Így jön el a karácsony! Már negyedórával előtte nagy csönd honol nemcsak a házban, hanem az egész faluban. Csak a kutyaugatást hallani.
A lányommal és az unokáimmal ebben a negyedórában odaállunk az ablakba. „Halljátok ezt a karácsonyi csöndet?” – kérdezem tőlük.
Mert valóban csönd van, és a meghitt csöndet ki kell élvezni. A karácsony az ötórai harangszóval érkezik el számunkra. Mindenkinek van csengettyűje, és az egész családdal becsengetünk a ház minden helyiségébe, végigcsengetjük az udvart és a szomszédban lakó lányomék házát és udvarát is. Kellemes ünnepeket kívánunk az udvarunknak, az utcának, majd bemegyünk a karácsonyfa alá imádkozni, és csak utána fogyasztjuk el az ostyát mézzel. A kutya is kap ostyát. Így neveltek engem, és ebbe nőtt bele a lányom és az unokák is…
Jalšovský Róbert szavait Vágán jegyeztük le. A vágai ostyásokról szóló cikkünket itt olvashatják: A vágai ostyások
– Kérek szépen inkább egy szelet diós csíkot! – szólt hozzám Petike. – A mákos egy kicsit keserű, nem nagyon szeretem!
– Nem keserű, finom az, ilyen kell legyen, Péter. Szerintem még finomabb is, mint a diós, csak egy kicsit megrepedt a teteje.
– Édesanyám, én csak az angyalkára tudok gondolni – lépett be a szobába Annuska. – Azt hozta nekem, amiről álmodoztam!
Kíváncsi voltam, hoz-e ajándékot, ha nem írok neki, és látod, édesanyám, meghozta! Mikor leszálltunk a szánról, még hallottuk a csilingelést, de ahogy odanéztünk, már el is repült!
– Annuska, én is láttam, de nem voltak szárnyai! Hogy repülhetett el? Nem értem! – vetette ellen Péterem.
– Biztos voltak szárnyai, csak... összecsukta, – fejtette meg a rejtélyt Anna. – Megijedhetett! Én pont ilyennek képzeltem! Szép volt a fehér ruhája, és csak úgy lobogott az angyalhaja, ahogy lépkedett a nagy hóban!
Részlet Gáll Tímea Kölcsönkért kovász c. könyvéből. A könyvet a kosztoskonyv [at] gmail.com címen lehet megrendelni.
