Csak lassan, komfortosan, mert már mindenből elegünk van! Sokkal jobban tetszik a vidéki ház, a ballagó élettempó, a beköszönő természet. Örömet szereznek az egyszerű tárgyak, a halk és nyugodt otthon, ahová hazamenekülhetünk a háborodott, nyers világból... – hangoztatja a Z generáció.
A cottagecore kifejezés (egészséges kapcsolat a természettel) 2018-ban jelent meg először a világhálón. Ekkor kerültek fel az idealizált vidéki életet megidéző első felvételek. Eleinte úgy tűnt, hogy az idilli élet utáni vágy nem lesz hosszú életű, hamar elmúlik. Nem így lett. Aztán jött a Covid, és hirtelen magasra szökött a cottagecore iránti érdeklődés. A stressz szorításában élő, rettegő emberek vidékre menekültek, a tiszta természetbe, hogy visszanyerjék a lelki békéjüket.
A cottagecore az új életmód. Hívei számára az otthon a nyugalom szigete, a lazulásé, a pihenésé. Az a hely, ahol örülünk, ha együtt lehetünk, beszélgethetünk családunk tagjaival. Sokan azt hitték, hogy a pandémia után a cottagecore is lecseng. Ám nem ez történt. Az emberek szerte a világon ráéreztek a nyugodt élet ízére, átértékelték fontossági sorrendjüket, mert elgondolkodtak rajta, hogy mi igazán hangsúlyos az életben – és mi nem az. Felfedezték, mi visz harmóniát a mindennapjaikba, minek örülnek, mitől érzik boldognak magukat. S mivel sokan továbbra is otthonról dolgoztak, a mindennapi utazással eltöltött időt „a régi értékek” felélesztésére és ápolására fordíthatták.
Kasza és számítógép
A cottagecore megszabadítja az embereket a bénító munkahelyi elvárásoktól, a nyomasztó kiadásoktól, a rohanó élettempótól. Az új életmód szinte kínálja, hogy összhangban éljünk a természettel. A Z generáció (akik a 90-es évek közepe és 2010 között születtek), valamint a múlt század 80-as éveiben született Y generáció gyorsan elsajátította ezt a szemléletet. És ebben – más trendektől eltérően – az idősebb nemzedékek is kedvüket lelik.
A járvány hosszú ideje alatt mindenki a lakásába kényszerült, ugyanakkor kellemesen, biztonságban akarta érezni magát. Sokan a francia és angol vidéki életben leltek mintára: csinosítgatták otthonaikat, kertjeiket, és újra házimunkát végeztek. Főzőcskéztek, kenyeret sütöttek. Ezt annyira megszerették, hogy talán máig házi kenyeret tesznek a család asztalára...
Közéjük tartozik például David Beckham, az egykori angol focicsillag, aki házat vett nem messze Oxfordtól, egy Great Tew nevű faluban. Sildes tweedsapkában, gyapjúszvetterben, lenvászon ingben vígan kaszálja a füvet a domboldalon, vagy épp ólat ácsol a tyúkjainak.
A cottagecore követői nemet mondanak a fogyasztói életmódra, visszatérnek a régi szokásokhoz, hagyományokhoz, a lassú vidéki életstílushoz, és megadják a tiszteletet a természetnek. De nem kerékkötői a haladásnak, hisz élnek a modern idők technikai vívmányaival: van számítógépük, használják az internetet, fent vannak a világhálón. Igyekeznek azonban kevesebb időt tölteni ezekkel az eszközökkel, mert már tudják, mennyire ártalmasak. Inkább más hobbikat választanak.
Példakép a viktoriánus kor
A romantika elemeit sem nélkülöző cottagecore az élet sok területén megjelenik: a lakótérben, a lakások berendezésében, a kézművesiparban, az ételekben, emellett a kertészkedés is az egyik kedvelt elfoglaltsága. A cottagecore hívei szívesen járnak természetes, nemes anyagokból, például lenből, bambuszból, gyapotból, kenderből, selyemből, gyapjúból készült holmikban.
Ezeket az alapanyagokat nemcsak viselni kellemes (magukba szívják a verejtéket, jól szellőznek és szabályozzák a testhőmérsékletet), hanem környezetkímélőek is, mert könnyen lebomlanak (a gyapjúszvetter például a természetben egy-másfél év alatt teljesen szétmállik). Divatos a ráncolt ujj, a fodor, a gallér, a hagyományos hímzés, a csipke, a hosszú, lebbenő szoknya, a ruha, a poncsó, a kézzel kötött pulóver, szvetter, zokni és sapka. A minták közül a természet alakzatai, a virágok, csíkok, kockák. A színek közül kedveltek a visszafogott, nem „kiabáló” színek: a lágy szürke, a fehér, a vajszínű, a halványsárga, a fáradt rózsaszín, a szilvakék, az olajzöld, az okker, a piros és a barna.
