Elkezdek enni egyre gyorsabban, már nem is érzem az ízeket... Vagy: Megvonom magamtól az ételt, és már három éve nem menstruálok.
Csak tömöm be a kenyeret, a péksüteményeket, már úgyis mindegy. Potyognak a könnyeim, és még mindig eszem. Védtelennek érzem magam.” Magadra ismersz? – teszi fel a kérdést dr. Lukács Liza a weboldalán, a mashogy.hu-n.
Evészavar – a bulimia
A bulimia falási rohamokkal járó kényszerbetegség, 1979-ben fogadták el önálló betegségnek. A beteg rövid idő alatt rengeteget eszik, s hogy ne hízzon el, hánytatja magát, vízhajtókkal és hashajtókkal vagy eltúlzott fizikai aktivitással él. (Rengeteget sportol.) Néha még a kukából is kiszedi a kajamaradékot, hogy kényszerét enyhíthesse. Okai ismeretlenek, fellelhetők lelki traumák, önértékelési zavar, mikor is a beteg képtelen önmagát elviselni. A zabálási rohamokat önvádlások követik, ami szorongást okoz. (Persze magának a falásnak is szorongásoldó szerepe van.)
Az önhánytatások következményeként kopik a fogzománc, a nyelőcső begyulladhat, a fültőmirigy megnagyobbodhat. Árulkodó jel az ujjakon a heges bőr – itt, sajnos, a beteg súlya nem mindig jelzi a zavart, mint az anorexiásoknál, hisz hánytatja magát. A hányás, hasmenés következménye lehet még a vér káliumszintjének esése, ami szívritmuszavart idéz elő. Van egy átmeneti formája is, a túlevéses zavar – itt az egyén nem hánytatja magát, ezért el is hízik. A bulimia háromszor gyakoribb jelenség, mint az anorexia (de nehezebb is felismerni).
A viktoriánus korban a csontsovány, áttetsző bőrű fiatal nőket fasting girls, azaz koplaló lányok néven emlegették. Ők voltak az anorexia fel nem ismert áldozatai. Az anorexia nervosa elnevezést Viktória királynő egyik személyi orvosa, Sir William Withey Gull írta le először 1873-ban. Kialakulásához egyszerre kell biológiai érzékenység és lelki hajlam, és döntőek az otthoni körülmények is – vallotta. Ugyanabban az évben egy francia orvos is publikált a „hisztérikus anorexiáról”, mégis csak napjainkban vált közismertté a kórkép.
Anorexia
Az anorexia elnevezés megtévesztő, mert idegi eredetű étvágytalanságot jelent. Az anorexiás betegek azonban nem vesztik el az étvágyukat. A vezető tünet a „súlyfóbia”: a beteg fél, hogy elhízik. A betegeknek testképzavaruk van, akkor is kövérnek látják magukat, mikor már csontsoványak. Társulhat depresszióval is. Mai leírás szerint az anorexia genetikailag is megalapozott betegség, de a háttérben lelki tényezők állnak. A testi leépülés életveszélyes állapotba sodorhatja a beteget, aki már járni sem tud, de még mindig a hízástól fél. (A klinikai eseteket a kórházban mesterségesen kell táplálni.)
Három éve nem menstruálok!
„Akkor sem akarok elhízni! Három éve nem menstruálok, de nem érdekel” – írta egy anorexiás lány, Eszter. Szülei elváltak, apja imádta a szép nőket, virágról virágra szállt. A serdülő Eszter nagyon ragaszkodott hozzá, és nem akarta megélni, hogy apja csak azért utasítsa el, mert nem elég szép. Sokszor fültanúja volt, mikor apja a csúnya lányokon gúnyolódott. Ezért inkább örökké gyermeki testben akart maradni.
Nem vicc!
