetes. Hétfőtől péntekig mindennap tartunk 60 perces edzéseket. Eszközök nem kellenek hozzá, csak a saját testünk.
– Mit csinálunk? Helyben futást, helyben ugrásokat, fekvőtámaszokat variálunk különböző gyakorlatokkal, kitartásokkal, mozdulatokkal. Kiváló stresszlevezető. A lányok a napi munka után kimerülten jönnek az edzésekre (este kilenctől tízig), és jó hangulatban, feldobódva mennek haza. Az insanity nem versenysport, hanem életmód, és aki kipróbálja, a megszállottja lesz. (Azt, hogy ez nemcsak sport, hanem valóban életmód, Csilla azzal is bebizonyította, hogy időközben sikeresen részt vett a budapesti maratonon.)
Szabó Orsolya (26) hotelmenedzser, a lovaglás szerelmese
– Megyeri vagyok, de gyerekkoromban a nyári szünidőket Bogyaréten töltöttem a nagymamánál, ahol birkák kaszálták a füvet, tyúkok kapirgáltak. Nekem ez idilli világ volt, ahova örökké visszavágyom. Nagyapám sokszor megígérte, hogy elvisz majd lovagolni, de maradtunk a búcsús pónilovaglásnál. Én viszont mindig azt mondogattam: ha majd lediplomázom, igenis veszek egy lovat! Az egyik barátom aztán szülinapomra meglepett egy próbalovaglással, és utána már nem is akartam leszállni a lóról. Az ottani edzővel mindjárt meg is állapodtam, s azontúl Nyúlba jártam át edzeni, majd később Pannonhalmára (mikor a lovarda átköltözött). Középiskolás voltam, de már volt jogosítványom, a szüleimtől csak az autót kértem kölcsön az útra, a rávalót nyári munkákkal beteremtettem.
Emlékszem, az egész nyarat végiglovagoltam, az első tereplovaglásomkor, októberben szakadt az eső. Semmit nem láttam, de nem számított, csak az érzés, hogy lovon vagyok, s egyek vagyunk a lóval!
– Igazság szerint kemény tréningjeim voltak. Edzőm az angol stílusú lovaglás feltétlen híve volt, a díjlovaglás alapjait tanította velem. Soha nem versenyeztem, nem is szeretnék, de halálosan komolyan vettem-vettük a tanulást. Közben tovább mondogattam, hogy amint befejezem az iskolát (angol–orosz szakon végeztem Nyitrán), veszek egy lovat. Minden nyarat végigdolgoztam, a pénzt félreraktam. Aztán találtam a közelben egy családot, ahova szintén kijártam lovagolni, s kiderült, bértartásban vállalnák a lovamat.
– Mert akkor már találkoztam a lovammal! Magyar félvér–arab keverék, és nem volt származási lapja, ezért jobb áron jutottam hozzá. Még nem államvizsgáztam le, mint megígértem magamnak, de hát alkalmi vétel volt! Azóta minden napot a lóval kezdek. Olyan a munkám, hogy a délelőttjeim szabadok, s a reggeli kávémat mellette iszom meg. Nekem ezek a reggeli rituálék feledhetetlenek. Mikor közeledek, már messziről látom, hogy örül nekem. Érzem, hogy ugyanúgy ragaszkodik hozzám, mint én hozzá. Nem hiszem, hogy bármikor is cserbenhagyna.
Együd Zsuzsa (44) ügyvezető igazgató és lánya, Együd Zsuzsika (23)egyetemista, akik MEGÚSZTÁK…a Balatont.
„Palóc lányok a Balatonon, nem ússzák meg szárazon!” – állt a felirat a sajóméhi származású, de ma már Pozsonyban élő két bűbájos nő szurkolótáborának trikóin. Az idei Balaton-átúszásra, a Révfülöp és Balatonboglár közötti 5,2 km-es táv teljesítésére több mint 7000 ember vállalkozott. Köztük Zsuzsáék is!
– Már több éve készültem a Balatont meghódítani – mondja Zsuzsa. – Munka után heti rendszerességgel járok úszni az uszodába, nyáron pedig a Draždiak tóhoz. Ez olyan nekem, mint másnak az agykontroll. Inspiráló, kikapcsol, hiszek az úszás gyógyító erejében. Az egyik ilyen lazító délutánon a medence szélén elhatároztam, hogy akkor most idén átúszom a Balatont! Nem avattam be a tervbe a családot, de a férjemnek és a lányomnak is feltűnt, hogy sokat elvagyok. A lányom, mikor értesült a szándékomról, azonnal közölte: veled tartok. Ő is rendszeresen úszik, versenyzik is.
– Nem akartam cserbenhagyni anyut! – mondja Zsuzsika. – Bátor édesanyám van, tavaly egy komoly májműtéten esett át. Vitalitása lehengerlő, és ennek az egész család örül! Apu szurkolótábort szervezett körénk, trikókat készíttetett a nagy napra.
– Komoly edzés áll mögöttünk – folytatja Zsuzsa. – Még személyi edzőt is fogadtam, heti négyszer edzettünk. Ez a felkészülés szükséges az izomzat számára. A medencében általában 4 km-t úsztunk le. A lányom emellett még kondizik és korcsolyázik is. Már a kompon ülve éreztük a táv hosszát, mivel 40 perces volt a hajóút, ami átvitt bennünket a startmezőhöz. Az átúszásra 2 órát tippeltünk, amit sikerült is teljesíteni.
Zsuzsika 2 óra 7 perc alatt úszta át a tavat, én pedig nem sokkal lemaradva, 2 óra 16 perc alatt. Volt krízispont, mikor nem láttam sem a célt, de már a startot sem.
– Akkor megijedtem, de nem volt mitől, hiszen szinte minden húsz méteren állt egy vitorlás, amelyen meg lehetett pihenni.Megelőztem idősebbeket, fiatalabbakat, nőket, Adonisz-külsejű fiúkat, pocakos, tar fejű, naptejjel vastagon bekent férfiakat, 6 éves gyerekeket, de testi fogyatékosakat is, meg mókás csoportokat is, amelyek tagjai úszás közben még csevegtek is. Ők mind-mind erőt adtak ahhoz, hogy végigússzam a távot. Az utolsó néhány méteren, mikor mások gyorsítottak, én lelassítottam: ki szerettem volna élvezni a pillanatot! Ennyi felkészülés, edzés, akarat, elszántság… Nem akartam, hogy vége legyen. Az idén meghódítottuk a Balatont, de nem állunk meg: lehet, az idén még vállalunk egy tátrai hegymászást is.
Siposs Ildikó, Nagyvendégi Éva
