Minden fiú arra vágyik, hogy űrrakétát építsen. Ez a gyerekkori álom válik valóra a szemünk láttára. Boros Csaba (Dunaszerdahely) és Nagy Bence (Kulcsod) az űrt célozták meg. Egy fejlesztőmérnök és egy egyetemista egy garázsban építik Szlovákia első űrrakétáját. Két merész férfi!
Hűha! – hívtak a pesti kollégák. Ti már rakétát építetek! Így tudtuk meg, hogy a Csallóközben űrrakéta épül.
– Miként jött az ötlet?
Csaba: – Annak idején apukám mindenféle tudományos újságot, könyveket hordott haza, főleg a természettudomány, csillagászat, rakéták, űrhajók érdekeltek, és én is rongyosra lapozgattam az ő újságait. Csillagászati körre jártam, a bácsikám pedig csillagász volt akkoriban. A brünni egyetemen repülőgép szakon végeztem, és a diplomamunkám a rakétatechnikáról szólt. Akkor már gondolkodtam a hibrid rakétamotoron. Dolgoztam a repülőiparban, majd a család hazahúzott. Később befejeztem a brünni katonai akadémián a doktori disszertációmat, és a rakétamotorokra szakosodtam. Úgy tíz évvel ezelőtt az érsekújvári Molnár Peti barátommal kezdtünk bele a munkába. Peti az idén hosszú betegség után elhunyt. Az ő szakértelme és mint jó barát nagyon hiányozni fog. Egyedül maradtam. De tavaly márciusban érkezett Bence, most vele folytatjuk.
Bence: – Én ugyanabból a vércsoportból vagyok. (mosolyog) Gyerekkori álom válik valóra! A pozsonyi műszaki egyetemen gépészetet tanulok. Egy előadáson hallottam Wörner úr előadását az európai űrkutatás központjából (ESA) és Michaela Musilovát a SOSA-ból.
Mivel érdekelt, utánanéztem, és a szlovák űrtevékenységgel foglalkozó polgári szervezet (SOSA) honlapján felfedeztem Csaba projektjét. Felvettem vele a kapcsolatot, és azóta együtt dolgozunk.
– Hogyan készül a rakéta?
B.: – A garázs, ahol dolgozunk, két évvel ezelőtt még asztalosműhelynek nézett ki, ugyanis a rakétatest ősmintája a műhelyben készült. Ebből levették a formát, és legyártattuk a karbontestet. A hatméteres rakétatestnek kevesebb mint egy milliméter vastagságú fala van, és ezt kellett három részből összeragasztani és sok belső bordával megerősíteni, ami időigényes munka volt.
Cs.: – A szabadidőnkben dolgozunk rajta. Az egyik volt munkahelyemen kompozit alkatrészeket gyártottunk, és ez a kapcsolat most nagyon segít. A rakétatechnikában az a szép, hogy a rakéta szerkezetének könnyűnek, de egyben nagyon szilárdnak kell lennie. Továbbá mindent, amit az egyetemen tanultunk, itt fel tudjuk használni. A kémiai rakétahajtóművekből a hibrid rakétamotor az egyik legbiztonságosabb. A doktori kutatásom során a pardubicei katonai lőtéren tesztelhettem az első speciális viasz alapú hibrid motorokat. A szuborbitális motor üzemanyaga cseppfolyós oxidálószer (dinitrogén-oxid) és szilárd tüzelőanyag kombinációja. Mindehhez 7 komponensű viaszt használunk, amit Brünnben fejlesztettem ki. Tavasszal szeretnénk összerakni a rakétát, de meg kell még építeni a kilövőállást és a rakétamotor teszteléséhez való próbapadot is. Hozzá kell tennem, hogy több rakétaprojektünk van. Jövőre az ARDEA 2-es tesztelésével szeretnénk kezdeni, amit 2 km-es magasságba akarunk kilőni. Közben készül egy másik példány, már erősebb motorral. A célunk az ARDEA 3, amely ez már pénzért műszereket vinne fel 130 km-es magasságba. Fontos a fokozatosság, mert tesztelni kell a rakéta egyes komponenseit, és közben mi is tanulunk.
– Hol tudják majd fellőni?
Cs.: – Épp ezen dolgozunk. Egy katonai lőtér az ideális helyszín. A belügyminisztériumból várjuk az engedélyt.
– Mire jó egy űrrakéta?
Cs.: – Nem a Föld körüli pályára lőjük ki a rakétánkat, hanem tesz egy hatalmas ugrást az űrbe, 3-4 percig a súlytalanság állapotában van, és visszaesik ejtőernyővel a földre (szerk. megj.: ezt jelenti a szuborbitális rakéta). Sokféle műszert lehet rajta tesztelni, illetve biológiai és fizikális kísérleteket lehet rajta végrehajtani. Relatíve olcsón lehet mindezt megoldani. A piac pont ilyen típusú rakétára vár!
Mi kis ország vagyunk, és nagy presztízst is jelentene, ha saját űrrakétával rendelkeznénk, az első műholdunk mellett. Mert a rakéták nem csak katonai célokra használhatók – az űrben fantasztikus dolgokat lehet velük véghezvinni.
B.: – Azon vagyunk, hogy a szlovák, a magyar és a cseh egyetemeket is megszólítsuk és bevonjuk. Épp szervezzük az előadásokat. Ha sikerül, akkor az akadémikusok is komolyabban veszik majd a projektet.
– Bizonyára költséges munka ez. Miből tudják finanszírozni?
Cs.: – Vannak szponzoraink. Például a cég, ahol dolgoztam, kivitelezte a rakéta törzsét és a különböző alkatrészeket. Nagy segítség volt. A SOSA is segít. Emellett a feleségem és a családom is drukkol. Most az a fontos, hogy bebizonyítsuk, mindez működik, s ezáltal még több támogatót szerezzünk. A végső költségvetés sok mindentől függ. Jelenleg százezer eurót emésztett fel a projekt, és további egy millióra volna szükségünk a folytatáshoz. Hozzáteszem, hogy egy ilyen hasonló, szuborbitális rakéta szilárd meghajtású rakétamotorjának fejlesztése az Egyesült Államokban 20-30 millió dollárba került. Nekünk jóval olcsóbban kell megcsinálni. Olyan rakétát próbálunk kifejleszteni, amelyiknél a befektetés megtérül. Kitartás kell hozzá. Az akadályok sokszor a kedvünket szegik, de nem szabad feladni, mert ez a jövő!
