„Célunk, hogy adjunk lehetőséget a fejlődni akaróknak. Azoknak, akik szoktak gondolkodni; akikben kérdések vetődnek fel, s e kérdésekre igaz válaszokat keresnek; akik szeretnének találkozni értelmes emberekkel, és alkalmasak is e találkozásra; akik a szellemi értékeket nem alacsonyítják gazdasági kérdéssé; akik nem okoskodni, hanem okosodni akarnak; akik becsületesen akarnak élni; akik tudják, hiszik és vallják: Nem csak kenyérrel él az ember!” – áll a bodrogközi Filokália Közhasznú Nonprofit Szervezet értesítőiben.
A szervezet létrejöttéről és tevékenységéről Tóth Mihály igazgatóval beszélgettünk.
– A filokália ógörög eredetű szó, s a szépnek, a jónak szeretetét jelenti – kezd a beszélgetésbe Mihály. – A 90-es évek második felében, külföldön eltöltött tanulmányi éveink után hazaérkezve, többen is szomorúan konstatáltuk, hogy az értelmiségnek a Bodrogközben kevés lehetősége nyílik a személyiségfejlesztő művelődésre. Miután a maroknyi társaságban megfogalmazódtak a szellemi és a lelki igények, elkezdtünk különféle programokat szervezni. Az összefogás 2001-ben hivatalos formát kapott.
A szervezet alapítói Bajza József orvos, Tóthné Péczeli Zsuzsanna tanár és Kiss Angelika közgazdász. Az új tagok felvételét szigorú kritériumokhoz kötöttük: először háromnapi szellemi munkát, majd ezt követően a tagsági díj befizetését kértük.
– Miféle célokkal fogtak munkához?
– Szembesültünk azzal, hogy olyan kérdéseket illetően, mint az erkölcs, a becsület, az Isten, a haza még az egyetemet, főiskolát végzett emberek nézete is különféle. Sok esetben egészen korcs... Éppen ezért mi felvilágosító munkába kezdtünk. Mivel a szervezet a keresztény alapelvekre épül, ezért a témákat is ennek megfelelően válogatjuk meg. Mindent megteszünk azért, hogy rendezvényünk „úgy öntözzön, vessen, olyan közeget teremtsen“, amely segíti a növekedésben a jót, az igazságot, a szépet, a szeretetet, az Embert! A vizsgált kérdéseket igyekszünk több oldalról is megközelíteni. Például az ember megjelenésével foglalkozó előadáson megvizsgáltuk, mit tanít erről a Biblia. De egy archeológus és egy antropológus is a vendégünk volt, akik tényekre – és nem hipotézisekre – építve ismertették a tudomány álláspontját. Minden esetben igyekszünk olyan előadókat, szakembereket meghívni, akiket az életük hitelesít. Volt már vendégünk többek közt Fodor György és Czeizel Endre is. Makovecz Imre pedig nálunk tartotta utolsó előadását az építészet és a hazaszeretet témakörben.
– Milyen formában fejti ki a szervezet a tevékenységét?
– Vannak rendezvényeink, melyek a nyilvánossághoz szólnak, mégis zártkörűek. Az előadásokra névre szóló meghívót küldünk, az érdeklődőktől pedig – a szimbolikus részvételi díj befizetésével – előzetes regisztrációt kérünk. Valljuk: ha az alkoholisták fenntartják a kocsmákat, akkor az értelmiségnek fenn kell tartania a szellemi műhelyeket. Mivel a szervezet tagjai közt az orvostól a tanárig sokféle foglalkozású egyén megtalálható – jómagam például görögkatolikus pap vagyok –, önképzőköri tanulmányokat is folytatunk. Szűk körben gyűlünk össze, s egy adott témáról kiselőadásokat tartunk. Emellett a családokra is gondoltunk: minden évben családi napot tartunk, amelyre 300-400 ember jön el. Ilyenkor a saját kemencénkben sütjük a kenyérlángost, magunk készítjük a programot, a gyerekek számára pedig táborokat szervezünk.
Ami pedig a terveket illeti: jó úton haladunk afelé, hogy a Bodrogköznek végre legyen értelmiségi könyvtára! Már közel húsz éve gyűjtjük a könyveket, s reméljük, jövő tavaszra helyet is találunk a gyűjtemény számára.
– Egy szervezetnek az ad igazán hitelt, ha a közösség felől is megtartó igény mutatkozik iránta...
– A szellemi igényességet ki kell nevelni, a felsőfokú végzettség ugyanis nem garantálja azt, s ez mindenütt így van. Örömmel mondom, hogy nálunk igenis van igény a szabadidő értelmes eltöltésére. Ezt mutatja, hogy székhelyünk, Kisdobra kultúrházát már kinőttük. Rendezvényeinket 200-250 fős közönség látogatja! Jó látni, hogy a negyede fiatal. Úgy érzem, mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy az elmúlt tíz évben sok diplomás fiatal itthon maradt. Még ha a megélhetés szempontjából a „kevesebbet” választották is, de annál nagyobb a becsületük és a hazaszeretetük, mintsem hogy a könnyebb, a kényelmesebb önzés útját járják.
