Dió nélkül az élet

A szőlő nedűje üvegben fészkelődik, az őszi alma hordókban érik tovább… Van még valami, ami így, ősz végén szüretre vár? Bizony, a jó dió! Dió nélkül sovány az élet és az étel.

A diófa a kertek királynője. Minden a dióról
Régen minden kertben ott díszelgett egy diófa. Nem kellett vele sokat törődni. A régi öregek úgy tartották, hogy nem igényes fa. Nyaranként terebélyes lombkoronája adott árnyékot a családi ejtőzéshez, a termése télen a házi süteményekbe került. Szép rajzolatú fájából pedig bútort, hangszereket készítettek, sőt, ma a luxusautók belsejének burkolásához is használják. A diófára mindig számíthatunk! Egy diófa 100-150 évig bírhatja, és akár három generációváltást is megélhet a kert végében, vastagon begyökerezve. Ezért is mondjuk, hogy többgenerációs fa.

Betegek a fák a várkonyi gyümölcsösben. Gyilkos kártevő támadta meg a diófáikat: a nyugati fúrólégy

A termése pedig...
Világviszonylatban mondhatni, hogy ma a dió a gyümölcsök sztárja. Nagy iránta a kereslet. Bizonyított tény, hogy a legjobb minőségű dió a Kárpát-medencében terem, és annak is négy magyar fajtája, az Alsószentiváni 117, a Fertődi 1, a Milotai 10 és a Tiszacsécsi 83 a legígéretesebbek.

A türelem diót terem!
A jó dióhoz türelem kell. Ugyanis türelmesen ki kell várni, míg termést hoz – egy diófa csak tíz év után ad számottevő terméshozamot. (Ezért mondták a régi öregek, hogy a diófát az unokáinknak ültetjük.) Türelem kell ahhoz is, hogy a diót megpucoljuk, és időigényes a darálása is.
Régen nem sokat teketóriáztak a diófával: apáink itt-ott megmetszették, ha kellett, leverték róla a termést, mikor már megérett a szüretre. Ennyi. Ötven évvel ezelőtt a dió szemszögéből szép és idilli volt a világ! Ma viszont már törődni kell vele – szeszélyes és kényes fa lett belőle. Ha rossz időben ültetjük, vagy rosszkor metsszük, biztosan nem fog teremni. De az se mindegy, hogyan szüretelünk, mert ha a szapora veréssel megsebezzük a fát, akkor vége.

Apáink itt-ott megmetszették, ha kellett, leverték róla a termést, mikor már megérett a szüretre.

Mitől „madárültette“ fa?
A kifejezés azt jelenti, hogy az árokparti diófa a madárkák szájából kiesett magocskából nőtt nagyra. Régen magonc magról kelt diófákat ültettek. A magból kikelt kis vesszőnek magonc a neve. Az ilyen diófa hatalmasra nőtt, és sok évet megélt: 150 éves diófák is vannak. Ám a termésre sokáig kellett várni, a magból kikelt diófák csupán 15 év után hoztak termést. Ezért ma már oltványfajta diókat ültetünk, s ezeknél, hipp-hopp, gyors tempóban, már két-három év után láthatjuk, hogy milyen termést adnak majd. Ez persze azt is jelenti, hogy ezek az oltványdiók rövidebb ideig élnek, a koronájuk sem nő olyan hatalmasra, és korábban is teremnek.

A diófa akkor terem jól, ha verik?
Régi tévedés! Nagy kár éri a diófát, ha a termést egy jó nagy karóval leverjük. A megsebzett fa immunitása meggyengül, és a farontó gombák könnyen betelepülnek a sebek közé. Azt mondják, a dióverés egy német népszokásból ered. A németek úgy tartották, hogy szilveszterkor meg kell verni bottal a diófa ágát, mert ha ezt elmulasztják, akkor a termés üt majd vissza.

A nagy ligetekben rázógéppel szüretelnek: a gép a traktorra van fogatva, és karja jól megrázza a fát.

