Amikor szóba kerül a szakmám, akkor általában nekem szegezik a kérdést: „Akkor neked nem kell bejárnod mindennap az irodába?” Nem, válaszolom, a reakció pedig egyértelmű: de jó nekem. Tényleg az lenne?
Nyugaton ez már nem is kérdés, hiszen rengetegen dolgoznak Home Office-ban. Azaz otthonról végzik a munkáját (a Home Office jelentése otthoni iroda, tehát otthonról végezhető munkát jelent), nem irigykednek és sóhajtoznak, hogy milyen jó ezért a másiknak, hanem éppen ellenkezőleg. Számos hátulütője ismeretes ennek az első ránézésre igen csak kényelmesnek tűnő munkaformának. Kétség sem fér hozzá, és én sem vitatom, hogy természetesen rengeteg előnye is van.
Vegyük csak az alvást. Elvileg magad osztod be az idődet. Akkor ébredsz, addig lustálkodsz az ágyban, amíg kedved tartja. Imádom a reggeli alvást, de a lelkiismeretem nem hagy aludni. Menni kell, írni, csinálni, intézkedni, kérdezni. Így ugyanúgy szól a vekker, és kezdődik a napi rutin. Csak ahelyett, hogy elmennék a munkahelyemre, otthon „kockulok” a gép előtt. Legalábbis a napok többségében. S ilyenkor akarva akaratlanul, ha nem jön az ihlet, találkozik a tekintetem a mosatlan edényekkel, a porcicákkal és a vasalatlannal.
Ekkor kezdődik a hátrányok sorozata. Hogyan osszad be hatékonyan az idődet? Elsőre nagyon könnyűnek tűnik, de korántsem az. Hiszen az ember mindig talál valamit, ha épp nincs kedve leülni a munkájához.
Az pedig, mint tudjuk, nem sok jóra vezet. A másik pedig, hogy nem tudod elválasztani a munkádat a magánéletedtől. Ez tény, hiszen nem tudod otthagyni a stresszt és a munkahelyi gondokat az irodában, ha szó szerint az most a nappalid. S ahogy az munkádat és a magánéletedet is nehezebb így különválasztani, úgy a motivációt is éppen ezért nehezebb megtartani.
A munkába járásnak éppen ezért megvan a maga szépsége. Rutinná válik, rendszerességet visz az ember életébe, és egyszerűen többnek, azaz fontosnak érzi magát tőle az ember. Továbbá szociális életet élünk, emberekkel vesszük körül magunkat. Az otthoni munka egy kicsit megőrjíti az embert, s ha nem megyünk néhanapján társaságba, elveszünk a gondolatainkban, bezárkózunk, sőt, kissé antiszociálisak leszünk. Persze cseveghetünk a postással, a futárral, a villanyszerelővel, mert azokat meg el tudjuk intézni a nap bármelyik szakaszában. Igaz, ez sem olyan szuper, mert állandóan kizökkent minket valami vagy valaki a munkafolyamatból.
Az otthonról végezhető munka és a rugalmas munkaidő talán a családos embereknek a legmegfelelőbb. A szülők könnyebben tudják igazítani az idejüket a gyerekekhez és az elintéznivalókhoz. Viszont nem érdemes sóhajtozni afelett, hogy a másiknak de jó az élete. Aki teheti, próbálja ki mindkettőt, sok a pro és kontra.
Van ez a furcsa szokásunk nekünk, embereknek, hogy mindig az kell, ami másnak van. Pedig néha csak pár napra cserélnünk kéne.
