Napjaink világjárványa, a koronavírus okozta pandémia meglehetősen nagy „zajjal” jár mind a médiában, mind az orvosi szakirodalomban. E néha már túlméretezett, az internetről, a tévéből, a rádióból, a napi sajtóból figyelmünket bombázó hírek mellett hajlamosak vagyunk elsiklani az ún. „csendes” járványok felett.
Ilyen járványszerűen terjedő betegség az Alzheimer-kór, melynek szeptember 21. a „világnapja”. Elsőként 115 évvel ezelőtt Alois Alzheimer német orvos mutatott rá, hogy az elbutulás (orvosi nevén demencia) hátterében az agysejtek, az idegsejtek sajátos sorvadásos betegsége is állhat. (A másik gyakori ok az erek keményedése és meszesedése – arterioszklerózis – miatt bekövetkező agysejtsorvadás.)
(Kép forrása: digg.com)
Az Alzheimer-kór a leggyakoribb a demenciával végződő kórok között. A szakemberek becslése szerint a 65 év felettiek közt minden huszadik, a 80. életévüket átlépők közt már minden ötödik ember e kórban szenved. Láthatóan tehát az életkor a legfontosabb rizikófaktora a betegségnek. Jellemző, hogy a beteg előéletéből nem következtethető a későbbi demencia. Hiszen olyan, ifjúkorukban „okos” emberek is e kór következtében butultak el, mint Annie Girardot és Charles Bronson színészek, illetve az egykori amerikai elnök, Ronald Reagen.
Ma már ismeretes, hogy a demenciák közös jellemzője a szerzett, visszafordíthatatlan idegsejtpusztulás. Alzheimer-kór esetében e sorvadás, pusztulás hátterében kóros fehérjék felszaporodása (pl. az ún. amiloid) mutatható ki az idegsejtekben, illetve a közvetlen környezetükben. A diagnózis teljes bizonyossággal csak az elhunyt agysejtjeinek mikroszkopikus vizsgálatával állítható fel.
Természetesen ma már léteznek biokémiai mutatók (markerek), modern képalkotó módszerek (koponya MRI), melyek képesek az agysejtpusztulást felismerni. Neuropszichológiai tesztekkel pedig már akkor felismerhető a korábbi szellemi képességek csökkenése, amikor ez még nem károsítja a beteg mindennapi aktivitását. Emiatt azonban szükséges a beteg állapotának szoros orvosi követése, hogy időben felismerjék a kór progresszióját.
Nagy felelősség hárul a közvetlen hozzátartozókra is: a feleség, a férj figyelhet fel a mindennapi aktivitás olyan zavarai, mint a konyhai gáz nyitva „felejtése”, ugyanannak a terméknek ismételt megvásárlása. Az Alzheimer-kór ma még hatásosan nem gyógyítható, de a betegség lefolyása lassítható, és a demencia megjelenése késleltethető. A modern orvosi szemlélet szerint az agysejtekre hasonló szabályok érvényesek, mint az izomsejtekre. Ahogy az izomzat sorvadása rendszeres testedzéssel megelőzhető, ugyanígy „edzhetők” agyunk sejtjei is.
Törekednünk kell tehát az agysejtek tevékenységének rendszeres igénybevételére – így kerülhető el azok „alulműködése” (hipofunkciója), amely út a demencia felé (mint ahogy izmaink kímélése az elhízáshoz) vezet. E rendszeres, napi agyi torna (olvasás, keresztrejtvényfejtés, kézimunka, sakkozás) különösen fontos akkor, amikor a Covid–19 várható negyedik hulláma miatt ismét beszorulunk a négy fal közé. Amerikai agykutatók bebizonyították, hogy a passzív tévénézés elősegíti az Alzheimer-kór progresszióját.