Szárítás
Az ágat a bottal csak gyöngén rázzuk meg! A nagy ligetekben rázógéppel szüretelnek: a gép a traktorra van fogatva, és karja jól megrázza a fát. A fa alá ponyvát terítenek, a levert diót pedig hamar a szárítókba szállítják. Otthon egy szellős, félárnyékos hely is megteszi. A feldolgozóüzemekben professzionális szárítókban, meleg levegő befújásával szárítják a héjas diót. Ügyelni kell a dió folyamatos mozgatására és rétegvastagságára. A héjas diót nem lehet egy évnél tovább tárolni.

Képünkön egy szép, gömöri dióligetet láthatunk: a zöld dióból a gazda finom likőrt főz. A fák itt szépek és egészségesek

Riadó!
Riportképeinket a Gömörben és a Csallóközben készítettük. A Gömörben egy szép dióligetben jártunk – a zöld dióból likőr készül. A fák szépek és egészségesek. A többi képünket már a Csallóközben fotóztuk, ahol idén a kertészek riadót fújtak, mert gyilkos kór támadta meg a fákat. Nem csupán a nagyobb ültetvényeken, hanem a szórványban, az otthoni diófákon is ronda feketére aszott a dióburok... Bár a dióbél piaca igazán csak most, novemberben, a betakarítás után indul be, az előrejelzések szerint idén gyér diótermés várható a déli régiókban. És, mint mondják, csak idő kérdése, mikor terjed tovább a betegség más, kiterjedtebb területekre...
A gyilkos kártevő pedig Amerikából érkezett (honnan máshonnan), és a neve nyugati dióburokfúró légy. Hat évvel ezelőtt hurcolták be hozzánk, és egyre szaporábban terjed. Elsőként Horvátországban mutatkozott, majd átterjedt Magyarországra – és mi sem úsztuk meg, hozzánk is elért. Az idei szlovákiai diótermésben hatalmas károkat okozott. A nyugati fúrólégy külsőre nagyon hasonlít a cseresznyelégyhez, szinte alig lehet őket megkülönböztetni. Ám sokkal agresszívabb rovar, így nehéz ellene védekezni.

A gyilkos kártevő pedig Amerikából érkezett (honnan máshonnan), és a neve nyugati dióburokfúró légy.

Rágja a diót
A dióburoklégy, nevéhez hűen, befúrja magát a termésbe, és ott lerakja lárváit. A lárvák a dió termésburka alatt fejlődnek ki. Abban élnek, és azt rágják... A héj megbarnul, megrothad, és rászárad a dióra. És míg a többi rovarnál kiszámítható a rajzás időszaka – addig a diófúrónál ez kiszámíthatatlan. A fúrólégynek évente egy nemzedéke fejlődik, ám a rajzása július közepétől egészen október közepéig is eltarthat. Ezáltal nagyon nehéz kiirtani, szinte lehetetlen... Hiszen a fát nem lehet hónapokon keresztül permetezni! Mindenesetre időben fel kell készülni a védekezésre. Elsősorban csapdát kell állítani a kártevőnek (ez lehet CSALOMON csapda, amelyik az illatával csábítja a diógyilkost). Miután lépre csaltuk, tudjuk csak meg, hogy melyik kártevő pusztít a dióállományban... Ha már beazonosítottuk, akkor lehet csak elkezdeni ellene a védekezést.