A vérzés elmaradása, az amenorrhea meddőséget okozhat, és évekkel is megrövidítheti az étkezési zavaros nők életét. Az anorexia nervosa gyakori tünetét két tényező – a testzsír arányának csökkenése és a hormonok működési zavara – okozza. Amikor olyan komoly stressz éri a szervezetet, mint az éhezés, tartósan megemelkedik a kortizol stresszhormon szintje, ami szintén akadályozza a női hormonok kiválasztását. A túlzásba vitt sportolás ugyancsak leállíthatja a ciklust. Hogy ki hogyan fogadja vérzése elmaradását – az az anorexia súlyosságától függ. Sokan örülnek neki, hogy többé nem kell a nehéz napokkal bajlódni. (Persze, fontos tisztázni, hogy a vékonyság alapvetően nem vonja maga után az amenorrhoeát.)
Félelem a gyerekvállalástól
A menstruáció elutasítása gyakran mélyebben gyökeredzik: számos anorexiásnál az anyaságtól, a felnőtté válástól való félelem, illetve valamilyen korai trauma, például szexuális erőszak is kiválthatja. Kati étkezési zavarát valószínűleg szülei házasságának megromlása idézte elő. 13 éves korában jelentkezett nála az anorexia: a lelke mélyén a beteg gyermek szerepébe vágyott vissza, akiről környezete gondoskodik. Látva, hogy szülei hogyan mentek tönkre a válásuk miatt, félelem alakult ki benne a házasságtól és a gyerekvállalástól. Úgy érezte, hogy a hagyományos női feladatokat – mint a főzés vagy a család összetartása – mensturációja elmaradásával „megúszhatja”.
A menstruációt akarni is kell! A ciklus helyreállása a testsúly gyarapodásával várható. Ám az anorexiásoknak annyira eltorzult a testképük, hogy nehéz átfordítani a gondolkodásukat.
Az anorexiásoknál gyakran figyelhető meg az az ellentmondás, hogy nőideálokat követnek és a férfiak elismerésére vágynak, a nőiséget jelképező menstruációt viszont – tudatosan vagy tudat alatt – elutasítják. Az evészavaros nők hiába fogynak le – akár már csontsoványra –, valójában ekkor sem békélnek meg magukkal, hiszen az elégedetlenségük belülről fakad. A menstruáció elmaradása veszélyes, mert az ösztrogénhiány évtizedekkel öregíti a testet.
Az anorexiások szervezetében fennálló tartós és súlyos ösztrogénhiány a meddőség mellett hosszú távon egyéb problémákat is okozhat. Az ösztrogén egyik élettani hatása, hogy átlagosan tíz évvel tovább élnek a nők, mint a férfiak. Az anorexiás betegek ezt az előnyt veszítik el. Az ösztrogén védi a nőket a stroke-tól és a szívinfarktustól, ezért hiánya később szív- és érrendszeri problémákkal járhat. Az amenorrhea rövid távú következménye a csontritkulás, ami már fél-egy év után kimutatható. Az ösztrogén felel továbbá a hüvely nyálkahártyájának megfelelő vastagságáért. Testzsírhiányos állapotban ez elsorvad.
Sovány vagy, szép vagy!
Régen is voltak anorexiások. Például Sisi királyné is az volt. A 19. század végén pedig a viktoriánus Angliában divatba jöttek a koplaló lányok. Azokban az időkben az ételhez sok negatív képzet tapadt. A bővérű, kövér nő nőietlennek számított. Az előkelő lányok szemében az étel a bűnös szenvedélyt szimbolizálta. Egy korban, mikor még a széklábakat is felöltöztették, hogy ne tűnjenek meztelennek, a nőnek illett elfeledkeznie arról, hogy van teste. A testet kordában kell tartani – akár úgy, hogy nem eszünk, csak csipegetünk.
A test áttetsző, szinte láthatatlan, az igazi nőnek nincs sem teste, sem önálló akarata. A lányok többsége azt állította, hogy legfeljebb heti egyszer vagy kétszer teszi tiszteletét az árnyékszéken. Sokan közülük vegetáriánusok voltak, mert a húsról a szexualitásra asszociáltak. Ezek az előkelő lányok aztán úgy döntöttek, hogy alig vesznek magukhoz ételt: ezzel próbálták fenntartani életük felett az irányítást. (Hisz semmi más hatalmuk nem volt, mindenben apjuknak, később férjüknek voltak alárendelve, saját ambícióik nem lehettek.)