A divattervezők is reagáltak az új trendre, és boltjaikban, e-shopjaikban gyönyörű szetteket kínálnak ruhából, lábbelikből. Egyesek modern elemeket is alkalmaznak a kollekciókban, mások pedig a viktoriánus korba nyúlnak vissza inspirációért.
A divat követői nagy figyelmet fordítanak a minőségre, a tartósságra, és kedvelik az „előélettel rendelkező” darabokat. Bazárokban, bútorlerakatokban vásárolt masszív antik bútorokkal rendezik be lakásukat, a használt darabokat felújíttatják. A lakások dísztárgyai közül kedvelt a porcelán, az üveg, a kerámia, a fonott kosarak, a fakeretes tükör, a lehúzható csillár, a petróleumlámpa, a hímzett vászonabrosz – minden, ami a hagyományos, rusztikus, meleg otthont idéző stílushoz tartozik.
Ásót a kézbe!
A cottagecore követői olyan élelmiszereket keresnek, amelyek nem messziről érkeztek hozzánk. Helyettük maguk igyekeznek megtermelni a zöldséget a kiskertekben, a teraszon vagy legalább a balkonon. Gazdaságosan termelnek; törekednek a sokféleségre; régi növényfajtákat hívnak új életre; s arra a vidékre jellemző zöldségeket választanak, ahol élnek. A nem formális, látszólag véletlenszerűen beültetett, a romantikát idéző angol kiskertek hagyományait követik, amelyeket a színek gazdagsága, a cserepekbe, edényekbe, ágyásokba ültetett virágok sokasága jellemez. Megtalálható itt a rózsa, a dália, a lángvirág, a bazsarózsa, a szívvirág, a fukszia, a napraforgó, a margaréta és a levendula; a gyümölcsfák és a díszfák; valamint a zöldségek és fűszernövények sokasága. A kertek kerítése régi téglából épül. A koronát pedig minderre a tavacskák partján elhelyezett padok, a lugasok és az apróra tört kővel vagy homokkal felhintett kerti utak teszik fel.
Az új divat kedvelői szívesen főznek, maguk készítik el az ebédet, vacsorát a saját kertjükben megtermelt zöldségekből, gyümölcsökből, fűszerekből. Befőtteket tesznek el télire; lekvárt főznek; uborkát, káposztát savanyítanak; maguk sütik a kenyerüket, süteményeiket. Kötnek, horgolnak, festenek, meszelnek, fazekaskodnak – továbbá sokat olvasnak. Egy otthonból sem hiányzik a megrakott könyvespolc, leginkább egy-két régi, faragott példány.
Vidékre és vissza
A cottagecore divatját természetesen sok kritika is éri. Hogy nem valóságos, romantikusan szemléli a vidéki életet, gondolatmenete régimódi. Aki azonban erre az életmódra adja a fejét, az tudja, mire vállalkozik. Látta, hogyan élnek a szülei, esetleg a barátai, akiknek kertes házuk van vidéken. Vagy éppen gyökeresen változtatni szeretnének eddigi életükön, mert a kiégés fenyegeti őket. Persze vannak olyan emberek is, akik túlontúl ideálisan képzelik el ezt az életet. Aztán, amikor megismerik, vagy maradnak, vagy visszatérnek régi életükbe. Bárhogy is legyen, volt lehetőségük a választásra – tehát csak tőlük függött, melyik irányba indulnak el.
A vonzódás a vidéki élethez természetesen nem új keletű. Csírái már a 18. században is fellelhetőek Jean-Jacques Rousseau-nál, aki kijelentette: „Vissza a természetbe! A természetközeli élet a legjobb dolog, ami az embert érheti. A vidéki élet maga a szabadság.” A kastélyok mellett kis faluk épültek a nemesség számára. Így ők is élvezhették a falusi környezetet, bár ennek vajmi kevés köze volt a valódi vidéki élethez. Mária Antónia a versailles-i palota hatalmas parkjában felépíttetett egy igazi kis falut nádfedeles házakkal, és a lányokat stilizált parasztruhába öltöztette. Sétálni ebbe a „falucskába” járt, megismertette gyermekeivel a falusi életet, bár a kicsik ezüstből készült ásóval és gereblyékkel játszottak. Ez a kis falu ma is megtekinthető Versailles-ban.
