A közelmúltban két kiváló színművészt búcsúztatott el örökre a Komáromi Jókai Színház.
Turner Zsigmond október végén, életének 86. évében távozott az élők sorából. Pozsonyban született, majd Budapestre került, ahol 1943-ban az Országos Színészegyesület növendékeként Fedák Sári, Ajtai Andor és Bulla Emma mellett statisztált.
Turner Zsigmond
A háború után visszakerült Pozsonyba, ahol 1947-től a Szlovák Nemzeti Színház színésze lett. Ő azonban magyarul akart játszani, hát átszegődött az 1950-ben megalakult Faluszínházhoz. 1952-ben a Matesz alapító tagja, és alakításai – kiválóan megformált főszerepek és epizódszerepek sokasága – révén hamarosan vezető színésszé vált. Még a kisebb szerepekben is jelentőssé tette jellemformáló készsége, színészi tehetsége. Nyugdíjba vonulásáig – 1987-ig – több mint száz szerepet játszott szívvel-lélekkel. Számos csehszlovák és magyar filmben játszott, a legutóbbi évekig rádiózott. 2008-ban kapta meg a Jókai Színháztól az örökös tag címet.
Habár én már nem emlékezhetem rá a színpadról, színészkollégái elbeszélései alapján rendkívül tehetséges művész volt, éveken keresztül ő játszotta a bonyolultabb jellemeket. Ismertem viszont mint embert. Különösen az utóbbi években szaladtam össze vele többször, lévén, hogy közel laktunk egymáshoz. Dzsoni bácsinak – így szólították ismerősei – szurkálódó, érdes, mégis szellemes humora volt. Csodáltam ezt a rendkívül fitt embert, akin cseppet sem látszott a 86 éve. Az utolsó hónapokig önállóan, egy botra támaszkodva mozgott a városban, és teljesen friss elmével, morgolódva, kötekedve szórakoztatta a piacon az elárusítókat. Mikor utoljára találkoztunk, a szokásos viccelődései közepette arca egy kicsit elkomorult.
Csak annyit mondott: sok már neki ez a 86 év! Szeretne már elmenni… Ami nekünk szomorúság, neki talán megváltás volt. Búcsúzunk tőled, Dzsoni bácsi, nyugodj békében.
Januárban újabb szomorú hír érte a Jókai Színházat: életének 67. évében váratlanul elhunyt Németh Ica színművésznő. Nagyudvarnokon született, a pozsonyi Színművészeti Főiskola növendéke volt, majd 1966-tól a Matesz tagja. 1978 és 1983 között tett egy rövid kitérőt: a pozsonyi rádió magyar főszerkesztőségének munkatársa lett. 1984-től visszatért a színpadra. Elsősorban drámai színésznőként nyújtott kiemelkedő alakításokat, de jól meg tudta formálni a komikus karaktereket is. 1997 júliusa és 1997 decembere között – a legvadabb mečiarizmus közepette – a Komáromi Jókai Színház igazgatói posztját is betöltötte.
Németh Ica
Fontosabb szerepei: Adamecné (Szent Péter esernyője), Éva (Az ember tragédiája), Emília (Othello), Agata (Bűntény a Kecske-szigeten), Ranyevszkája (Cseresznyéskert), Gertrudis (Bánk bán), Millerné (Ármány és szerelem), Anya (Vérnász). Munkásságával kiérdemelte a Magyar Játékszíni Társaság Hűség-díját és a Szlovák Irodalmi Alap Életműdíját. Színpadi halálát Noel Coward: Forgószínpad című vígjátékában, Mary O’Donell szerepében már eljátszotta 2008 márciusában. Halálának napján a komáromi színház budapesti vendégjátékában, az Énekes madárban kellett volna fellépnie.
Németh Ica rendkívül zárkózott, ugyanakkor szenvedélyes természetű ember volt. Csak nagyon kevesek számára nyílt meg – ám ha valakit megszeretett, azt örökre a szívébe zárta. Művelt, széles látókörű ember volt, aki éles megjegyzéseivel „tette helyre” a dolgokat. Kiállását érzékenysége és igazságérzete diktálta. Legkedvesebb kolléganője és barátnője, Varsányi Mari így nyilatkozott róla: „Rengeteg jó tanácsot kaptam tőle, amit mindig érdemes volt megfontolni. Váratlan halálhírét – hasnyálmirigyrákban halt meg, amelyről maga sem tudott – csak most kezdem tudatosítani. Nagyon fog hiányozni.”
