A napraforgóolaj finom, mert a miénk. Gyermekként mindig a napraforgót csodáltam, a tündöklően sárga virágtengert, amely szinte világít a csallóközi földeken. Mindig arra gondoltam, hogy ez Tündér Ilona kibontott haja, mely szétterülni látszik a vidéken.
Nem voltam ezzel egyedül. Ugyanezt gondolta Nagy György és Bíró Pál is, csak ők a tettek mezejére is léptek. Hittek benne, hogy a napraforgó – amelyik a Csallóköz egyik jelképe – élettani csodával bír. A belőle sajtolt olaj tesz igazán jót a csallóközi embernek, hisz nálunk ültették, a mi napocskánk nevelte, nálunk szüretelték.
Amikor Nagy Györgyék anno (a messzi 1998-ban) beindították a búslaki bio tejgazdaságukat, tudatában voltak annak, hogy megfelelő takarmányt kell biztosítani teheneiknek.
– A tejelő teheneknek sok fehérjére van szükségük. Mivel a szójának 48%-os fehérjetartalma van, először szójában gondolkodtunk, és bio-szójapréselvényt vásároltuk külföldről takarmánynak. A végén kiderült róla, hogy génmódosított. Fehérje nélkül azonban nincs tej, s ekkor jött az ötlet, hogy napraforgót fogunk termeszteni, és belőle napraforgódugót préselünk majd. Illetve hivatalos nevén: pogácsát – meséli Nagy György, a búslaki olajgyár igazgatója, majd hozzáteszi, hogy a napraforgóolajat akkoriban még csupán melléktermékként kezelték. Először ezért egy kutyatápgyárnak adták el.
Mitől bio a bioolaj? A válasz egyszerű. A napraforgónak elsősorban vegyszermentes környezetben kell megteremnie. Nem elég, hogy azt mondják rá: ez „bio”. Mindezt laboratóriumi elemzésekkel kell, hogy bebizonyítsák!
– Aztán az egyik biokiállításon az egyik külföldi feldolgozó megkérdezte tőlünk, hogy ha van biopréselvényünk, akkor ugyebár van bioolajunk is– folytatja Nagy György. – Mondtuk, hát persze, hogyne volna! S ekkor ez az úr elmesélte nekünk, hogy a napraforgóolaj nagyon értékes, s azt is elmondta, hogy mennyit adnak egy tonna bio-napraforgóolajért. Amikor ezt meghallottam, akkor már tudtam, hogy a biotej csak egy kis megálló a cégünk életében, a nagy megálló csak ezután következik!
A pogácsából olaj születik
Tulajdonképpen ekkor vált a Búslak olaj a dunatőkési gazdaság zászlóshajójává. A bio-napraforgóolajat külföldre kezdték szállítani, közben rájöttek, hogy egy hihetetlenül minőségi terméket dobtak piacra, melynek valódi napraforgó íze és illata van. Néhány évvel később következett a harmadik megálló: ekkorra már vegyszermentesen el tudták távolítani az olaj erős illatát (hiszen ezt nem mindenki szereti). A biogazdálkodás tulajdonképpen a vegyszer- és műtrágyamentes technológiák alkalmazását jelenti. Ezenkívül a napraforgónak a feldolgozás összes fázisa alatt nem szabad semmilyen káros anyaggal találkoznia.
A tőkési olajat hidegen sajtolják, ami azt jelenti, hogy a préselés előtt a napraforgó nincs felhevítve. Ám mielőtt beérkezne a préshez, előtte többszörösen tisztítják és átszitálják, hogy semmilyen szennyeződés ne maradjon benne.
Ezután következik a sajtolás: nyomás alá kerül a mag, mely szétrobban, tehát oldalt kicsurog az olaj – ami persze még nyers –, elöl pedig kipotyog a préselvény. Az olaj ezután három tisztítási fázison megy keresztül, majd végeredményben egy hihetetlenül tiszta, szűz bioolajat sikerül az üvegbe csurgatni. S hogy mitől annyira fenséges ez az aranyszínű olaj? Nagy György szerint:
– A nálunk gyártott olaj előnye, hogy nagy hőfokot kibír. Mi úgy hívjuk, hogy 200 fokos tőkési olaj – ám a 230 fokot is kibírja. Nincs még egy ilyen olaj! Rengeteg E-vitamin és telítetlen zsírsav van benne, ami igazán egészséges, hiszen antioxidáns és sejtvédő hatású. S persze arról se feledkezzünk meg, hogy nem csupán finom és egészséges, de a bőrápolásban is csodákra képes!
Van napraforgó-pogácsánk, olajunk és tejünk, ám a jónak ezzel még mindig nincs vége. Mert az egész egy nagy körforgás. Hiszen a biotehenek trágyája a csallóközi földekre kerül, ahol újabb minőséges, aranysárga napraforgó terem. Hát nem csodálatos? S lehet még ezt fokozni? Igen! Azzal, hogy ez a fenséges, aranyszínű olaj csallóközi, vagyis a MIÉNK.
Az arany körforgás
Amit én régen Tündér Ilona hajának véltem, abból ma biopogácsa és bioolaj készül. A pogácsát, azaz a dugót megkapják a tehenek, mint finom takarmányt, hálából biotejet adnak. Tehát summázzuk: már van pogácsánk, olajunk és tejünk, de a sornak még mindig nincs vége. Hiszen utána a tehéntrágya a földekre kerül, ahol minőséges, aranysárga napraforgó terem. S kezdődik minden elölről. Hát nem csodálatos? Az egész egy nagy körforgás. S hogy lehet-e még mindezt fokozni? Igen! Azzal, hogy ez a fenséges, aranyszínű olaj csallóközi, vagyis a miénk. Ez is szép Kukkóniában!
Fotó: Dömötör Ede
Kapcsolódó írásunk: Herbár és társai