Ahol betegség van, ott a burok szurokfekete, és nem reped meg

Szedjük fel!
Fontos, hogy a megrohadt diót ne hagyjuk a fa alatt a nedves talajon heverni, hiszen a lárvák csak erre várnak... Így tovább szaporodhatnak és pusztíthatnak. A megfeketedett terméskezdeményt és a burokmaradványt szedjük fel a földről, vagy égessük el. Ám fontos, hogy a szomszéd is buzgólkodjék, mert ha ő hanyag, és nem szedi össze a rothadt diót, a diófúró légy továbbterjed – és ellepi az egész vidéket...
Talán, ha úgy volna, mint régen, és baromfi kapirgálna a diófa alatt, nem kapna esélyt a gyilkos kártevő. A tyúk ugyanis kikaparja a lárvákat a földből, és felcsipegeti, vagyis igazi biofegyverként viselkedik. (Ám hol vannak ma szabadon kapirgáló, boldog tyúkok! Sehol.) Mi itt már csak abban bízhatunk, hogy a keményebb téli fagy visszaszorítja a fúrólégy terjedését, hiszen nem igazán kedveli a hűvösebb éghajlatot. Valószínűleg a Csallóközben és a déli részeken azért szaporodott el, mert itt melegebb van, mint például a Gömörben.
Míg meg nem indul a rovar mutációja és alkalmazkodása az itteni éghajlathoz, addig valamilyen szinten védve vagyunk – állítják a szakértők.
Szóval van remény, hogy idén karácsonykor még azért jut dió a diós bejglinkbe és a zserbónkba.

Nem tud behatolni!
Manapság kétfajta diófúró légy is károsít. A keleti dióburokfúró légy (Polyodaspis Ruficornis) már régóta jelen van – régebben, mint nyugati társa. Különbség, hogy a keleti fúrólégy nem tud behatolni a sértetlen zöld burokba, így nem okoz nagy károkat. Csak, ha megverte a jég a diót, mert akkor megsérül a burok, s megnyílik az út a kártevők számára. A keleti és a nyugati fúrólégy alakra teljesen különbözik egymástól, viszont a burokban talált lárváik már összetéveszthetőek. A nyugati dióburokfúró légy latin neve a Rhagoletis Completa Cresson.
A kiskerti termelésben több „titkos fegyvert“ lehet bevetni a nyugati fúrólégy ellen.

A falvaknak össze kell fogni, és közös recept alapján gyéríteni a kártevőt.

Egységben az erő
Csak a közösségi megoldás a hatékony, mivel a fúrólégy repül. A falvaknak össze kell fogni, és közös recept alapján gyéríteni a kártevőt.
A csapdázás elengedhetetlen, ez nyújt információt arról, hogy pontosan melyik kártevővel van dolgunk – és mikor kell ellene védekezni. (Régiónkban a csapdát a MTA - CSALOMON - Rhagoletis Completa néven forgalmazzák.) Fontos, hogy amit a csapda fog, azt morfológiailag tudjuk beazonosítani, illetve a rajzás maximumát megállapítani. A csapda már maga is gyérítő hatású.
Ha a rajzás közbeni táplálkozási időt jól meg tudjuk határozni, az alábbi trükkel sikeresen védekezhetünk a fúrólégy ellen. Keverjünk csalétket az alábbi recept alapján: 94,5% víz, 5% melasz, 0,5% ammónium-karbonát (repülősó), 0,02% rovarirtó (Mospilan vagy Calyoso vagy SpinTor).
A fogástól számítva 7-10 naponta kell megismételni a védekezést a következő módon: nagyobb cseppméretre van szükség, mint a permetezőnél, ezért a kenést egy falfestéshez való ecsettel vagy egyéb spriccelővel lehet megoldani. Spricceljük le a diólevél-felületet két-három ponton. A lényeg az, hogy kevés lével kis felületet célozzunk meg. A csalit a légy így is megtalálja, táplálkozik belőle, és elpusztul még azelőtt, hogy lepetézne a burokba. Ez a módszer gazdaságos, mivel nem kell permetezni az egész felületet. A permetezést végezzük el 7-10 naponta, egészen szeptember végéig. (A peték így nem tudnak bebábozódni, és elpusztulnak.)

A kártevő felderítésére csalomon csapdát használhatunk, ami lépre csalja rovarunkat. A csapdát MTA CSALOMON Rhagoletis Completa néven forgalmazzák